Az „aljas és korrupt üzlet”

Miközben a két hülyegyereket, a Zattit meg a Libást eteti Gyurcsány a színfalak mögött, addig az elvtársak második vonala a kamerák kereszttűzében próbálja médiaügyben menteni a még menthetőt. Mert most már ott is gyengülnek a pozíciók, most már ott is kezd kicsúszni a talaj a lábuk alól. A Retek Klub még úgy ahogy megvan, de a TV2 végképp elúszni látszik. Ez pedig akárhogy is nézzük, elég nagy veszteség a számukra.

Amíg a csatorna az ő szekerüket tolta, addig természetesen nem volt probléma, de most, hogy a kanális valószínűleg átkerül a narancsosok kezébe, azonnal elindult az ajvékolás, azonnal felállt a sakálkórus, teleharsogva a még meglévő baráti médiát azzal, hogy milyen egy „aljas és korrupt üzlet” van kibontakozóban.

Hogy a tét mennyire nem kicsi, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy Braun Róbert, Gyurcsány egykori tanácsadója annak érdekében, hogy valamelyest belelásson a tévét jelenleg még birtokló és irányító ProSiebenSat.1-csoport lapjaiba, részvényt  vásárolt a cég papírjaiból. Ettől azt reméli, hogy részvényesként majd részt vehet és felszólalhat a ProSiebenSat.1 februári, a tavalyi évet értékelő részvényesi konferenciáján.

„A célom az, hogy a többi részvényest rábeszéljem arra, hogy szavazzanak a menedzsment ellen ebben az ügyben. De előtte még, ha a ProSiebenSat.1 január 20-ig nem dönt úgy, hogy mégsem adják el Simon Zsolt vezérigazgatónak a TV2-t, akkor az MSZP és az Együtt-PM bírósághoz fordul az Egyesült Államokban. Amerikában egy olyan törvényre fogunk hivatkozni, ami azt mondja, hogy pénzügyi szervezetek nem üzletelhetnek állami hivatalnokokkal. Ez pedig vonatkozik a ProSiebenSat.1-re is, mert 8 százalékban amerikai a tulajdonosa. Az állami hivatalnok jelen esetben Simon Zsolt elnök, aki mögött valójában a Fideszhez köthető gazdasági csoportok állnak.” – ismertette a következő hetek programját Braun, majd átadta a szót Szigetvári Viktornak, az Együtt-PM társelnökének, aki így folytatta: „Az Európai Bizottságot is be kívánjuk vonni az eljárásba. Velük azt szeretnék vizsgáltatni, hogy a TV2 milyen tiltott állami támogatásokat kap. Szerintük már eddig is több állami hirdetés volt a TV2-n, mint amit a piaci részesedés indokolna. Ha pedig tavasszal átmegy az eladás, akkor valószínűleg még több lesz, mert Simon Zsoltéknak valahogyan vissza kell majd fizetniük az eladói hitelt, a TV2 pedig egyébként veszteséges. Az előző héten derült ki, hogy a TV2-t eladói hitel konstrukcióban adták el. Ez is azt bizonyítja, hogy Simon Zsolt vezérigazgatónak nincs pénze a TV2 megvásárlására. Szerintünk a Fideszhez kapcsolódó gazdasági csoportok segítenek majd neki kifizetni a vételárat, például úgy, hogy visznek egy csomó állami hirdetést a TV2-re.”

És ez még csak a jéghegy csúcsa. A háttérben valószínűleg egész durva küzdelem zajlik az agymosás legjobb eszközének megkaparintásáért.

Manapság úgy, ahogy a nyugati világban, úgy itthon is a mindenki számára elérhető, fősodratú csatornák döntik el, mi a hír és mi nem az. Ők a véleményfomálók, az ő híreik, az ő álláspontjuk jut el a legtöbb háztartásba. Az átlagpolgár innen szerezi az információkat, innen értesül a világ történéseiről. Ezért aztán nagyon nem mindegy, hogy kik és miként mutatják be nekik az eseményeket. Nem mindegy, hogy kik azok, akik a követendő magatartásmintákat, a követendő értékrendeteket meghatározzák és nagyon nem mindegy, hogy kik azok, akik az információkkal uralják a közbeszédet.

Az évtizedek során az embereket rászoktatták arra, hogy ne gondolkodjanak, hogy minden kétkedés nélkül fogadják el azt, ami kiömlik a médiából. Mind az elvtársak, mind a narancsosok tisztában vannak ezzel és pontosan tudják, hogy a kereskedelmi tévéknek milyen jelentős szerepe van a választásokban, az emberek befolyásolásában. Tudják, hogy mekkora hatalom ez.

A médiapiac újrafelosztása Magyarországon jól láthatóan elindult. Aki most ki tud hasítani egy szeletet, aki most befolyást tud szerezni, az ismét hosszú időre bebetonozza, bebetonozhatja magát. Persze ehhez pénz kell, rengeteg pénz, de a lehetőség most úgy néz ki, hogy újra itt van.

És ezt nekünk, radikálisoknak sem szabadna figyelmen kívül hagynunk.