A kollégiumban, ahol diákkoromban laktam, volt egy lengyel srác. Egy napon azt találta mondani valami kapcsán, hogy a magyar az egy gyáva nép. Nem szidalomból mondta, nem indulatból, hanem tárgyilagosan, szinte evidenciaképpen. Nyomban felajánlottuk neki, hogy megverjük. Azt felelte, hogy rendben, de előbb menjünk le a presszóba, és beszéljük meg. Ott aztán elmagyarázta. Annyira, hogy nemcsak a verés maradt el persze (úgyis csak vicc volt), hanem sok tekintetben meg is győzött bennünket.
Pedig ez még jócskán a ”rendszerváltás” nevű búbánatos folyamat kezdete előtt történt…
Nem zajlik le valamirevaló ünnepség anélkül, hogy a szónok fel ne említse a magyar nép bátorságát. De a közvélekedésben is ott szerepel a nemzeti karakterjegyek között. A magyarok nyilaitól ments meg, a kereszténység védőbástyája, rebellis kurucok, satöbbi. Csupa olyasmi, amiről nincsenek közvetlen személyes tapasztalásaink.
Amikről viszont vannak, az mind az ellenkezőjére mutat.
Lássuk be, amit mindannyian tudván tudunk: a mi életünkben a magyar nép sajnos nem akármilyen mértékű gyávaságot tanúsít. Sok évtizede. Kell bizonygatni?
Még nem volt egyetlen általános sztrájk sem! Általános sztrájk az, amikor nem egyik vagy másik ágazat sztrájkol aszerint, hogy mikor jut eszébe, vagy éppen szorítja a cipő, hanem az összes egyszerre, és megáll az ország. Azt a Hatalom nem tudja lerázni, nem tudja kidumálni, egyszerűen nem tud vele mit kezdeni. Ilyesmire nem volt képes a magyar nép.
Sőt most az aktuális Orbán-kormány idején egyáltalán nincsenek sztrájkok. Feltűnt már? Hörgés az van, panaszkodás, átkozódás, internetes szidalmazás otthonról a fotelből, de sztrájk nincs. Sőt tüntetések, felvonulások is csak kínkeservesen és felülről szervezettek történnek, mindegyik a szervezők által reméltnél sokkal kisebb létszámmal.
Még az Egymillióan a sajtószabadságért nevű álságos, de mégiscsak magát közérdekűnek mutató tüntetés is Nyolcszázan a zsidó érdekekért című dzsemboriba fulladt. Pedig ott aztán volt pénz, apparátus, tapasztalat.
Az elmúlt huszon-valahány év alatt lényegében nem történt önálló és öntudatos fellépés. A magyar nép is, az egyedi ember is alapvetően várt. Két dologra várt: a következő választásokra, abban a reményben, hogy elkergetődik az aktuális hatalmi banda, és jön helyette az, amelyik korábban volt elkergetődve. Pedig dehogyis volt elkergetődve egyik sem, lassan már feldereng mindenkinek. Nagyon lassan. A másik: mindenki folyamatosan arra vár, hogy más kaparja ki neki a gesztenyét. Nem egy bizonyos meghatározott valaki, nem is egy körvonalazott, megnevezhető csoport, hanem egyáltalán valaki. Lényeg, hogy más. Nem én, az egyén, hanem nélkülem valaki bárkimás.
Ez nem is gyávaság, hanem sunyiság.
A felszíni magyarázatokat nagyjából mindenki tudja. Egzisztenciaféltés, a média különösen undorító agymosó szerepe, a Hatalom ravaszul kialakított oszd meg és uralkodj stratégiája, amiben az emberek egymás nyomorult pofáját köpködik, miközben kilopják a cihát a fejük alól.
Vannak azonban mélyebb okok is.
Legtöbben a Kádár-kor örökségét látják benne. Gulyáskommunizmus, aminek a lényege, hogy zabáld tele magad, de egyébként kuss. Ehhez hozzáadódott a közügyek érdemi részéből való teljes kirekesztés, valamint a civil önszerveződések megsemmisítése.
Valóban, ez mind igaz. De nincs több ok?
Az általános önállótlanságnak és birkaságnak van marxista magyarázata is. Bizony ám! Igaz, manapság nemigen emlegetik, nem divat. Sokan talán nem is ismerik. Kár, mert mélyebbre nyúl. Nos, a kelet-európai, és benne a magyar mentalitás és gyávaság eszerint a 15-16. századra nyúlik vissza. A mezőgazdaság abban az időben jutott el a fejlettségnek azon szintjére, amikor a paraszt már tudott felesleget termelni, vagyis árut, és az értékesítéséből gazdagodni kezdhetett, önállóvá válni, kitörve jobbágyi személyes függéséből. Nyugat-Európában valóban meg is történt, és a parasztból gazda és tulajdonos lett, és kifejlődött, beleivódott az ennek megfelelő szemlélet, mentalitás, viselkedés. Kelet-Európában azonban nem így történt, a parasztfelkeléseket leverték, és a földesúr nem hagyta önállósulni a parasztot, hanem továbbra is elvett tőle mindent, és változatlanul ő kereskedett és gondolkodott helyette. Ez ivódott bele az összes társadalmi viszonyrendszerbe és egyáltalán a mindennapokba. Jobbágyi gondolkodásunk van!
Hogy mindez miképpen manifesztálódik (jelenik meg) arra rengeteg példát lehet hozni, most csak egyet említek: a „demokratikus” pártok, de még a Jobbik elitje is mihelyt pozícióba kerül, rögtön elkezdi magát Grófnak érezni, aszerint viselkedik, alanyi járandóságának érzi a hatalmát és a megszerzett magasabb életszínvonalát, nem érez elszámolási kötelezettséget a saját vakegér jobbágyai felé – és ami a lényeg: ezek a jobbágy-hangyácskák ezt el is fogadják! Közben kussolnak.
Gyávaság ez vagy butaság? Mind a kettő. De az eredménye a nem-cselekvés, ezért inkább mégiscsak gyávaság.
A végső következmény a totális lepusztulás, mert az ilyenképpen nekiszabadult Elit nem érez kontrollt maga fölött, és csakis a saját érdekeit követi, akár hazaárulás és idegenek kiszolgálása árán is, az Ország Érdeke pedig csak egy szánalmas naivitássá süllyedt.
Van egy vicc. Megy a magyar és a szlovák a sivatagban. Jön az oroszlán. A magyar elkezd szaladni. A szlovák leül, és elkezd futócipőt húzni a lábára. – Bolond vagy? Azt hiszed, hogy gyorsabban futhatsz, mint az oroszlán? – kérdi a magyar. – Nekem nem az oroszlánnál, hanem nálad kell gyorsabbnak lennem – feleli a szlovák.
Ezért vagyunk mi a nyugati zsidó és nemzsidó ragadozók legelső zsákmánya. A gyávaságunk miatt, amiért nem nézünk a saját úgynevezett Elitünk körmére. Ki-ki a saját gazdájáéra. A fidesz-vakhívő a fideszesére, a maszopos a maszoposéra és persze mi is a mieinkre.
Maradt legalább ennyi bátorság?
26 kommentek:
Hát, mindez félig igaz csak. Ha valaki megmondja, hogy hogyan lehetne 1millió, vagy akármennyi embert rávenni arra, hogy egyszerre kimenjenek az utcára, akkor hajrá.
De minden, ilyen jellegű szervezkedés, államellenes tevékenységnek minősül, és azonnal lekapcsolnak.
A sima, bejelentett tüntetésnek meg mi értelme van? Egy tüntetés, vagy sztrájk lényege pont az indulatban kellene hogy legyen, ami ugye akkor jön, ha én elégedetlen vagyok, és teli a tököm, szóval megyek, és ezért leordítom a fejed.
De hogy mondjam is meg előre, hogy ezt mikor, és hol fogom megtenni???? Naneeee! Tudjuk jól, hogy ez lófasz a palacsintába.
Sajnos a legrosszabb indulattal sem tudok belekötni ebbe a cikkbe, mert minden sora igaz!!
Böczike
2006-os év óta elment a kedvem a "bátorságtól"! Mi lett a magyarokat rugdósó, földre teperő, szemkilövető, a mi adóinkból élő, férgek sorsa? A főkolompos vigan él,nemzetközi utazási irodájában a cselekedetiért kapott kitüntetésével, a kitüntető pedig "ösztöndíjjal" külföldön múlatja napjait. A magyarok, meg ott vannak, ahol "nagy bátran" elindultak, "mint a mádé-i izraelita" sőt azóta már ki is engedték őket a kóterből.Hát kedvesem, én is bátorkodtam a "bátorsággal" kapcsolatban egy igaz történetet elmondani.
"Az elmúlt huszon-valahány év alatt lényegében nem történt önálló és öntudatos fellépés." - Na ezt most mint 2006-os tüntető kikérem magamnak...
"a földesúr nem hagyta önállósulni a parasztot, hanem továbbra is elvett tőle mindent" - Ha mindent elvettek volna tőle, akkor a paraszt éhen döglik, a földesúrnak meg nem maradt volna jobbágya, majd ő is éhen döglik. Ez így az a vegytiszta, hamuba sült, marxista baromság, ami alapján az oktatásban a mai napig megvezetik az embereket. A jobbágy egyházi és földesúri tizedet fizetett, plusz egy-két természetbeni kötelezettsége volt (pl.: a nemesi birtokon idénymunkát végezni), de alapvetően hazugság ez a "mindentelvettaszemétföldesúr" rizsa. Ez a képlet inkább a mai társadalmunkra igaz.
Az meg, hogy ki ki helyett gondolkodott meg kereskedett, nagyon szépen kiolvasható a korabeli és későbbi irodalmi művekből. Nem Marxot kell tanulmányozni, ha rá akarunk jönni, honnan származik a "józan paraszti ész" kifejezés... A földesúr egyébként is - tisztelet a kivételnek - a lehető legritkábban értett a gazdasághoz, arra ott volt az intéző, az ispán, meg a háztartás egyéb tagjai (a problémák valódi oka inkább ebben gyökeredzik, és áttételesen ugyan, de kapcsolódik a bátorság hiányához is).
Ha pedig már megint visszatértünk az elitkritikához, akkor azt kell mondanom, hogy nyilván van jogos része a dolognak. Nem mindegy, hogy egy vezető miként viselkedik, és az sem mindegy, hogy a követői hogy viselkednek adott esetben. De aki kiérdemelte a vezető pozíciót, rászolgált a hatalomra és tud is élni vele, az igenis jogosan várja el, hogy ezért mások (főleg az állítólagos szimpatizánsai) ezt elismerjék, értékeljék és ennek megfelelően kezeljék (mondjuk tiszteljék). Ez a meritokratikus társadalomfelfogás lényege, amikor érdemei szerint ítéltetik az ember, s nyilván ez alapján csúnyán meg is lehet bukni (a kérdés az, hogy ennek mik a következményei; a Jobbik esetében van következménye a dolognak, más pártok esetében nincs). Ennek a működéséhez viszont egységes mérce kell, ami semmiképp sem lehet egyenlő azzal, hogy "Ők a vezetők, ergo eleve lógatni való gazember az összes!", mert ez a francia, meg az őszirózsás forradalom mentalitása, az értelmetlen csőcselékattitűd...
A bátorságot pedig az elmúlt 60 év, plusz a második világháború kiölte a nemzetből. Aki tenni képes, bátor, hősies, példamutató... stb. volt, az vagy elesett a háborúban, vagy a hadifogságban halt meg,, vagy a komcsi tisztogatás áldozata lett, vagy elesett, ill. disszidált '56-ban. Itt egy gerince tört nép maradt, aki azt tanulta mindebből, hogyha nem ugat bele a "nagyok dolgába", akkor nem lesz túl nagy baja. Erre a demokráciásdi, meg a fogyasztói, egyénközpontú társadalom csak ráerősített.
A tettek legnagyobb gátja pedig manapság az egzisztenciaféltés, ami teljesen jogos és valós rettegésen alapul. Ha nyíltan vállalod a rendszerellenességet, véged, eltaposnak, mehetsz a híd alá, és onnan nincs aki talpra állít, senki nem megy utánad, hogy új megélhetést biztosítson neked. Manapság is megvan a B-listázás, manapság is a rendszerellenes, a hazafias elemek vannak indexen, csak most még kötelező foglalkoztatás sincs, mint a komcsi érában. Nincs az, hogy legalább kubikosnak elmehetsz, ha minden kötél szakad. Az életben maradással játszol, ha nyíltan vállalod a nézeteidet.
Ez nagyon is erős érv arra, hogy ne sztrájkolgasson, ne mozgolódjon senki (főleg úgy, hogy senki sem nélkülözhetetlen, mert mindenki munkájára legalább ezren ácsingóznak).
Harmincnyolc évesen meghalt a barátnőm,a börtönben.Semmiségért vitték be akkoriban a rendőrök,"87-ben.Megtudtam, hogy betegen,bezárták egy levegőtlen cellába.És amikor kérte, az esti órákba, hogy nyissanak ablakot,a fegyőrök kiröhögték.Reggelre meghalt,tüdőembóliában.Engem nevezett meg hozzátartozójának,ami annyit jelent,hogy nekem adták ki a személyes dolgait,a Markóban.Amikor rákérdeztem a halála körülményeire,a rendőrtisztnél,közölte velem,jobban mondva vissza kérdezett,hogy fel akarom e nevelni a gyerekeimet?Volt más is...Nekem remegett a térdem,amikor kijöttem a Markóból...Gyáva vagyok?Embereket daráltak a Dunába,az apám azért maradt életben,mert az ávós rosszul számolt..Gyávák vagyunk?Injekciókat fecskendeztek az előzetesbe,és aztán kiengedték, hogy az épületen kívül haljon meg,legtöbbjüket bányákba vitték,a családnak azt hazudták hogy elhunyt.Nemcsak mi vagyunk a zsidók zsákmánya,hanem az egész világ.Az igaz, hogy az elsők..Mert elhitették az emberiséggel,hogy ők is emberek,pedig ez nem igaz.Csak hasonlítanak az emberi fajhoz.Ezt használják ki.Ötezer éve ölnek és üldöznek bennünket,már nincs hova menekülni..
Gyávaság? Igen van ebben valami.
De egy másik oldala a dolognak. Hátország nélkül mehetünk egymillióan is, nem két hét alatt, de két nap alatt rendet tesznek!
Nincsenek tartalékaink, nincs hátországunk! Nincs elég élelmiszer, az energia szolgáltatás idegen kézben...
Fegyvereink nincsenek.
Október! Ha egy nagyobb hideg beköszönt, még könnyebben levernek egy tüntetést. És ha ez egyszer megtörténik. Nem fog még egyszer megmozdulni a nép!
Talán a 2006-os októberi TV székház elleni akció már ezt üzente.
És ráadásul, a jelenlegi vezetés nem akarja felelősségre vonni a hatalom részéről elkövetett túlkapások tetteseit!
Vagy is ez is azt mutatja, hogy következmények nélküli ország vagyunk: nincs értelme menni!
Attól tartok, nem marad más, minthogy a jelenlegi "demokratikus" eszközökkel élve olyan vezetést kell kormányzati pozícióba juttatni, akik tényleg tesznek valamit!
Persze fognunk kell a gyeplőt! Fognunk, keményen!
A darálásra egyetlen darab zsidó hamis tanú van, mégis mindenki beveszi.
Kívánom minden nosztalgiázónak, hogy jöjjön el az a jó kis jobbágyos világ és akkor majd megtudjuk, milyen faxa is volt az! A legjobb úton haladunk felé.
Szeptember 29. Névtelen:
Nem nosztalgiáztam a jobbágyrendszer után, de tény, hogy összességében kevesebb bőrt húztak le az emberről akkoriban, mint manapság. Hidd csak el, jobban nyögjük a mai terheket, mint őseink anno. Sokan pedig már ma is tudják milyen "jó" tud lenni a felvilágosult, europér demokrácia, ne aggódj...
Gyávaság? Amikor az általunk (én nem voksoltam rájuk) választott állam hatalom ellenem dolgozik? A megelőző 45 év arra volt jó, hogy megszokjuk, hogy az állam ellenünk dolgozik. A legtöbbnek már föl se tűnik, nekik az a dolgok rendje. Ostobaság még lehetne, de a megszokás elejét veszi a gondolkodásnak. Mert becsapni csak azokat lehet, akiknek nem birizgálja meg az érzékeit egy-egy dolog. A birizgálást pedig közömbösíteni tudja a megszokás és a bizalom.
Ja, még annyit, hogy mikorra a jobbágy rendszer kialakult, már régen rossz irányba fordult a "fejlődésünk"! A tisztelet jobb képességűvel szemben jogos, de miért nem elég csak a tisztelet? Miért kell feltétlenül 10-szer, 100-szor, 1 000 000-szor nagyobb vagyont össze harácsolni annak aki jobb képességű? Miért nem érez testvéri szeretetet a jobb képességű a gyengébbek felé és miért várja el azt a gyengébbek felől? A válasz ott van az orrunk előtt, éppen ezért nem találjuk.
eSzel:
A kiemelkedő képességekkel megáldott személyiségek általában alázatosak hivatásuk, nemzettársaik és a haza iránt. Aki vagyonokat harácsol össze, az nyilván nem tartozik ide, mert aki a sumákolásban kiemelkedő, az nem hasznos tagja a társadalomnak.
Viszont azért senkit nem lehet felelősségre vonni, mert pl. egy közgazdász többet keres, mint egy utcaseprő. Így működik a világ (ha jobban tetszik, akkor az emberi genetikába kódolt kasztrendszer), az osztályok közé nem lehet egyenlőséget tenni.
Mindig lesz egy rangsor, mindig van egy mérce, ami alapján föláll egy bizonyos "társadalmi tormasor", melynek mindig lesz eleje és vége, alja és teteje, ahogy minden skálának. A lényeg pont az lenne, hogy mi alapján állítjuk föl ezt a rangsort.
Ha ez egy konszenzusos (már amennyire egy nemzeti léptékű eszmerendszer konszenzusos lehet), a közösség számára hasznos értékrendszer, akkor az érdemesek kerülnek előnyös pozícióba, az érdemtelenek pedig perifériára.
Jelenleg a helyzet sajnos pont fordított, és lassan remény sincs arra, hogy ez valaha is változni fog.
Gambit :
Úgy tudom, hogy a társadalom legkisebb egysége a család. El tudod azt képzelni, hogy egy családban az a gyerek puhább ágyba feküdjön, amelyik megjavítja a kávéfőzőt, mint az, amelyik kitakarítja a wc-t? Én valahogy nem. Nekem éppen az a bajom, hogy így működik a világ. Unoka öcsém építész. Beszélgettünk az anyagi javak egyenlőtlen elosztásáról, persze az ő munkáját vettük alapul. Felhozta, hogy a mérnöknek azért jár a több, mert ő álmodja meg azt az építményt, amit a munkások felépítenek. Jó, mondtam, akkor menjen ki 10 mérnök és 10 kőműves egy-egy üres területre és végezze mindegyik a saját munkáját. A mérnökök javarészt csak üljenek le és álmodjanak, a munkások pedig javarészt dolgozzanak. Szerinted melyik csapatnak készül el előbb a háza? Egy szó mint száz, egy család éppúgy egy test egy lélek, mint egy nemzet. Mindenki munkája egyformán számít. Ha egy fogaskerék kiesik, megáll az óramű.
Annak, hogy miért lettünk ennyire anyagiasak, annak is megvan az oka. Mégpedig az, hogy már jó régóta letértünk az Isteni útról, ami a jobbá válás irányába vezetett bennünket. A demokrácia már olyan régen mérgezi a társadalmat, hogy már éppen ideje, hogy a káros hatásai megjelenjenek. Ha az alkalmatlan egyenlő jogokat kap az alkalmassal, akkor az alkalmatlan ki fogja szorítani az alkalmasakat a terepről. Ez hasonlít a Greshem törvényre.
Persze rangsor mindig van és lesz, a kérdés csak az, hogy mi a rangsor alapja? Az alapok már jó ideje rosszak. Már legalább 1500 éve ha nem több. Az kb 60 generáció.
Gambit
Respektálom a véleményedet, de hát nem is ellenfelek vagyunk.
Mindamellett tartom a jobbágyi létről szóló álláspontomat.
Szerintem idealizálod a hajdani világot, és a realitások másmilyenek voltak.
De nem is ez a lényeg.
A Jobbágy gyávaságát és tehetetlenkedését, a Gróf pöffeszkedését és szintén tehetetlenkedését számtalanszor kellett tapasztalnom a gyakorlatban, és az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy jelentős, ha nem egyenesen döntő szerepe van - mármint az ilyen szereposztáshoz és szcenáriókhoz vezető mélységes beidegződéseknek van döntő szerepük - a mostani leprában.
Sok politikust láttál már kialakulás közben? Kezdetben többnyire őszinték és korrektek. Ez nagyon hamar változáson megy át. Fokról fokra, de hamar alkalmazkodnak és hozzáidomulnak ahhoz a struktúrához, amit a korábabn ott lévő társaiktól tanulnak, vagyis örökölnek. Az igazi baj pedig az - és erre hegyeztem ki a cikket -, hogy a holdudvar, a tábor, az istenadta Nép ezt alázatosan és aléltan tűri, mert önállótlan, vakegér, a mindennapi viselkedésében gyáva, és a léte slepp-lét.
A Jobbikot is ez vágta tönkre.
