Megnyugodhatunk. Megvan a kilábalási stratégia

Nem tudom, ki hogy van vele, de a kisebb-nagyobb gazdasági balf@szkodások ellenére, eddig mégis csak az volt a látszat, hogy OV és a körülötte lévők nagyjából tudják, merre akarnak menni, hogy az egyes döntések következményeiről a háttérben komoly előkészítő munka, számítások és modellezések zajlanak. Eddig az emberek jórésze - köztük én is - ha nem is értett egyet a kabinet intézkedéseivel, de azt nem nagyon vitatta, hogy a döntéshozók, hogy akiknek kell, azok alapvetően értik a folyamatok lényegét, azok tudják, hogy miként működik az átlagember számára mára már lényegében áttekinthetetlen gazdasági és pénzügyi világ. 

Lassan rá kell jönnünk, hogy ebben is tévedtünk… 

Most már semmi kétség. Az ország gazdasági ügyeit tekintve megnyugodhatunk. Megvan a rövidtávon is már működő, célravezető megoldás, megvan a stratégia. Mondhatnánk, innentől már nincs szükségünk a sötétben fényre. Varga Misi jött, látott és megmondta a tutit. És nem csak az alagút végén lévő világosságot mutatta meg, ó nem, hanem azt is, hogy miként juthatunk el odáig. A terv pedig amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Egész egyszerűen zseniális. 

A megváltó gondolatsort az IMF-ügyi miniszter a Duna TV Közbeszéd című műsorában ismertette a nagyközönséggel, amikor a riporterrel a Valautalap és a kormány közötti tárgyalásokról beszélgetett. Varga Mihály kifejtegette, hogy eltérés van a magyar kormány és az IMF makrogazdasági előrejelzésében, mivel azt a narancsosok optimistábbnak látják. A kormány abban bízik mondta, hogy 2013-ban majd „nem a megtakarítások nőnek, hanem az emberek elkezdenek fogyasztani” és így „a lakossági fogyasztás meg tud mozdulni.”  

Szép terv, de mitől kezdene el növekedni a fogyasztás? – mondhatnák, de szerencsére ez a kérdés ötlött fel a riporterben is, miközben emlékeztette Vargát arra, hogy a fogyasztást az egykulcsos adóval sem sikerült nagyon beindítani. És ekkor Mihály részletesen bemutatta a programot: 

 „Hát nézze... előbb-utóbb a hűtőszekrény elromlik, előbb-utóbb lehet, hogy egy tévét is ki kell cserélni. Attól, hogy valaki két évig nem vesz meg valamit, előbb-utóbb mégiscsak eljön az idő, amikor lehet, hogy ezt meg kell tennie. Tehát én azt gondolom, hogy két évig az emberek a válság okozta sokk miatt, meg a válság okozta bizonytalanság miatt kivártak, de 2013-ban ez már változhat.” 

Ez már valami. Erre lehet építeni… 

Nem tudom, ki hogy van vele, de a kisebb-nagyobb gazdasági balf@szkodások ellenére, eddig mégis csak az volt a látszat, hogy OV és a körülötte lévők nagyjából tudják, merre akarnak menni, hogy az egyes döntések következményeiről a háttérben komoly előkészítő munka, számítások és modellezések zajlanak. Eddig az emberek jórésze - köztük én is - ha nem is értett egyet a kabinet intézkedéseivel, de azt nem nagyon vitatta, hogy a döntéshozók, hogy akiknek kell, azok alapvetően értik a folyamatok lényegét, azok tudják, hogy miként működik az átlagember számára mára már lényegében áttekinthetetlen gazdasági és pénzügyi világ. Varga Mihály pedig kifejezetten az az ember volt, akinek a szakmai hozzáértését eddig nem nagyon kérdőjelezte meg senki sem. 

Eddig. 

Mert azért valljuk meg, nem kell nagy gazdasági elemzőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsa valaki, a magyar gazdaság felpörgetését az elromlott hűtőszekrények és a tönkrement tévékészülékek kicserélésétől várni, azért nem kisfokú dilettantizmusról árulkodik. Arról már nem is beszélve, hogy aki ma Magyarországon azt mondja, abban bízik, hogy „nem a megtakarítások nőnek, hanem az emberek elkezdenek fogyasztani”, annak fogalma sincs a honi viszonyokról, az átlagemberek hétköznapi küzdelmeiről, a hitelekben úszó tömegek valós élethelyzetéről. 

Ha Varga Mihály, vagy a narancsos döntéshozók nem tudják, hogy mi folyik a mindennapokban, akkor kérdezzék meg a szavazóikat erről, és ne nagyon lepődjenek meg azon, ha azt hallják, hogy nincsenek megtakarítások, mert ha valakinek volt is, azt már felélte. És nincs fogyasztás sem, mert az emberek nagy része annak is örül, ha határidőre ki tudja fizetni a rezsit, ha fel tudja adni a csekkeket. 2012 Magyarországán a családok egy nagyon jelentős részénél máról, holnapra élés van, nem egy esetben túlélés. Ezt nem látni, ezt nem érteni a miniszteri bársonyszékből súlyos hiba. 

Varga kijelentése után persze biztosan sokakban megfogalmazódott a kérdés: tényleg ennyit tud mondani a kormány a gazdaság élénkítéséről? De azt gondolom, hogy nem ez az igazi probléma, sokkal inkább az, hogy a döntéshozóknak tényleg ennyire nincs fogalmuk arról, hogy miként él Magyarországon manapság több millió ember!?