Úgy tűnik, eljött az aratás ideje

Úgy tűnik, eljött az aratás ideje. A Martonyi János-féle harmatgyenge külpolitika sokéves vetése, beérni látszik. Az állhatatos munka gyümölcseként mára már sikerült eljutnunk oda, hogy csak az nem törli belénk a lábát, aki nem akarja.

A múlt hét elején az új, nyugat-barát vezetéssel felálló és ebből adódóan mélyen demokratikus Ukrajna, a hét vége felé pedig az européer Románia gondolta úgy, hogy a nagy barátság jegyében minden további nélkül, magasról lehet tenni a magyar érdekekre, az ott élő magyar kisebbségek jogaira.

Az ukránok július első napján - természetesen szigorúan az európai értékrendnek megfelelően - elfogadtak egy olyan törvényt, amivel lényegében felszámolják a magyar nyelvű felsőoktatást Kárpátalján. A ma már hatályos jogszabály értelmében „Ukrajnában a felsőoktatás nyelve az ukrán”. És kész. Ezzel meg is oldották a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola sorsát.

Aztán pénteken jöttek a románok, akik elsőre minden érdemi magyarázat nélkül elutasították Magyarország több mint egy éve benyújtott azon igényét, hogy Nagyváradon és Marosvásárhelyen konzuli irodát nyisson. Végül, hogy azért legyen valami neve is a gyereknek, indoklás gyanánt közölték: „A kölcsönösség és arányosság elve miatt utasítottuk el, hogy Magyarország bővítse romániai konzuli hálózatát. A döntés során figyelembe vettük, hogy Magyarország már most jelentős konzuli hálózatot működtet Románia területén. Továbbá jelezzük, hogy a román külügyminisztérium nem köteles az elutasítást indokolni, mert az a fogadó ország szuverén joga, hogy engedélyezi a területén új konzulátus létrehozását, vagy sem.”

Egyébként meg húzzunk a vérbe, mert „a romániai magyarok érdekeit az az állam képviseli, amelynek polgárai, vagyis Románia” – tette még hozzá Radu Podgorean, román külügyi államtitkár csak úgy, a mihez tartás végett.

A magyar kormány pedig mélyen hallgat.

Az ukrán ügyben egy szó nem hangzott el hivatalosan, a románok esetében pedig Navracsics Tibor újdonsült külügyminiszter bekérette a román nagykövetet, majd az államtitkára „szóbeli jegyzéket váltott vele”, aminek az eredménye minden bizonnyal egy jó nagy nullával lesz majd egyenlő.

Itt tartunk manapság.

Csend van.

Végülis tényleg kár lenne megsérteni a szomszédos államok érzékenységét…