Közös ellenségek, avagy a történelmi küldetés


Nem tudom, ki mennyire emlékszik rá, de még a nyár derekán az Amerikai Zsidó Bizottság, a B’nai B’rith zsidó szervezet és az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának Felsőfokú Holokausztkutató Központja levélben fordult Orbán Viktorhoz, kifogásolva a nemrégiben felavatott Horthy-emlékműveket, egyúttal felszólítva a kormányt, hogy távolítsa el azokat. A zsidók levelére természetesen válasz is született, melyet Martonyi János külügyminiszter, kormányzati zsidó főseggnyaló jegyzett. A váladékozás már július 18-án elküldésre került, de annak tartalma csak az elmúlt napokban került ki a magyar hírportálokra. Hogy miért e késlekedés, egyelőre még nem derült ki, de az kétség kívül megállapítható, hogy a válaszlevél, mondjuk úgy igazán beszédes. Mert az maga a gátlástalan megfelelni vágyás mintapéldánya…



Nem tudom, ki mennyire emlékszik rá, de még a nyár derekán az Amerikai Zsidó Bizottság, a B’nai B’rith zsidó szervezet és az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának Felsőfokú Holokausztkutató Központja levélben fordult Orbán Viktorhoz, kifogásolva a nemrégiben felavatott Horthy-emlékműveket. Az iromány tartalmát az aláírók nevében anno Paul Shapiro, felsőfokú holokausztkutató ismertette a szélesebb nyilvánossággal: „levelünkben egyrészt azt kértük, hogy a magyar kormány állítsa le a Horthy-emlékmű avatásokat, másrészt pedig távolítsa el a már felavatottakat. Továbbá felszólítottuk a magyar kormányt, hogy a stabil parlamenti többségére építve, fogadjon el törvényt arról, hogy Magyarországon a holokauszt időszakának gyilkosai ne kaphassanak emlékművet”.

A zsidók levelére természetesen válasz is született, melyet Martonyi János külügyminiszter, kormányzati zsidó főseggnyaló jegyzett. A váladékozás már július 18-án elküldésre került, de annak tartalma csak az elmúlt napokban került ki a magyar hírportálokra. Hogy miért e késlekedés, egyelőre még nem derült ki, de az kétség kívül megállapítható, hogy a válaszlevél, mondjuk úgy igazán beszédes. Mert az maga a gátlástalan megfelelni vágyás mintapéldánya, ami pontosan és részletekbe menően kirajzolja egy szolgalelkű kormányzat portréját.

Martonyi ugyanis ahelyett, hogy egyszerűen visszautasította volna a pofátlan utasítgatást, véget nem érő magyarázkodásba bonyolódott, és hosszasan ecsetelni kezdte, hogy a kormány mi mindenben kíván megfelelni a cionista érdekeknek: „a magyarok feltétel nélkül elkötelezettek a kisebbségek védelme mellett, a gyűlölet-bűncselekmények törvényi szabályozása a világon az egyik legszigorúbb, és a Velencei Bizottság nemrégiben állapította meg, hogy a kisebbségek jogairól rendelkező magyar jogszabály a lehető legteljesebb védelmet nyújtja, amelyet a nemzetközi szerződések előirányoznak”. Aztán, hogy egy szemernyi kétségünk se maradjon afelől, hogy ki hol áll, a ”magyar” külügyminiszter határozottan kijelentette: „a kormánynak nem áll szándékában Horthy Miklós rehabilitálása”.

De ezzel a térden csúszás, a megalázkodás még nem ért véget. Martonyi válaszlevelében innentől ugyanis egy új dimenzióba helyezte a hazaárulás fogalmát, miután bevezette a magyar társadalomra nézve a ”mi” és az ”ők” felosztást: „a kormány történelmi küldetése a szélsőjobboldali mozgalmak megerősödésének megakadályozása, ami óriási feladat. A szélsőségesek a közös ellenségeink. Ezért minden olyan állítás, amely szerint a kormány elnézi a szélsőjobboldali pártok akcióit, vagy valamilyen módon rehabilitálni akarja a vitatott történelmi alakokat, hamis, sőt rosszindulatú”.

Igen, jól érti mindenki.

Martonyi szemszögéből nézve vannak a ”mi”, azaz a magyar kormány és a zsidók, akiknek a magyar társadalmon belül vannak „közös ellenségei”. Ezek lennének Martonyi szavaival élve az ”ők”. Vagyis mi, magyarok, milliós nagyságrendben, akik elutasítjuk a zsidó térhódítást, a cionista érdekek kiszolgálását. A mi megerősödésünk, a mi szemnyitogatásunk megakadályozása immár deklaráltan is a magyar kormány „történelmi küldetése”.

