Amikor Horthy Miklós 1919. november 16-án bevonult Budapestre, hivatalosan a Nemzeti Hadsereg fővezéreként lovagolt végig a Kelenföldi pályaudvartól az Országház térig. Ám személye ekkor az ország többségének szemében már jóval többet jelentett, mint pusztán egy magas rangú katonatisztet.
A bevonuló csapatokat több tízezer ünneplő ember sorfala fogadta. A marxista történetírás könyvtárnyi negatív mítoszt gyártott a „kihalt fővárosról és az üres utcákról”, ám elég egy pillantást vetnünk a korabeli fényképekre, hogy belássuk ezek abszurditását. Az utcákon tízezrek várták Horthyt világossá téve, hogy a közvélemény nagy része tőle várja az ország sorsának jobbra fordítását.
A nemzeti sereg valamivel reggel fél kilenc után ért a Gellért térre, az alig egy esztendeje elkészült szálló elé, ahol Bódy Tivadar polgármester köszöntötte őket: „Legyetek hűséggel Budapesthez, a magyar főváros minden lakosához. Hassa át szíveteket a régi, lovagias, tiszta magyar szellem.”
Horthy a polgármester üdvözlését lóhátról hallgatta végig, ezzel is jelezve a valós erőviszonyokat, majd az azóta mérföldkővé váló válaszbeszédében „tetemre hívta” a magyar fővárost:
Polgármester Úr!
Szívből köszönöm szíves üdvözlő szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak, igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek.
Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor – kimondom - gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat.
De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben őseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet.
Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában. Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott erővel segítenek a nemzeti reményekben tündöklő Budapest felépítésében. A mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket meleg szeretettel öleljük szívünkhöz.
Kapcsolódó írásaink:
Tetemre hívom…
Az Adriától az Országház térig
Egy bevonulás margójára
8 kommentek:
A balliberális erők nem a kormányzótól magától, hanem az általa képviselt valódi nemzeti öntudattól félnek.
2013. november 16. Horthy Miklós budapesti bevonulására emlékeztek Kenderesen
Budapest 2013. november 17. Horthy a magyar nemzet hőse!
"Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában."
Színtiszta hazugság. A "híres" Nemzeti hadsereg akkor merészkedett Budapestre, amikor ott a komcsiknak már híre-hamva sem volt. Ugyanis a román hadsereg verte ki őket Magyarországról. Horthyék Aradon és Szegeden sunnyogtak, amíg a Vörös hadsereg a románokkal, valamint a csehekkel élet-halál harcot vívott a Felvidékért. Azt is biztosra vesztem, hogy az úri-dzsentri Magyarországot visszasíró Horthyék a román hadseregnek szurkoltak, a Vörös hadsereg ellenében. Imáik meghallgatásra találtak, és a Vörös hadsereg vereségével elvesztettük a Felvidéket, a románok pedig Budapestre bevonulva menekülésre kényszerítették a kommunistákat.
Horthy csak ez után jött. Tét nélkül, amikor már nem kellett félnie, hogy neki, vagy a lovának bántódása esne. Úgyhogy a "rendteremtéshez", semmi köze nem volt. Az ANTANT komisszárjaként ült románok által "megtisztított"csonka Magyarország "trónjára".
A Rongyos gárda tisztjeit - akik Nyugat-Magyarországért küzdöttek szép lassan leépítette, Stromfeld Aurélt pedig, a nagyszerű parancsnokot - aki a fél Felvidéket visszafoglalta a betolakodó csehektől - börtönbe vetette, rendfokozatát elvette, még a nyugdíjától is megfosztotta. Ez a nagy, dicsőséges Horthy Miklós. Ő ma a nagy nemzeti idol.
A további ténykedése is hasonlóképp "dicsőséges". Magyarországból a két háború közt a zsidók paradicsomát csinálta, hogy aztán az így megmaradt zsidók a háború után kiirtsák, elüldözzék a megmaradt magyar nemességet, értelmiséget. Fél szívvel állt a németek mellé, és fél szívvel ugrott ki a háborúból. Gyakorlatilag mindent "elkúrt", amit csak lehetett.
A remek hazafi csendőrei a földet, megélhetést követelő magyar parasztok között vérfürdőt rendezett Endrődön. Nem a szemüket lőtték ki gumilövedékkel, mint a "rettenetes Gyurcsány", hanem agyonlőtték akit értek, mint a kutyát. Az idejétmúlt, elrohadt "úri Magyarországot" akarta megőrizni a hatalmas grófi és banki nagybirtokokkal, és a milliónyi nyomorult cseléddel, zsellérrel. Ahhoz is ostoba volt hogy felismerje, a kor szavát. Amíg ő konzerválta a vidék nyomorát, addig az elcsatolt területen a románok, szlovákok, szerbek a nagybirtokokat felosztották a saját nemzetük polgárai között. Földet kaptak az idegenből jött telepesek, jó megélhetést, biztonságot. Magyarországon meg maradt a cselédsors a magyarnak az úri birtokokon.
Ez az a híres ember, aki szobrot érdemel.... Gratulálok. Valahol persze megértem az úgynevezett nemzetiek vonzódását Horthyhoz. A mai libsik meg szocik sikítógörcsöt kapnak Horthytól, így az egyszeri nemzeti - aki természetesen utálja a fajtájukat - erre válaszul úgy gondolkodik, hogy akkor bizonyára Horthy egy remek ember volt. De ezzel a kőbalta bonyolultságú logikával sohasem fog előrejutni a nemzeti oldal. Nyilván egyszerűbb a baloldal nyivákolására reagálni, bosszantani őket, mint olvasni, tanulni, és gondolkodni. De azért mégiscsak az utóbbi visz előre. Nem vagyunk híján a remek embereknek, akik tényleg nagyszerű gondolkodók, vagy épp vitéz hazafiak voltak. Őket kell favorizálni, példaképül állítani a jövendő számára, nem egy középszerű, semmi előremutatót nem produkáló alakot. Nem a aloldal vinnyogásából, és a két háború közti idióta propagandafilmek alapján (amelyek színvonala nagyjából ugyanolyan , mint a mai sikerpropaganda) kell példaképet keresni egy valamirevaló politikai oldalnak.
De nem is folytatom, mert az egész annyira szánalmas, annyira gyerekes. Normális ember az ilyet 13-14 éves korában kinövi.
Szükség lenne akár már ma is, egy Horthy Miklósra !
És csapataira...
@ProliProfil:
"Szükség lenne akár már ma is, egy Horthy Miklósra !
És csapataira..."
És mégis, mi szükség lenne ma egy olyan emberre, aki már a saját korában is merő anakronizmus volt? Százezer hektáros úri,- egyházi- és banki birtokokat akarsz, milliónyi cseléddel? És a híres hadserege, ami parádézni kiválóan tudott Pesten az ellenséges ANTANT küldöttsége előtt, ahelyett, hogy a betolakodók ellen harcolt volna. Na meg az őt támogató, elkorcsosult elaljasult egyház, akik a kisujjukat sem mozdították, amikor az országra tört az ellenség. A mohácsi síkon még ott maradt halva a haza védelmében szinte az összes püspök. Az elkorcsosult utódaik pedig teleszart gatyával nézték végig a templomablakból, ahogy az idegenek szétmarcangolják Magyarországot.
