Zuroff elintézte ezt is

Néhány hete, amikor a zágrábi Maksimir Stadionban a horvát labdarúgó-válogatott Izland 2–0-s legyőzésével kiharcolta a kijutást a 2014-es világbajnokságra, a bírói sípszó után a meccs ugyan véget ért, de egyúttal egy olyan történet is kezdetét vette, ami ismét egyértelműen rámutat arra, hogy a világ nyugati felének nincs olyan része, nincs olyan szelete, ahol ne működne, ahol ne lenne teljesen nyilvánvalóan tetten érhető az egyre gátlástalanabban nyomuló cionizmus.

Akkor, azon az estén a horvátok ünnepeltek. Ünnepelték a győzelmet, ünnepelték, hogy a csapatuk újra ott lesz a világ egyik legfontosabb sporteseményén. Josip Simunic, a válogatott védőjátékosa a végén elkérte a stadion hangosbemondójától a mikrofont és beleüvöltötte a hangszórókba: Za dom! A hazáért! A több tízezernyi szurkoló pedig egyemberként válaszolt: Spremni! Készen állunk!

Másnap már tele voltak a híradások az esettel. A balliberált újságok azon nyomban ráütötték mind a játékos, mind a szurkolók homlokára a náci bélyeget, mondván a Simunic és a közönség által kimondott rigmus „a második világháborúban terjedt el az usztasa Független Horvát Állam (NDH) katonai alakulatai körében, akik nácibarátként szerbek, zsidók, cigányok és antifasiszta horvátok lemészárlásáért felelősek.”

Az esetet természetesen nem hagyta szó nélkül Efraim Zuroff sem, aki mintegy nyílt utasításként közölte: „Nagyon lényeges és felháborító eset történt, ami jól mutatja, hogy a horvátok egy része nem tanult a II. világháború borzalmaiból. Azonban amikor a szankciókat mérlegelik egy ilyen helyzetben, nem vagyok annak a híve, hogy egy felelőtlen személy miatt megbüntessék az egész csapatot, főleg, mivel egy egész országot képviselnek. De Simunicot, mivel ilyen elveket vall, nem szabad kiengedni egy olyan nagy eseményre, mint a világbajnokság, el kell távolítani őt a csapatból, ez lenne számára a legnagyobb büntetés.”

Aztán rá néhány napra összeült a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) fegyelmi bizottsága és tíz mérkőzésről eltiltotta a horvát válogatott játékosát, aki így nem léphet pályára a 2014-es, brazíliai világbajnokságon. A döntés egyben Simunic futballkarrierjének véget is jelenti, mivel a játékos már a 35. életévében jár és így minden bizonnyal a következő nagy megmérettetésig már a korából adódóan nincs esélye arra, hogy bekerüljön a válogatott keretbe.

Mint látható pont úgy történt minden, ahogy azt Zuroff megrendelte. Pont úgy, ahogy annak idején velünk is, amikor zárt kapuk mögött kellett megrendezni a magyar-román meccset, mert akkor meg azt gondolta jó büntetésnek a FIFA, pontosabban Zuroff.

A történet kapcsán a megélhetési rettegők folyamatosan a nácikkal riogatnak, de arról már nem esik szó a nagy rettegésben és szörnyülködésben, hogy az ominózus jelmondat a 90-es évek elején, a délszláv háború során, amikor Horvátország kivívta függetlenségét ismét használatban volt, hogy az a mai nemzedékek körében és fejében sokkal inkább ehhez kapcsolódik, mintsem a közel hetven évvel ezelőtti eseményekhez. Arról már nem is beszélve, hogy ezzel a rigmus kezdődik az egyik legnépszerűbb horvát zenekar, a Thompson Bojna Cavoglave című dala is (a videón 1:28-nál), amit rendszeresen lead a horvát tévé.

Az ügy most jogilag lezárult, de nagyon valószínű, hogy nem ért véget. Biztos vagyok benne, hogy a legközelebbi meccsre a horvát szurkolók készülnek majd valamivel, merthogy az ügy nem marad szó nélkül Horvátországban, arról meg vagyok győződve.