Botoxos korszakváltók

Ha esetleg valakinek eddig kétségei lettek volna a nagy baloldali megújulás kapcsán, az a múlt héten megkérdőjelezhetetlen választ kaphatott a felmerülő kérdéseire. A Párt és a vele szövetséges E14 gyülekezet ugyanis bemutatta a nagyközönségnek a Nagy Baloldali Demokratikus Korszakváltók budapesti jelöltjeit. A listán olyan friss arcok szerepelnek, mint Józsa István, Burány Sándor, Hiller István, Simon Gábor, vagy Kiss Péter.

Igazán szép, sokatmondó névsor. És persze egytől egyig kiváló jelöltek. Természetesen mindegyikük szigorúan illeszkedik a Párt megújulási programjába, amit legutoljára ez év októberében hirdetett meg Mesterházy Attis, összességében immár ki tudja hányadszor az emeszpé történetében.

De ne akadjunk fel ezen a kis apróságon, ne akadjunk fel az őskövületek újra helyzetbe hozásán, hanem inkább lépjünk tovább, mert a múlt héten nem ez volt a legnagyobb dobás az elvtársak életében. Ezt a címet ugyanis a Párt Központi Bizottságának megalakítása érdemelte ki.

Igen, igen.

Ismét megalakult a régi testület, benne jobbnál jobb, mondhatni példás baloldali hagyományőrzőkkel, akik garanciát jelentenek arra, hogy a Párt egy jottányit sem tér majd el a hosszú évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott céloktól. Ők vigyázzák innentől, hogy Mesterházy ne csináljon hülyeséget, ők lesznek azok, akikkel a pártelnöknek a döntései előtt konzultálnia kell, ők azok, akik állhatatosan őrzik majd a felvilágosult baloldal lángját. Ők. Lendvai Ildikó, Kovács László, Tóth Károly, Jánosi György és Katona Béla. Ők mutatják, ők jelölik ki innentől az utat az elvtársak számára.

És ne feledjük, hogy a legújabb megújhodási programban ez még csak a kezdet. A vidéki jelöltek bemutatása még csak ezután következik. Ha a fővárosban nem találtak a Munkásmozgalmi panteonból elővakartaknál jobb arcokat, akkor mi lesz a többi választókörzetben?

Nem mintha különösen izgatna a dolog, de lehet kéne szólni az elvtársaknak, hogy a botox kezelés nem egyenlő a megújulással…