Álljunk melléjük!

Érezhetően növekszik a feszültség – egyre többen és egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy ami folyik, az nem mehet így tovább. A változás várása és az elégedetlenség átterjedt azokra is, akiket korábban nem érdekeltek a közügyek. Március olyan hónap, amely tradicionálisan a közügyek felé fordítja a figyelmet: március tizenötödike, a kellemesebbé váló időjárással az emberek mindennapi mozgékonyságának élénkülése, nemsokára ott lesz extra eseménynek a magyar-román zártkapus focimeccs, na és persze a devizakárosultak egyre csak terebélyesedő és súlyosbodó problémaköre, amely a mostani hétvégén, 9-én újabb, az eddigieknél nagyobb demonstrációt gerjeszt.

A devizahitel-károsultak mozgalma mindenképpen kiemelt figyelemre méltó jelenség. Teljesen eltér a politizálásnak attól az értelmezésétől – pártok marakodása a hatalomért -, amihez szinte kizárólagos jelleggel hozzászoktunk. Márpedig nagyon is politika, sőt ez csak igazán. Eleve ilyennek kellett volna lennie az egésznek kezdettől fogva. Öncélú, mondvacsinált, hazudozásra alapuló, a társadalomtól valójában elszakadt, méghozzá szándékosan elszakadt érdektömörülések francia menüettjei helyett végre olyan össztársadalmi mozgalom, amely valóságos közös érdekeket jelenít meg, nincs benne semmilyen sunyi mögöttesség, nem ígérget, a retorikájában nem bűvészkedik homályos kategóriákkal, nem használ szómágiát, egyszerűen minden világos és közérthető benne.

Az ideológiától való mentessége szoros összefüggésben áll azzal, hogy a résztvevők nem akarnak hatalmat szerezni, nem kívánnak kormányozni, nem akarnak semmilyen elképzelést vagy világképet másokra ráerőltetni – sem falból, alibiként valamiféle megszerzendő hatalom és harácsolás leplezésére, mint a „pártok” szélhámosai, sem igazából, hanem egyszerűen meg akarják szabadítani saját magukat egy nyűgtől, egy piócától, és slussz. Hogy ez a későbbiekben aztán mi mindent vonhat majd maga után, siker esetén milyen politikai és gazdasági folyományokkal járhat, azzal nem foglalkoznak. Nem is szabad. Ha ilyesmiken spekulálnának, máris eltűnne az őszinteség, és ravaszkodás, helyezkedés kezdődne, és azonnal eltűnne a korrektség.

Maradnak tehát azon a szinten, hogy a világ jelenlegi legnagyobb maffia-bűncselekményével állunk szemben, amely eddig is mérhetetlen károkat okozott, és további százezrek életének tönkretételével fenyeget, fel kell lépni ellene megalkuvás nélkül, minden lehetséges eszközzel.

Ez a végre kialakuló cselekvő érdek- és önvédelem persze nemcsak a devizahiteleseket védi. Érint mindenkit, aki a bankok ügyfele. Tessék csak elolvasni azokat a szerződéseinket, amiket elkerülhetetlenül megkötni kényszerülünk a bankokkal. Vérlázító részek vannak bennük. Megalázóan egyenlőtlen félként kezelnek bennünket, és ennek az egyenlőtlenségnek a szemtelen kiszipolyozásunk a következménye, pénzben közvetlenül mérhetően. A devizahitel kapcsán kialakult mozgalom ezeket az áldozatokat is képviseli. De még ha valakinek végképp nem lenne semmilyen ügye a bankokkal, még folyószámlája sem, akkor is áldozata lenne a bankuralomnak, és a kibontakozó nemzeti ellenállás őt is védi.

Ha már a „demokratikusan megválasztott” és „nemzeti” kormányunk nem véd meg bennünket...

Mi sem áll tőlem távolabb, mint az, hogy Orbán és a Fidesz-kormány mellett szóljak. Ám az igazság és a tisztábban látás kedvéért meg kell említeni: próbálkozgatnak vele. Annyira, amennyire egy lényegében idegen megszállás alatt álló országban, egy végtelenül képmutató és megficamodott politikai-gazdasági-társadalmi berendezkedésben lehetséges. Vagyis szinte alig. Szeretnék megtenni, de sem lehetőség, sem tehetség nincs hozzá.

Mégis fontos hangsúlyozni, hogy a „nemzeti” kormány tehetetlenkedése nem igazán pont az Orbán-kormány sara. Azért fontos hangsúlyozni, mert ha tényleg csak Orbánon száradna, akkor az a következtetés adódna, hogy az elzavarásával és a maszopszadi visszahozásával megjavulna a helyzet. Pedig dehogyis. Sőt ellenkezőleg.

Szögezzük le, hogy a bankuralom lassan már végképp elviselhetetlen nyomása csakis a teljes paradigma minél nagyobb mértékű megváltoztatásával szüntethető meg.
A devizahitelesek mozgalma ebben az irányban jelent előrelépést. Végső soron tehát mégiscsak ott van benne az ideológiai tartalom. Akkor is, ha ezt ők maguk nem tudják. Nem baj, ha nem tudják. Az a fontos, hogy teszik a dolgukat!
Rendkívül örvendetes, hogy a mostani szombati megmozdulásukon már összefog a Kásler-ág és a Koppány-ág. Eddig rivalizáltak, de sikerült túllépniük rajta.

Hát akkor csatlakozzunk hozzájuk mi is!

Felszálló ágban vannak, lendületben vannak, és bár kerülik az eddig általunk megszokott nemzeti radikális szervezeti kereteket és retorikát, de attól még a céljaik és az eszközeik teljesen egybevágnak a mi jövőképünkkel. Meglátjuk, hogy a mostani lendület milyen eredményességre lesz elég, remélhetőleg minél többre, előrefelé haladás van volumenben is, szervezettségben is, és hogy a helyzet miképpen változik, majd meglátjuk.

Most erre van előre.