Azt hiszem ezen nincs mit tovább elemezgetni. Martonyi szavai egyértelműek és félreérthetetlenek.

A gyanútlan szemlélődőben pedig, miután jól kikurvaanyázta magát, már csak egyetlen egy kérdés motoszkál: Vajon mikor lesz ennek az országnak végre olyan kormánya, amelyiknek az lesz a történelmi küldetése, hogy a magyar nemzet, a magyar emberek érdekeit képviselje bel- és külföldön egyaránt?

5 kommentek:

Névtelen írta...

"A gyanútlan szemlélődőben pedig, miután jól kikurvaanyázta magát, már csak egyetlen egy kérdés motoszkál: Vajon mikor lesz ennek az országnak végre olyan kormánya, amelyiknek az lesz a történelmi küldetése, hogy a magyar nemzet, a magyar emberek érdekeit képviselje bel- és külföldön egyaránt?"

A kérdés jó.

A válasz pedig az, hogy majd akkor, ha a Nemzet egységes lesz. Miben? Abban, hogy nem csak azt tudja megfogalmazni egyöntetűen, hogy mit nem akar, hanem azt is, hogy mi a konkrét cél. Anélkül tudniillik nincs közös akarat, közös cselekedet.

Valami ellen küzdeni negatív, valami érdekében pozitív energiával lehet.

Egyenlőre ott tartunk, hogy sokan megelégednének egy demokráciának nevezett pártokrácián belüli kormányváltással és nem veszik észre, hogy azon a játszótéren nem mi vagyunk otthon.

Helyette érvényt kellene szerezni a pártok által megosztott ország helyett Történelmi Alkotmányunknak, ami a világon egyedüli módon védi Nemzetünk és Kárpát-haza érdekeit.

Orosházi Ferenc

ProliProfil írta...

A cikkíró (egyébként költőinek is nevezhető)kérdésére "Vajon mikor lesz ennek az országnak végre olyan kormánya, amelyiknek az lesz a történelmi küldetése, hogy a magyar nemzet, a magyar emberek érdekeit képviselje bel- és külföldön egyaránt?" - válaszom a következő :
ha majd a választási (kiválasztódási)rendszert nem a cionisták irányítják.
Nem férközhet senki a hatalomhoz, akit nem ők jelölnek. Csupán arra ügyelnek, hogy a hatalomhoz közel engedett képződmények (pártok), némileg eltérő szinezetűek, irányultságúak legyenek. Ennek kiváló példája az amerikaiak kétpártrendszere.

Időben mérve : a mi életünkben biztos NEM lesz magyar érzelmű kormány.

Maci írta...

Az egészben csak az a vicc, hogy a világon sok zsidó hálás Horthynak, amiért olyan elnéző volt velük szemben abban a vészterhes időszakban. Ha jól tudom, gazdag zsidók finanszírozták a Horthy családot a bukás után. A sors fintora, hogy pont a radikális oldal védi a kormányzót és a másik oldal "üldözi", holott ha az eseményeket és a kormányzó szerepét nézzük, pont fordítva kellene lennie.

Karina írta...

A mondás nem csak a "tótra" jellemző hanem a zsidók nagyrészére is: "fogadd be és kitúr a házadból"(hazádból.) Kérdem én miért is vagyunk mi "moslékzabálók" szerintük ?- mert nem tudják megbocsátani, hogy a múltban is és most is rajtunk élősködtek és még mindig élünk, még most sem egészen övék az országunk! Az, hogy a Horthy családot ők segítették, támogatták, Portugáliában,azt Horthy István özvegye mondta egyszer a TV-ben, vissza lehet keresni az adást.Ami pedig a költői kérdést illeti, hogy "mikor lesz itt olyan kormány ami a magyarságot képviseli"? az a válaszom: azt én már nem érem meg, a másik, amig a politikusainkat kilóra megvásárolhatják addig nem lesz olyan kormányunk! Nemcsak anyagi kérdés ez, erkölcsi is!

Jappán írta...

A külügyminiszter Úr kérje az amerikai külügyi bizottságtól az államokban felállított Roosevelt szobrok eltávolítását a Japán atomtámadása miatt,ha nekik nem tetszik a Horty szobor.

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló