Aladár is előbújt

Azért van valami szívet melengető abban, ahogy a baloldali térfélen álldogálók szép lassan teljesen leszalámizzák magukat. Mára már eljutottunk oda, hogy szinte nem telik el úgy hét, hogy valamilyen balliberált gittegylet ne jelentené be a jövő évi választásokon való indulási szándékát. A trendnek megfelelően a hét végén a Magyarországi Cigány Párt bontott zászlót Horváth Aladár, megélhetési rettegő vezetésével.

A párt létrejötte, ha csak magát a megalakulás tényét vizsgáljuk, azt gondolom, egész érdekes következményekkel is járhat, vagy járhatna, hisz az eddig vagy a narancsosok, vagy az elvtársak által két romlott konzervért megvásárolt százezres nagyságrendű tömeg a legközelebbi voksolás alkalmával kihátrálhatna az eddig működő rendszerből, felborítva ezzel a megdermedni látszó erőviszonyokat.

Gondoljuk csak végig. Ha a cigányok jelentős része ezen új, lényegében etnikai alapon szerveződő gyülekezet neve mellé húzza az ikszet, akkor a legjobb esetben is annyit tudnak elérni, hogy egy-két képviselőjük becsúszik a parlamentbe, jobb esetben nem érik el az 5 százalékos küszöböt és elvész minden cigányszavazat, amit rájuk adtak. A történések ilyetén alakulása esetén mind a narancsosok, mind az elvtársak rengeteg szavazatot veszítenének, ami a radikálisok malmára hajtaná a vizet, hisz a cigányszavazatok elvesztése jelentősen csökkentené a biztos bejutónak tűnő, három nagy párt közötti különbséget.

Persze azért azt ne feledjük, mindez csak elmélet. Minden valószínűség szerint, mint ahogy az már a korábbi voksolásokon is bebizonyosodott, Horváth Aladár most sem lesz képes megszólítani a cigányokat. Már a sajátjai is hülyének nézik, és hiteltelennek tartják, ami azért valljuk meg, az elmúlt évtizedek történéseinek fényében nem is csoda. Bár mondjuk az új párt programja az ő szemszögükből nézve egész jó, mondhatni támogatható. A mi szempontunkból pedig finoman szólva is bicskanyitogató.

Horváth Aladár úgy gondolta, hogy most nagyot alkot, és biztos ami biztos alapon hivatalos pártprogrammá emelte az erőszakot. „Mára elfogytak az erőszakmentes polgárjogi küzdelem lehetőségei. A roma polgárosodási és egyenjogúvá válási törekvéseink zátonyra futottak. A magyar állam, az uralkodó politikai elit minden integrációs lehetőséget bezárt a magyar cigányság előtt!” – írja a programbeszéd bevezetőjében, majd 5 fő pontba szedi a gyülekezet értékrendjét meghatározó téziseket:

1. A magyar társadalomnak van szolgáltató állama, és nem az állam tisztségviselőinek, politikusainak van őket kiszolgáló társadalma.
2. A magyar társadalom tagjainak boldogsága, nyugodt és biztonságos jóléte a társadalom összetartozásán, a sorsközösség felismerésén múlik. Ezért a magyar társadalom boldogulásának az a feltétele, hogy a szegények és a gazdagok, a jók és a rosszak, a hajlékkal rendelkezők és a hajléktalanok, a dolgozók és a dologtalanok, a kisebbségekhez és a többséghez tartozók megértő, szerető egymás felé fordulása és kiegyezése mindennapi választásunk legyen!
3. A magyar társadalom történelmi tapasztalata, hogy minden, ami a köz javait szolgálta, az a társadalom belső békéjéből, a dolgos hétköznapokból eredt, és minden rossz és boldogtalanság az egymásnak feszülésből, a kirekesztettségből, az elnyomásból fakadt.
4. Ezért a magyar társadalomnak meg kell újítania az államát és annak politikai gyakorlatát az előnyök és a terhek egyenlő viselésének megteremtésével, a szinte teljes foglalkoztatottság és felzárkóztatás elérésével, a roma munkanélküliség belátható időn belüli 10%-ra való csökkentésével.
5. A magyar társadalomnak a saját képességeiben, és készségeiben meg kell erősödnie. Az államnak és a politikusoknak a feladatuk az alapvető emberi jogok és kötelezettségek harmóniája, a teljes körű biztonság lehetőségének a megteremtése: a Sorsközösség eszméjének a képviselete.

Nem tudom, hogy valójában hogy történt, de szerintem ezeket a sorokat Horváth Aladár csak és kizárólag a szabadban vethette papírra, mivel nagy valószínűséggel nem létezik olyan mennyezet, ami ne szakad volna rá, amikor megfogalmazta magában ezeket a szavakat. Az pedig, hogy az ég sem szakadt rá csak abból következhet, hogy Isten végtelenül türelmes, vagy nagyon fáradt már, vagy tervez valamit…

De legyen bárhogy is, Horváth Aladár újra itt van, és úgy néz ki csatasorba is áll. Megjelenése, valamint pártjának felháborító és cinikus programja újabb lehetőséget ad arra, hogy a magyarországi cigánykérdés ismét reflektorfénybe kerüljön, hogy Magyarország egyik fontos, ha nem a legnagyobb problémája ismét a hivatalos közbeszéd témájává váljon.