Egy kis szoció


Sanyi – nevezzük így – évtizedeken át darukormányosként dolgozott egy nehézipari üzemben. Családja volt, kiszámítható élete, és mindent megkapott, amit reálisan remélhetett. Aztán minden fronton beütött a csőd: a gyárat bezárták, munkanélküli lett, a felesége pedig elhagyta, válás következett, Sanyi az utcára került. Szó szerint! Elvált felesége nem sokkal később meg is halt, közös lányuk pedig hosszú idő óta nem akar tudni róla, elköltözött Pestre. Sanyi előtt megnyílt az út az elképesztő mélységbe. Ennek már több mint tíz éve. Aki azt képzeli, hogy vele ez nem történhet meg, az súlyosan téved. Bárkivel előfordulhat. Mindenkinek benne van a pakliban.


„Az alvilágnak nincs romantikája” – a hajléktalanok sokszor egymás farkasai. Sanyival az történt hat-nyolc évvel ezelőtt, hogy egy ócska sorház alagsorában a társai (cigányok, de ez most talán mindegy) hígítóval locsolták le, és meggyújtották. Súlyos maradandó sérüléseket szenvedett. Aztán az egyik vasútállomáson elhibázta a felugrást az induló szerelvényre, és a vonat levágta a bal karját. Közben a lábával is gondok keletkeztek, implantátumot ültettek belé.

Mindezekhez évek hosszú során át utcai életmód. Hogy az milyen, azt mi kívülről nyilván nem tudjuk elképzelni.
Sanyi természetesen alkesz. Hozza magával a helyzet. Ilyen cipőben járva mindenki nyakal. Másképp nem lehet kibírni. Nem az ő döntése. Fizikai természetszerűség.

Minap egy távoli rokona meglepetéssel fedezte fel az utcán. Azt hitte, hogy rég elköltözött, vagy talán meghalt. Lelkiismeretes ember lévén elhatározta, hogy megpróbálja rendbe hozni Sanyi sorsát, már amennyire lehetséges egy ilyen helyzetből. Szólt az önkormányzati képviselőnek is, hogy működjön közre.

Sanyi a hajléktalanok gondozójában él. Már aránylag. Mérsékelten szeret ott aludni, egyértelműen a társak miatt. De bizonyos fokig együttműködik a gondozókkal.

Nosza, menjünk oda, és beszéljünk az intézményvezetővel!

Negyvenes, szolid férfi a főnök, empatikusnak és megbízhatónak látszik. Elmondja, hogy Sanyi nagyon leépült fizikailag is, mentálisan is, de nem balhés, egyedül csak önmagának árt, de azt eléggé nagyon. Pénzzel gazdálkodni nem tud, a 68 ezres nyugdíját napok alatt elveri. Hol benn alszik, hol nem. Amúgy csavarog. Alapos és folyamatos gondozást igényelne, de az ilyenre ebben az intézményben nincs lehetőség, ahhoz öregotthonba kellene kerülnie.

Megtudjuk az intézményvezetőtől, hogy a sokszorosan traumatizált, félkarú, a megmaradt kezén ujjhiányos, implantált lábú, és amúgy is erősen leépült Sanyi nem kapta meg a rokkant státuszt, de még a mozgáskorlátozottit sem. A rehabilitációs orvosi vizsgálóbizottság nem adta meg neki. Valami olyanra hivatkoztak a hivatalos elutasításban, hogy az egészségügyi problémái nem akadályozzák funkcionalitásokban.
Bizony ám! A rokkantnyugdíjasok létszámcsökkentésére indított elhallgatott, de nagyon is létező állami (kormány-)kampány ott tart, hogy a félkarúság sem elég a rokkantosításhoz. Spórolunk!

Az öregotthonba helyezést a hajléktalanellátó tavaly már kezdeményezte Sanyi számára. Ám elutasításba ütköztek az önkormányzati öregotthon részéről, mert a török származású orvos ráírta az egészségügyi kartonjára, hogy szenvedélybeteg.

Hát ha kinn hagyják az utcán egész napra, akkor az is marad…

Rábeszéljük az intézményvezetőt, hogy próbálkozzunk meg újból az öregotthonba felvétel kezdeményezésével. Elküld bennünket jelentkezési papírokért az öregotthonba.
Ez hajdan nehézipari munkásszállóként üzemelt.
Ott egy nő a főnök. Elmondjuk, miről van szó, egyedül a piásságról hallgatunk.
Mogorvának tűnik, de alapjában segítőkész.

Megtudjuk tőle, hogy a fizetendő térítési díj nyolcvan-valahány ezer forint havonta, és ezt a gondozott nyugdíjának kell fedeznie, pontosabban akkora nyugdíja kell legyen, hogy annak a nyolcvan százaléka elérje ezt az összeget. Mert a törvény szerint maximum 80 százalékot vonhatnak le. Egy hajdani sima melósnak nyilván nincs ekkora nyugdíja errefelé Borsodban. Ezt a főnöknő is tudja, és hamarosan elárulja, hogy ilyenkor megelégszenek annyival, amennyit vonni lehet.

Ez a rész tehát rendben lenne.
Sőt megtudjuk, hogy szabad férőhely is van!

Igen ám, de az öregotthoni főnöknő többször hangsúlyozza, hogy a szenvedélybetegség kizáró ok. Azok csakis a 40 kilométerre, egy másik településen lévő szenvedélybeteg-gondozóba mehetnek. Sanyi nyilván nem menne. Még jó, hogy hallgattunk a piálásról.

Kaptunk jelentkezési papírokat, majd kitöltjük Sanyival. És ha normálisabb környezetbe kerül majd, akkor kevésbé fog nyakalni. Nem többet, mint akik már benn vannak…

Már csak a török orvost kell majd megdumálni, hogy kerüljön le a szenvedélybetegnek minősítés a kartonról. Vagy különben csináljon valamit ezzel az emberrel ő, amit tud.

2 kommentek:

ProliProfil írta...

"Aki azt képzeli, hogy vele ez nem történhet meg, az súlyosan téved."

Megtörténik, de meg ám !

Ha nem tetszettek volna észrevenni, pontosan ez a cél. Gyors halál, állami, eu-s segítséggel.

Kell a hely a világ első számú hiénáinak. Ez a hely, amely most cigányoktól, és kollaboráns, elfajzott idiótáktól fertőzötten egy nagy, hatékony haláltábor.
Ha a kiirtani kívánt NEMZET elpusztul, akkor rövid fertőtlenítés, és megszülethet az ígéret földje II., az emberiség legocsmányabb fajával betelepítve.

lényeglátó írta...

A csúszda még az előző vezetés alatt épült. Nálunk minden, ami jó, az a jelenlegi vezetés (kormány) érdeme, ami rossz, az a múlt (a régi vezetés hibája, hozzá nem értése, bűne) stb. a bíráló vérmérséklete és tetszése szerint behelyettesítendő.
Mert hát ez még egy kicsike, zsenge demokrácia kérem. Nem lehet mindenki egyszerre, hírtelen gazdag. Annyi kis engedmény van, hogy most nem egyetlen pártban lehetsz „elvtárs”, hanem többen. De ez rontja az esélyeket is. Mert az egy párt volt az abszolút nyerő. De most melyik a nyerő? Ki tudja? Minden a választáson múlik, a választás meg a félrevezetésen. A választás után meg jön a csúszda. Előzékenyen beleültetnek és siklasz lefelé. Riadtan, kétségbeesetten. Esetleg tesznek alád egy végkielégítés párnát, hogy ne üsd meg magad (és ne ordíts) nagyon. A lecsúszás elkerülhetetlen, és az óhajtott szabadságba vezet. Szabad leszel! Nem kell dolgozni, menned, azt teszed, amit akarsz. Sétálhatsz munkát keresni, felkeresheted a rokonaid, ismerőseid segítséget kérő könyörgő szemmel. Kirándulhatsz a természetbe, ha ismered a gombát, gombát szedni. Megismered a lakókörnyezetedet hullámpapír, üvegbetét után kutatva, végigjárod a kukákat, kocsmákat. Szabad a szabadban éjszakáznod. Nagyszámú új ismeretségre teszel szert. Rájössz, hogy az eddig lenézett páriák sem mind bűnözők, hanem megélni akaró emberek, mint te! Nekik ezt adta a szabadság meg a demokrácia: a korlátlan lehetőséget a megélhetésre.
Az igazi korlátot nem látod meg. Te nem jutsz pártkasszához, szakértői, tanácsadói honoráriumhoz. Pedig igazi gyakorlati-tapasztalati szakértője vagy a nyomornak, és volna néhány tanácsod arra nézve is, hogy vezetőid mit vezessenek (lovat, ökröt, szamarat) ország helyett. Félő, hogy hozzáértésük ott hamarabb kiderülne, mint emitt, mert ha árokba vezették a szekeret az rögtön látható! De ha mindnyájan rajta ülünk a szekéren, inkább féljük, mint látjuk a gödröt.
Csak holmi valuta és költségvetés ostort suhogtat a fejünk felett a felkapaszkodott kocsis, míg le nem taszítják onnan, mint annyi elődjét.

Déli Hírlap Miskolc 1995 08. 17. (itt ekkor Bokros úrra értve)

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló