A megfelelési kényszer felülírja a törvényeket?

Napok óta üvölt a sakálkórus a Nemzeti Érzelmű Motorosok által szervezett „Adj gázt!” elnevezésű rendezvény kapcsán. Az idén második alkalommal megrendezni kívánt motoros felvonulás legfőbb bűne az, hogy annak tervezett időpontja egy napra esik a zsidók által szervezett Élet Menetével. Ez pedig a balliberált megmondóemberek szerint „súlyosan sérti az ott felvonulók emberi méltóságát.”

Hogy az egész történetet tekintve igazából ki sért kit, és hogy mi ízléses és mi nem, azon azt hiszem, egész sokáig el lehetne polemizálni, de most ne menjünk bele ebbe a kérdésbe, mert a lényeg nem itt van.

Tegnap az országgyűlésben Steiner elvtárs napirend előtt kérdést intézett a miniszterelnökhöz, melyben azt tudakolta, hogy a rendőrség miként adhatott engedélyt erre a szerinte „vállaltan antiszemita motoros szerveződésre”. OV a válaszában a szokásos nyáltól csöpögős körök lefutása után közölte: „ma reggel a belügyminisztert utasítottam arra, hogy az Élet Menete napján más, politikai természetű rendezvény, amely sérthetné a felvonulók emberi méltóságát, ne valósuljon meg.”

Ugye érti mindenki?

A miniszterelnök utasította a belügyminisztert, hogy egy korábban teljesen legálisan engedélyezett, majd meghirdetett, törvényekbe semmilyen módon nem ütköző rendezvényt tiltson be mindösszesen azért, mert néhány embernek ez nem tetszik. Ergo, eljutottunk oda, hogy manapság már a miniszterelnök saját belátása szerint engedélyezhet és tilthat be tüntetéseket. Eljutottunk oda, hogy a zsidóknak való megfelelési kényszer felülírja a jogállami törvényeket.

Vajon mi lesz majd az engedély visszavonásának az indoklásában? Vajon mire fognak majd hivatkozni?

Azon, mint fentebb már említettem, el lehet vitatkozgatni, hogy a Nemzeti Érzelmű Motorosok által szervezett felvonulás címe kissé áthallásos-e, vagy sem. Meg azon is lehet filózni, hogy van-e provokatív zöngéje a rendezvény időzítésének. Azonban az vitathatatlan, hogy a tervezett motorozás nem ütközik semmilyen jogszabályba, és az sem kérdés, hogy az minden további nélkül belefér a szólásszabadság és a szabad véleménynyilvánítás kereteibe. Annál is inkább, mert a két rendezvényt nem is egy időben és nem is egy helyszínen tartották volna. A fősodratú média és a balliberáltak ugyan erről beszélnek, de ez nem igaz. A motoros felvonulás délelőtt tíz órakor kezdődött volna a Városligetben, míg az Élet Menetének nevezett holokausztipari rendezvény délután négykor indul majd a Margit-híd pesti hídfőjétől.

Jól látható, hogy a két rendezvénynek ily módon köze nincs egymáshoz. Jól látható, hogy ez megint nem más, mint egy túllihegett történet, amivel a zsidók ismét el tudták érni, hogy magyar kormány csontig nyaljon nekik. Persze a történethez azért az is hozzátartozik, hogy a narancsosokat sem kell nagyon noszogatni, ha a héberek alsó felének a kényeztetéséről van szó.

De lépjünk tovább még egy kicsit, mert az ügy innentől akár még precedens értékű is lehet. Ha abból indulunk ki, hogy a miniszterelnök megtehette, hogy egy nagyságrendileg százezer fős, OV szerint „államalkotó népcsoport” vélt sértettségére tekintettel lényegében betiltott egy amúgy jogszerű rendezvényt, akkor erre az esetre hivatkozva minden további nélkül lehetősége lesz arra is, hogy a soron következő homokszex-parádét egy hasonló intézkedés keretében szintén megakadályozza, mert az meg több millió államalkotó érzékenységét sérti.

Persze nagy illúzióink ez utóbbi ügyben azért ne legyenek. Ebben az országban a mi érzékenységünk lényegében senkit sem érdekel. Nekünk, magyaroknak csak kötelességeinek vannak. Legelsősorban az, hogy eltartsuk a rajtunk élősködőket.