Tegnap délutánra Párizs nagy része a hétközbeni terrortámadásra emlékezve, Charlie-vá változott. Az emberek öles betűkkel hirdették a ruházatukon és a transzparenseiken a feliratot: Je suis Charlie, miközben az EU vezetői egymásba karolva meneteltek a tömeg élén, ezzel is kiállva a szólásszabadság és úgy általában a szabadságjogok mellett.
Ha csak annyit tudnánk a történtekről, hogy két muszlim terrorista legyilkolt egy tucat, nekik nem tetsző újságírót, akkor minden további nélkül valóságosan, vagy képletesen mindannyian a nyakunkba akaszthatnánk a „Charlie én vagyok” táblát. Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű. Messze nem.
A globális politikai elit az első pillanattól kezdve a Charlie Hebdo magazin elleni támadást a szabad véleménynyilvánítás elleni támadásnak állítja be, de aki kicsit is utánanéz a lap dolgainak, az azt hiszem, joggal tesz fel magában néhány kérdést.
Ez lenne a szólásszabadság? A vallások gyalázása, a deviancia terjesztése, az aljas provokatív karikatúrák?
Persze ez még nem jelenti azt, hogy az újságírók kivégzése jogos, vagy bármilyen módon igazolható lenne, mert nagyon nem az. De azért azt is lássuk be, hogy őket most megtenni a szólásszabadság jelképének, finoman szólva is túlzás, egy álságos politikai húzás. Lehet, hogy durva ezt kimondani, de azt a szélsőliberális értékrendet, mint amit a magazin szerkesztősége képviselt csak egy szóösszetétellel lehet jellemezni, ez pedig a szellemi terrorizmus.
De lépjünk túl egy kicsit a Charlie Hebdo szűkebb értelmezésén, mert a történet ma már jóval túlmutat önmagán.
Vasárnap délután a francia fővárosban összegyűlt a világ vezetőinek java, hogy így fejezze ki álláspontját a történtekkel kapcsolatban. A televíziók képeit, a politikusok, a közéleti személyiségek arcát elnézve talán többeknek eszükbe jutott annak a tizenegy palesztin újságírónak a sorsa, akiket a nyári gázai háborúban gyilkoltak le izraeli katonák. Ők nem gúnyoltak, nem provokáltak senkit sem, pusztán csak a munkájukat végezték.
A világ nyugati fele akkor nem érezte úgy, hogy a sajtószabadságot védeni kéne. Egy szó, egy mondat nem hangzott el. De nem állt ki senki sem a kamerák, pláne nem a tömegek elé akkor sem, amikor a szólásszabadságra oly érzékeny EU-államok betiltották az iráni PressTv működést mondván, az ott közölt elemzések nem egyeznek a nyugati médiában lévő fősodorral. Arról már nem is beszélve, Párizsban évek óta be vannak tiltva azok a demonstrációk, amelyek a palesztinok mellett való kiállásról, az ő jogaikról szólnának. Az izraeli rezsimről, az általuk elkövetett népirtásról nem lehet beszélni, mert az antiszemitizmust jelent…
És mindez csak a terrortámadás felszíne, pontosabban csak annak a kapargatása. Kicsit mélyebben bőséggel vannak ennél érdekesebb kérdések is. Mondjuk az, hogy a médiában bemutatott elkövető testvérpáros, akik az Iszlám Állam elődjének tekintett Iraki Ellenállási Mozgalom számára 2008-ban végzett európai toborzási tevékenységük, és a szíriai polgárháborúban való részvételük miatt a francia titkosszolgálat megfigyelése alatt álltak, hogyan juthattak fegyverhez anélkül, hogy a szakszolgálat tudomást szerzett volna róla?
Aztán érdekes, hogy a terroristák ”véletlenül” abban a kocsiban hagyták a személyi igazolványukat, amelyikkel elmenekültek a helyszínről. Bár mondjuk ez annyira nem is meglepő, hisz szeptember 11-e óta tudható, hogy a terroristák mindig személyi igazolvánnyal mennek terrorcselekményt elkövetni, amit aztán a rendőrök mindig meg is találnak, a televíziók pedig már az első pillanattól kezdve mutogatják a fotókat. És említésre méltó az a hír is, miszerint tisztázatlan okok miatt a szerda este öngyilkos lett egy francia rendőr, aki ebben az ügyben látott el valamiféle nyomozati feladatot. Hogy halálának köze van-e a Charlie Hebdo elleni terrortámadáshoz, egyelőre még nem tudható.
A vezető elemzők ma arról beszélnek, hogy a terrortámadás következtében Európa már nem lesz olyan, mint amilyen előtte volt, hogy ezzel a párizsi támadással kiszökött a szellem a palackból.
Valószínűleg ebben most igazuk van, talán nem is sejtjük, hogy mennyire…
4 kommentek:
A történtek után érthető, hogy a franciáknál mindenki hirtelen "Csárli" lett. Most nincs jelentősége, hogy ez egy igénytelen, egyáltalán nem vicces "vicclap" volt. A franciáknak kezd tele lenni a tökük az agresszív muszlimokkal, és azok mellé álltak, akiket a muszlimok bántottak.
Ugyanez megfigyelhető nálunk is, ahol a szellemileg mozgáskorlátozott jobboldali tábor csak azért lett a muszlimok meg a palesztinok legjobb barátja, híve, mert őket bántják a zsidók. A félhülye Jobbospista agyában ez úgy jön le, hogy: "Ha én is utálom a zsidókat, meg a muszlimok is, akkor nekem a muszlimok a természetes szövetségeseim". Ilyenformán az egyszeri Jobbospisták szellemi vezére egészen odáig jutott, hogyszondja: "
az iszlám az emberiség utolsó reménysége a globalizáció és a liberalizmus sötétségében".
"Charlie-nak lenni", és az iszlámot a globalizáció elleni fénylő reménységnek tekinteni ugyanaz a primitív kisemberi ösztönreakció. Az összetett gondolkodásra képtelen proli csapongása, amit az "ellenségem ellensége a barátom" téveszméje irányít.
Szeretném leszögezni, semmiféle gyilkosággal nem értek egyet, ha az elkövetők közel-Keletröl, vagy a távoli-Nyugytól jönnek..Söt még a nálunk divó "öregezéssel" sem érthetek egyet, ami jóformán már heti gyakorisággal történik meg sajnos. Nem értek azonban egyet avval sem, ha az éppen regnáló kormányok "kötelező" ideológiáit a nyakamba akarják sózni, vagy elhallgatják. Mert pld. mivan avval a Brevikkel aki közel 60 fiatal embert mészárolt le nem rég, ( akik ráadásul még állítólag baloldaliak is voltak)és most a 3 szobás összkomfortonos, mindenféle elekronikával ellátott "börtönében" múlatja napjait. Vagy csak azért kellett ezt a tömeggyilkoságot szépen "csínján kezelni" mert félt a baloldal, ha sokáig rugóznak az eseten, akkor "elmarad a skandináv alap segélye" és nem lesz miböl tüntetéseket szervezni? Vagy most már tudomásúl kell venni azt a tényt, hogy itthon is és az egész világon mindenhol, az erőfölény és a profit az úr, és ezt hivjuk a fedönevén "szólásszabadságnak és demokráciának?
Ha lenne egy informátorod, akinek az élete mindennél többet ér. Mit válaszolnál amikor megkérdezik a hírközlő szervek, hogy 100% biztos vagy a terroristák személyazonosságában, és közreadhatják-e a körözött személyek képét? Milyen mondattal tudod az emberek tudtára adni, hogy 100000% biztosan tartsák távol magukat ezektől az emberektől?
Személyi igazolvány = megdönthetetlen tény
Igazából ennek az írásodnak két üzenete van. Személyesen neked nem tetszik amit a Chalie Hebdo ír, miközben egy újságot se olvastál tőlük csak kiragadott extrém szélsőséges karikatúrákat láttál, amellett azért vannak cikkek is, illetve felhívod a figyelmet Izrael (mióta világ a világ) képmutató kommunikációjára. Ezek egyéni vélemények. Rendben.
Azonban még a rémüldözés szintjével zárni... Emlékszel a Londoni 2005-ös merényletre? Szerintem senki se tudja mi az. Az emberek felejtenek. A szélsőségesek se igazán ismételnek.
Palack és szellem? Szarszag van inkább, de ezek a szagok Európa természetes átalakulásából áradnak, és az én egyéni csak saját véleményem szerint, sokkal inkább szívom ezt a szar szagot mint máshol sokkal rohadtabb bűzöket. :) béke
Amennyiben valaki még nem tudná, hogy miért olyan a világ mostanság, amilye, ebből a könyvből megtudhatja az alapokat. Tanulságos.
Ennek a következménye ez a szélsőséges terrorista kiadvány is.
http://mek.oszk.hu/10300/10377/10377.htm
Atilla
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle