Üzenet a múltból

Ma van a 793. évfordulója annak, hogy II. András 1222-ben, Székesfehérvárott kiadta az Aranybullát, a magyar történeti alkotmány egyik legfontosabb törvényeként ismert dokumentumot, mely a megszületését követő későbbi századokban hivatkozási alap volt az új jogszabályok megalkotásakor.

Manapság az Aranybullára gondolva, elsőre valószínűleg mindenkinek az jut eszébe, hogy egy ilyen régi dokumentum ma már csak pusztán történelmi szempontból érdekes, hogy az abban leírtak az akkori kor sajátosságait dokumentálják, hogy a régi szövegnek, sok száz évvel a kiadása után, már nincs a jelen korra is érvényes üzenete.

Azonban ez tévedés. És egyben döbbenetes felismerés is. II. András gondolatai ma ugyanúgy érvényesek, mint hajdanán:

• Ha a király sereget akar vinni az országon kivül, a nemesek ne tartozzanak vele menni, hanemha az ő pénzeért. Ellenben, ha sereg jönne az országra, mindnyájan tartozzanak menni. (IV. pont) 

• Fekvő birtok az országon kivülieknek ne adományoztassék. (VIII. pont) 

• Ha külföldiek, tudniillik tisztességes emberek, jönnek az országba, az ország tanácsa nélkül méltóságokra ne emeltessenek. (XI. pont) 

• Egész megyét vagy akárminemű méltóságot örök jószágul vagy birtokul nem adunk. (XVI. pont) 

• Hogy izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek. Pénzváltó, kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunkbéli nemesek legyenek. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek. (XXIV. pont) 

• Hogy az országon kívül valóknak birtokot adni nem kell. Továbbá, birtokot az országon kívül való embernek ne adjanak. Ha valamelyest adtak vagy eladtak, azt a haza fiai válthassák meg. (XXVI. pont) 

• E négy jobbágyurat: tudniillik a nádorispánt, a bánt, király országbiráját és királyné asszonyét kivéve, senki két tisztet ne viseljen. (XXX. pont)

Mint látszik, a világ nem változik, csak a színpadi kellékek lettek mások.