Majd én eldöntöm

Nem mintha eddig a vasárnapjaimat egy bevásárlóközpontban töltöttem volna, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy a tegnap elfogadott KDNP-s törvényjavaslat az üzletek nyitva tartásáról, egy vadbaromság. Természetesen az nem kérdés, hogy a kisebb-nagyobb üzletek és üzletláncok munkásainak hétvégi pótlék nélküli dolgoztatása felháborító és megengedhetetlen, de ennek a problémának a megoldása nem lehet az, hogy akkor bezáratjuk az összes boltot a hét utolsó napján.

„A most elfogadott jogszabály lényege, szeretnék, ha mindenkire érvényes lenne, hogy vasárnap ne lehessen senkit munkára kényszeríteni” – mondta Harrach Péter, a kereszténydemokraták frakcióvezetője a parlamenti döntés után.

A megfogalmazott cél rendben van, de tényleg ez a jó megoldás? Arról már nem is beszélve, hogy mitől lesz ez „mindenkire érvényes”?

És a rendőr, a tűzoltó, az orvos, a kalauz, a biztonsági őr, a gyári munkás és még lehetne sorolni vég nélkül a munkaköröket, velük mi van? Ők nincsenek benne a KDNP „mindenki” kategóriájába?

[Ok, a fenti megközelítés kicsit demagóg, hisz a felsoroltak nagy része esetében a vasárnapi szünet nem kivitelezhető, de a lényegen azért ez mit sem változtat.]

A kereskedelemben a legutolsó adatok szerint mindösszesen cirka félmillió ember dolgozik. Ők a „mindenki”, akikről a törvény szól. Az ő vasárnapi munkavégzésüket tiltotta be most a kormány.

Vajon a többségük mit szól majd ehhez a nem nagyon kért állami gondoskodáshoz? Főleg akkor, ha a várható leépítések miatt elveszítik, elveszíthetik a munkájukat.

Nem lett volna értelmesebb, ha a teljes tiltás helyett a dolgozók érdekeit védve szabályozzák a vasárnapi munkavégzést? Miért nem lehetett olyan törvényt kidolgozni, ami pontosan és kötelezően betartandóan szabályozza a vasárnapi munkabér összegét a normál napokhoz képest? Miért nem lehetett olyan jogi környezetet teremteni, hogy a munkavállaló maga dönthesse el, hogy szüksége van-e a vasárnapi munkára és az ezzel járó extra pénzre, vagy sem?

Akár a kisebb, akár a nagyobb üzleteket nézzük, egyértelmű, hogy a kereskedők pontosan tudják, hogy megéri-e nekik vasárnap nyitva tartani, vagy sem. Gondolom azt is könnyen ki tudták volna számolni, hogy a megnövekedő munkabér költségek mellett mindez rentábilis-e, vagy sem. Ergo, akiknek nem, azok úgysem nyitottak volna ki, akiknek meg még így is pluszos a dolog, kifizették volna a magasabb munkabért és mindenki jól járt volna.

Arról már nem is beszélve, hogy a vásárolni szándékozóknak sem csökkent volna a joga és a lehetősége arra, hogy vasárnap pakolják tele a bevásárlókocsikat. Mert nem is az a lényeg, hogy egyébként vásárolnék-e vasárnap, vagy sem, hanem az, hogy ha szeretnék, akkor az megtehetném-e.

És ezt ne az állam döntse el helyettem.