A görög trágyadomb

Még szinte meg sem száradt a tinta az új görög kormány koalíciós szerződésén, Merkel kancellár asszony már oda is küldte az EU-elnökét, Martin Schulzot, hogy érdeklődje már meg a balos elvtársaitól, hogy mégis hogyan gondolják visszafizetni a németek pénzét.

Schulz ment, tárgyalt, győzködött, majd kiállt a kamerák elé: „Az új baloldali görög kormány közös alapokon nyugvó megoldásra fog törekedni az Európai Unióval az ország adósságproblémáinak enyhítésére irányuló erőfeszítései során. Vannak olyan félelmek Európában, hogy Ciprasz kormányfő a saját útját fogja járni, de ma világossá vált számomra, hogy nem ez a helyzet. Görögország közös alapokon nyugvó megoldásra fog törekedni európai partnereivel.”

Így aztán Merkel asszony kicsit megnyugodhat. Ha a görögök valamelyest is tartják a szavukat, a német bankok pénze rendben lesz, neki pedig nem kell megmagyarázni a lényeget. Nevezetesen azt, hogy a görögök a német politikai és gazdasági elit asszisztálása mellett miként halmozhattak fel egy akkora pénzügyi trágyadombot, ami simán maga alá tudja temetni nem csak a helléneket, hanem a frankfurti brókerek üvegpalotáit is.

Mert azért azt egy pillanatig ne tévesszük szem elől, hogy ez a történet már régen nem a görögökről, nem a görög társadalomról, nem a görög könnyed életről szól, hanem a német bankokról. Anno a görög gazdasági elit számolatlanul és gátlástalanul vette fel a kölcsönöket és ugyanilyen hozzáállással nyúlta is le a pénzt. A németek pontosan tudták, hogy kockázatos a biznisz, de a nagyobb haszon reményében csak öntötték a pénzt az üzletbe.

Aztán a dolog picinyt túlnőtte önmagát és a görög lufi kezdett leereszteni, minek következtében Merkel asszony összehozott nekik egy 240 milliárd eurós kölcsönt a veszteségekre. Nehogy félreértés legyen. Nem a görögöknek, hanem azért, hogy a hellének összeszedjék magukat, hanem azért, hogy ne omoljon az egész trágyadomb a német bankok fejére, hogy ne csődöljenek be a befektetési alapok.

Az Athén által lehívott 240 milliárdból nagyjából 200 milliárd euró a fennálló adósság finanszírozására ment el. Ami konkrétan azt jelenti, hogy a német kormány, a német adófizetők pénzéből kölcsönt adott a görögöknek, amit azok visszautaltak a német bankoknak. Merkel ezzel a húzással egyrészt kikerülte azt az EU-s szabályt, ami nem teszi lehetővé a piaci szereplők közvetlen támogatását, másrészt megoldotta, hogy a német polgárok ne kezdjék el azt forszírozni, hogy miként fordulhatott az elő, hogy a bankok ilyen felelőtlenül gazdálkodtak a rájuk bízott betétekkel.

A nagy terv egész jól működött mindaddig, amíg a korábbi politikai elit osztotta az észt Görögországban. Most, hogy látszólag új szelek fújdogálnak arrafelé, a probléma is kiújult és megoldásért kiált. Ezért ment most Schulz tárgyalni Alekszisz Cipraszhoz és ezért kíséri nagy izgalom Berlinben az új görög kormány minden rezdülését.

De mint látszik, azért a német zsarolási potenciál nem kicsi. Olyannyira nem, hogy ma már a Sziriza is egész más hangnemet üt meg a témában, mint néhány napja a választási kampány során.

Hogy mi lesz a történet vége, az valószínűleg hamarosan kiderül. Egyelőre úgy néz ki, hogy a Ciprasz vezette új kormány, ha szavakban nem is, de tettekben beáll a sorba és lefekszik a németeknek.

Így megy ez.