Kémek, ügynökök, megszállók, Hanuka

Sztálin apánk idején, a harmincas években Kijevben mintegy hatszáz embert tartóztattak le és végeztek ki egy névtelen feljelentgető vádaskodásai alapján. Aztán valahogy kiderült, hogy egy elmebeteg öregasszony áll a feljelentgetések mögött. Végül persze őt is kivégezték. A történetet nem más, mint Dr. Karsai László, az azóta holokauszt-történésszé avanzsált történész mondta el nekünk, mégpedig erősen rosszalló hangsúllyal, utalva arra, hogy miféle rendszer az, amelyik a feljelentgetésekre alapoz. Nem tudom, most mit szól az újonnan átadott Zsidó Irodához. El tudom képzelni, hogy ő sem örül neki. A realistábbak közé tartozik, már persze aránylag. Ki tudja.

Általánosságban maguk a zsidók is negatívan álltak a feljelentgetés műfajához. Legalábbis eddig. Illetve a valóságban dehogy állnak negatívan a feljelentgetéshez. Hát az összes ávós rohadék zsidó volt, Imre Kertészröl is kiderült hogy más zsidókat jelentett fel a nyilasoknál. De a duma szintjén negatívumnak tartják a feljelentgetést. Ismerjük a fejünkbe sulykolt vádat: a németek által megszállt európai országok közül nálunk érkezett a legtöbb feljelentés a Gestapóhoz, érezzük magunkat sunyinak és aljasnak. Újabban leszoktak erről a vádról, mert fokozatosan híre ment, hogy az összes többi országban ugyanezt terjesztik az adott országra kihegyezve Olaszországtól Hollandián át Litvániáig. Úgyhogy hablaty volt ez is.

Hoppá! Megszólalt bennem a vészcsengő. Nem lesz nekem bajom az előző mondatban szereplő „is” szó miatt? Ha „is”, akkor mi hablaty még? Talán csak nem a holokausztot tagadom? He?

Mert bizony figyelnek bennünket a neten. Nem suttyomban, hanem nyíltan bejelentve. Deklaráltan lesve lesik, hogy ki miket irkál az interneten. Néhány nappal ezelőtt ünnepélyesen, sőt a államtitkári szintű kormányzati részvétellel átadták Judapesten a Zsidó Iroda nevű intézményt, amelynek egyebek mellett – ki tudja, mik azok az egyebek – az a feladata, hogy a Tett És Védelem elnevezésű zsidó operatív szervezettel, kvázi Zsidó Gárdával együttműködésben rajtunk tartsa a szemét, és tevőlegesen fellépjen, ha valaki olyasmit csinál vagy mond, ami nem tetszik nekik, a zsidóknak.

Így, kerek perec.

Erre ebben az évben eddig 45 millió forintot kaptak az államtól, vagyis a kormány ennyi közpénzt adott egyedül csak erre. Heti egymillióra jön ki. A Fidesz-kormány biztatja és pénzzel támogatja, hogy egy idegen állam és annak nálunk leplezetlenül Ügynökség nevű ügynöksége magyarokat figyeljen meg, vagyis kémkedjen. Sőt nem pusztán hírszerzést folytasson, hanem a neki nem tetsző személyeket meghurcolja. Vagy ki tudja, mi mindent műveljen.

Kár is volna most azon keseregni, hogy mindez az emberi alapjognak számító szólás- és véleményszabadság durva megsértése. Ezen már túlvagyunk. Megszoktuk (??). A lényeg az, hogy újabb állomáshoz érkeztünk egy folyamatban. De nem a végállomáshoz! Nézzük, mi minden következhet – és jó eséllyel következik is – még.

Nem annyira a jövő, hanem már a jelen, hogy regisztereket, lajstromokat készítenek az interneten nekik nem tetsző hozzászólókról. Névvel, IP-címmel, minden releváns adattal. Nagy valószínűséggel bele tudnak folyni a Facebookba, bele tudnak olvasni a nem nyilvános üzenetekbe, ehhez megvan a technikai eszköztáruk hardverekkel és szoftverekkel, kódokkal és jelszavakkal. Szintén nagyon közeli jövő, hogy embereket el tudnak vitetni. Sőt már meg is történt, hogy a magyar (?) szervekre odahatva bíróság elé állíttattak és elítéltettek egy embert antiszemét hozzászólás miatt. Ennek a következő lépcsője az lesz, hogy megadják saját maguknak a letartóztatási, sőt előbb-utóbb a fogva tartási jogot, ehhez felépítik az intézményi és tárgyi, létesítményi feltételeket. Magyarán börtönt.

Aki szerint ez sci-fi és paranoia, az gondoljon csak arra, hogy ez a mostani Zsidó Ügynökség (plusz a Tom Lantos Intézet és a többi hasonló), valamint a Tett És Védelem is elképzelhetetlennek tűnt volna korábban.

De hát ismerjük már Izraelt és egyáltalában a zsidókat. Sosem okozott nekik gondot akár az sem, hogy embereket öljenek idegen országok területén, ezt természetesnek vegyék, és elegendő magyarázatnak tartják hozzá, hogy Izraelnek ez az érdeke.

Emberölésnél még nem tartunk (bár fegyvereik nagy valószínűséggel vannak itt Magyarországon). Még egyelőre nem tartunk ott. De egyértelműen ebbe az irányba haladunk! Keresztülgázolva tökön-paszulyon, minden jogon-törvényen-alkotmányon, semmibe véve a magyar szuverenitást, megfélemlítve és/vagy ugribugri bohócokra, martonyikra-navracsicsokra-hendékre cserélve az ország vezetőit. Cinikusan, gátlástalanul, pofátlanul.

Az antiszemétizmus ettől persze nem csökken, hanem erősödnek a magyar társadalom önvédelmi reflexei. Zsidó Ügynökségtől és a különösen irritáló bodnárdánieltől nem fogjuk jobban megszeretni a zsidókat. Növekszik a feszültség. Mit szól ehhez a zsidóknak a valóban békeszerető, normális része? Reális a jó zsidó – rossz zsidó megkülönböztetés? Sokak szerint nem. „Amíg a magyarok különbséget tesznek "jó zsidó" és "rossz zsidó" közt, addig ennek az egésznek nem lesz vége soha. Amíg egyeseket pátyolgatnak, mert "jaj, milyen szépet építettek, vagy milyen szép verset írtak, vagy jaj, de nagyon kell nekünk a nóbeldíjuk, vagy az olimpiai aranyérmeik, addig ennek SOHA nem lesz vége!!! A zsidók az ellenség! Mikor értitek már meg ezt? Akkor meg nyista bratyizás senkivel! Különben sose lesz vége ennek az egész áldatlan állapotnak” – mondják némelyek. Lehet, hogy nekik van igazuk. De legyünk optimisták és mindezek dacára jóindulatúak, adjunk még egy utolsó esélyt, és tegyük fel, hogy vannak jó zsidók.

Lépniük kellene!