Az ország elitje '18-ra válaszút elé érkezett, de ekkor már csak két választásuk volt: Vagy beállnak a harcoló Vörös Hadsereg mögé (akik egyedül voltak képesek megszervezni egy valamire való honvédelmi mozgalmat) , és megvédik az országot, de elveszítik a birtokaikat, mert a háború után kénytelenek lettek volna elfogadni a földosztást. (Nem egy régi tiszt választotta ezt, a haza megóvását, legyőzve a komcsik iránti ellenszenvét, többek közt Stromfeld Aurél, de ők elenyésző kisebbségben maradtak)
Vagy kivárják amíg a honvédő hadsereg kivérzik a román, cseh túlerővel szemben, az ország ebek harmincadjára kerül, de a megmaradt csonka területen ugyanúgy folytathatják az életüket, mint a háború előtt. A birtokaik megmaradnak, nem kell elmenniük dolgozni, mert a cselédek továbbra is kiszolgálják őket. A magyar elit az utóbbit választotta. Ehhez találta meg az ANTANT Horthyt, aki miután elült a csatazaj, előmászott az ANTANT köpenye mögül, és fehér lovon beügetett a megcsonkított, legyőzött ország fővárosába.
Hogy egy ilyen emberre volna ma szükség? Lelked rajta. Én azt mondom, hogy ha abból a korszakból valaki példaképet akar választani, valamire való magyar ember vagy a Rongyos Gárda hősei, vagy a Vörös Hadsereg hősei közül választhat. Ki-ki ízlése, politikai beállítottsága szerint. De hogy Horthy gyáva, sunyi, parádézgató társasága bármiféle például szolgálhatna a mának, az vicc.
Tisztelet a valódi hősöknek, akik akkor nem sunyin lapítottak, hanem hadba vonultak a betolakodó ellenség ellen, bármilyen ideológiát is vallottak. Legyen áldott az emlékük.
Idézem Zé-t:
"Színtiszta hazugság. A "híres" Nemzeti hadsereg akkor merészkedett Budapestre, amikor ott a komcsiknak már híre-hamva sem volt. Ugyanis a román hadsereg verte ki őket Magyarországról. Horthyék Aradon és Szegeden sunnyogtak, amíg a Vörös hadsereg a románokkal, valamint a csehekkel élet-halál harcot vívott a Felvidékért. Azt is biztosra vesztem, hogy az úri-dzsentri Magyarországot visszasíró Horthyék a román hadseregnek szurkoltak, a Vörös hadsereg ellenében. Imáik meghallgatásra találtak, és a Vörös hadsereg vereségével elvesztettük a Felvidéket, a románok pedig Budapestre bevonulva menekülésre kényszerítették a kommunistákat.
Horthy csak ez után jött. Tét nélkül, amikor már nem kellett félnie, hogy neki, vagy a lovának bántódása esne. Úgyhogy a "rendteremtéshez", semmi köze nem volt. Az ANTANT komisszárjaként ült románok által "megtisztított"csonka Magyarország "trónjára"."
Hol lehet ezeknek az Ön által idézett eseményeknek a hiteles forrását megtalálni ?
Ugyanis, tanulván a történelmet, olvasván a korabeli leírásokat, emlékezvén nagyszüleim beszélgetéseire, erről, így, soha nem hallottam.
Marad a logika, és a kételkedés. Sántít, nagyon furcsa, hogy a románok azért jöttek volna csupán ide, Budapestre, hogy "takarítást" csináljanak. Nekünk magyaroknak. Aztán maguktól szépen hazamasíroztak volna. Wass Albert hazudott volna ?
Vagy csupán, megint egy "új" történelemkönyv születésének lehetünk tanúi ?
@ProliProfil:
Jaj, Zsé-vel ne foglalkozzék, ha jót akar magának, ő egy funkcionális analfabéta, provokátor turha...
Sajnos Zé-nek sokmindenben igaza van. Én is szeretném, ha nem lenne, de a történelem nem kivánságműsor...
Talán nem a Rubiconból, vagy a Népszerű Történelem sorozatból kellene tájékozódni a történelmi kérdéseket illetően, és akkor nem kéne ilyen baromságokat olvasnunk, mint amiket Zé ügynök ereget itt az éterbe.
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle