Ez egy ilyen rendszer

„A lángost szeretjük, a lángossütőt nem” – gyakran hangoztatott ironikus mondás volt ez a Kádár-rendszerben. Az állt mögötte, hogy az emberek az elvégzett munkához képest aránytalanul magasnak tartották a lángossütők és egyéb maszekok jövedelmét. Legfőképpen a saját alkalmazotti munkateljesítményükhöz és fizetésükhöz viszonyítva. Pedig ha lángost akarunk enni, meg kell barátkoznunk a lángossütők létezésével is.

Ez a megbarátkozás folyik mostanában. Sokkal nagyobb méretekben és nagyobb aránytalanságokkal.

Kezdődött ugye azzal, hogy a nyolcvanas évek végén „a magyar nép demokráciát akart”, „a polgári átalakulás útját választotta”, „a szociális piacgazdaság kiépítése mellett döntött”, blablabla, legalábbis ezek a frázisok röpködtek, szóval kapitalizmust akart. Tényleg azt akartunk? Fene tudja. Nem tudom. Legtöbben valószínűleg egyszerűen csak mást akartak. Vagy még azt sem. Jó, ebbe most ne másszunk bele. Majd máskor. Lényeg az, hogy megkezdődött a kapitalizmus barkácsolása. Tőkés rendszert kellett csinálni.

Tőke nélkül.

A magukat elképesztő pofátlansággal és cinizmussal ”baloldalnak” hazudó hazaáruló patkánybanda az addigi hatalmuk helytartói posztokká konvertálásával megtarthatásáért cserébe átjátszották a külföldi cápáknak. Annak a tőkének, amely már készen állt a tőkei szerep betöltésére.

Igen, ez az egyik alternatíva a tőke teremtésére ott, ahol nincs, és ahol szerves fejlődés nélkül, vezényszóra akarnak bevezetni valamiféle Izmust (már megint). Az ára borzalmas. Nem részletezem most, mert tudjuk.

A másik alternatíva a saját magyar tőkések felcseperedése.

Ahol a farkasmosolyú kapitalizmus spontán és szervesen (nem mesterkélten) alakult ki, ott ez nagyon hosszú idő alatt, óriási tékozlásokkal, akár háborúkkal, és mindenképpen rengeteg szenvedés árán ment végbe, mert sok pénz egy helyen (= tőke) csak akkor keletkezik, ha máshonnan másoktól elvonják. Nálunk erre nincs idő. Pláne úgy, hogy közben itt vannak a nyakunkon a külföldi cápák és keselyűk, akik ugyanezekre a koncokra pályáznak a kapukon belüli rohadék hazaárulók támogatásával. A felgyorsítás érdekében rá kell segíteni! Politikai eszközökkel.

Tegyük fel most akkor a kérdést, hogy az Orbán-kormány működésének három éve alatt hová tűnt és hová tűnik folyamatosan az a rengeteg pénz, ami kivonódik az egészségügyből, az oktatásból, a közlekedésből, az emberek zsebéből és mindenhonnan?

Tízből kilencen rávágják azt a naiv és felületes választ, hogy ellopják, és a zsebükbe tömködik a politikusok. Nos, azok bármennyire lelkesen iparkodnak ebben, az általuk elnyelt pénzek csak pici töredék.

Sokkal nagyobb tétel a nemzetközi (zsidó és nem zsidó) pénzszivattyú működése által okozott veszteség. Bankok, multik, na és persze a végeérhetetlen hitelkamattörlesztés az államadósság címén.

További nagy tétel a cigányajnározás. Nem tudjuk pontosan, hogy mondjuk egy hónapban mennyi pénz megy el rá. Nem merik nekünk megmondani. De valami brutális summa lehet.

Ezeket nagyjából tudtuk. Van azonban még egy tétel, amire csak kevesen gondolnak ebben az összefüggésben. Ez a saját magyar nagytőkések (köznapi nyelven a haveri kör, a fidesz-közeliek, a slepp) feltőkésítésére odajátszott pénztömeg.

Azért nem szokott eszünkbe jutni ez a tétel, mert legtöbben úgy vannak vele, hogy azok mindegyike csak alkalomszerűen fordul elő, nem tervezett tevékenység, sőt talán bűncselekmény. Pedig nem! Nagyon is üzemszerű jelenség. Gazdaságilag-politikailag szükségszerűen. Magának a rendszernek ez a működése.

Csányi, Demján, Simicska, Nyerges, az Orbán család , Lázár, Széles, Mészáros Lőrinc az egyszerű ember szemében tolvaj, akik arányos teljesítmény nélkül, merőben politikai hátszéllel és a közös nemzeti vagyon rovására gazdagodik. Nettó értékben mindenképpen azok. Sőt nemcsak múlt időben loptak, hanem a továbbiakban is folyamatosan újabb ”pályázatokat nyernek el” és hasonlók, hanem a továbbiakban is szívni fogják a vérünket, és az eddig már keletkezett és tárgyiasult közvagyonon felül a majd csak ezután keletkező vagyonokat is dézsmálni fogják. Vagyis a munkánkat.

Mégpedig azért, mert ez kell a rendszer kialakításához és működtetéséhez. Így van rendjén. Bizony ám! Furcsán hangzik? Nos, ez a kapitalizmus, amit annyira akartunk. Vagy nem?

Tehát még egyszer, hogy az is értse, aki nem akarja érteni: VAGY a más készen álló nagytőke külföldről, a cápák és keselyűk, akik kirabolják, és gyarmati sorba taszítják az országot, és ezt képviseli a hazaáruló tetű maszopszadi, VAGY saját nemzeti nagytőke, ami kialakításának a mutyizás, simicskázás, haverikörözés, fideszközelizéss az ára, és pontosan ugyanúgy kizsebeli a közembert. Aki lángost akar enni, az barátkozzon meg a lángossütő létezésével...

Harmadik változat nincs. Aki tud harmadik forgatókönyvet a tőkés rendszer kialakítására tőke nélkül, az rögtön szóljon, miniszterelnökké koronázzuk már holnap reggel. De csak úgy nevezze hülyeségnek a fenti vagylagosságot, ha konkrétan alternatívát tud állítani velük szemben.

Mindezt dehogyis Orbán védelmében mondom. Majdnem ugyanannyira utálom őket, mint a maszopszadis hazaárulókat. Hanem egyszerűen csak azért hoztam fel a témát, hogy ha kritizáljuk a mostani trógerbandát, akkor legalább tudjuk, hogy igazából mit, illetve mit miért csinálnak, és ne csak a vakvilágba anyázzuk őket, hanem érdemileg, racionálisan.

Ne legyen illúziója senkinek, egy nemzeti radikális kormány sem tehetne egyebet, mint saját fő-lángossütőket helyzetbe hozni. Akkor pedig azoknak a pofáját utálnánk, mert arra gondolnánk, hogy miért pont ők, és miért nem mi.

A Fideszt és Orbánt természetesen ülepen kell rugdalni. De nem a maszopszadis patkányok visszahozása árán. És nem amiatt, hogy nemzeti nagytőkéseket akar kialakítani. Hanem száz más ok miatt.

Annak a fajta nemzeti radikalizmusnak, amit a jó szándékú, lelkes, de csőlátó bajtársaink zöme elképzel, majd akkor lesz esélye, ha fokozatosan és becsületes módon, a tehetsége és a teljesítménye alapján kialakul egy olyan magyar tőkés réteg, akinek szándéka, érdeke és megfelelő anyagi ereje lesz a maszopszadis típusú és a fideszes típusú gazdasági elit egyidejű elzavarásához. Akkor majd felülről megszervezik hozzá a tábort, felváltva a mostani alulról szerveződést, ami zsákutca, mint látjuk.

Előbb-utóbb eljutunk oda. Addig pedig sajnos csak az a helyzet, amit a fentiek leírnak. Marad az ellenzéki szerep. Azt kell csinálnunk minél hatékonyabban.