Freca
eSzel:
Egy család közel sem egy test, egy lélek, ott is lehetnek komoly vagyoni különbségek. Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy mindenki tudjon példát hozni fekete bárányokra, akik elherdálták vagyonukat/örökségüket és jobb esetben a család kegyelméből élveznek némi kis támogatást, rosszabb esetben megvetettek, és a rokonok felől akár az utcán is tengődhetnek. De persze hozhatnánk ennél kevésbé szélsőséges példákat is, a lényegen nem változtat.
Az pedig, hogy a melós nem keres annyit, mint a mérnök nagyon is rendben van. Próbálna meg a kőműves tervek nélkül, hasból fölépíteni akármit, sok értelmes nem sülne ki belőle. Az, hogy a mérnök sem tudná egyedül felépíteni a házat, szintén nem változtat sok mindenen. Leginkább azért, mert neki nem ez a feladata, a munkásnak meg nem az, hogy felhőkarcolót tervezzen, hanem, hogy felépítse azt.
A filozófia klasszikusainak hasonlata, miszerint a társadalom működése paralel az emberi test működésével, ma is megállja a helyét. Marhaság azon vitatkozni, hogy a tüdő, a gerincvelő, vagy a szív-e a fontosabb, ha valamelyik hiányzik, tényleg megáll az "óramű" (bár hozzátenném, hogy pl. lábujjak - meg egy csomó "nélkülözhető" dolog - nélkül is működik a test...).
Ahhoz, hogy működjön a társadalom a tagjainak nem egymásra kellene mutogatna, hogy ki a "hibás" (ez egy abszolút kommunista reflex, ami a mai napig él; egyszer az orvosok a közellenség, egyszer a vállalkozók, másszor a tanárok, megint másszor a vécés nénik...), hanem szó nélkül együtt kéne működniük, mindenkinek elfogadva a szerepet, amit kimért rá a sors (régen ez így is volt, ezt a rendet borította föl anno Marx, amikor kitalálta, hogy a falu bolondjának is jár az, ami mondjuk egy gyárigazgatónak).
Nem születik mindenki milliomosnak, nem is lehet mindenki az, mert akkor összeomlik az együttélés normális rendszere. De hála égnek ma már van lehetőség a társadalmi mobilitásra, ha nem tetszik a jelen helyzet, akkor meg lehet próbálni kikecmeregni belőle, lehet tanulni új szakmát, pályázni támogatásokra, ha az embernek van egy jó ötlete... stb.
Engem azok zavarnak igazán, akik meg se próbálják ezt, csak puffognak, hogy nekik csak Trabantjuk van, a szomszéd ügyvéd bezzeg Audival jár, hogy dögölne meg, de egy keresztű szalmát nem tesznek azért, hogy följebb kecmeregjenek azon a bizonyos skálán.
Nálunk a tervezési osztályon összesen 2 mérnök volt aki eltartotta az osztályt". Egy építész és egy gépész. Soha nem kaptak egy fia kitüntetést sem. Csak egyikük volt pártag. Viszont a 2o főből 1 elektró technikusból 4 rajzolóból, 2 adminisztrátorból, 6 mérnökből, 4 technikusból, 1 főnökből és 2 helyettesből állt az osztályunk. Az "ipar kiváló dolgozója" a főnök helyettese lett! A fenti kettőből akik a "megrendeléseket szerezték" -azaz eltartották az osztályt- az egyik, a "szakszervezeti bizalmiságig" tudta "feltornázni" magát a másiknak nem volt más "kitüntetése."A főnöknek 2 diplomája volt egy jogi és egy müszaki, nem volt pártag, de fölfele mindenkit kiszolgált egészen a "rendszerváltásig" és egy igazi fafejü "biciklista" volt. Tehát még a mérnök és mérnök közt is van különbség.Nemcsak a mérnök és munkás között.Azért irtam ezt le ilyen "bőlére eresztve" mert a saját bőrömön tapasztaltam és van olyan eset is amikor a diplomások sem érnek el túl sokat az életben, mégha tesznek is érte valamit, de egy másik diplomás ha módjában áll "letapossa".
A politikusok olyanok mint a galambok! Lent a kezünkből esznek, hízelegnek! Magasról szarnak a fejünkre!
Hát ez az, kistutyi! (jó név:-))
Miért is vagyunk annyira anyagiasak? Kérdezhetném úgy is, hogy miért zsidó lelkű (ha van olyan egyáltalán, hogy zsidó lélek)a legtöbb ember? Na erre van ott a válasz a szemünk előtt, amit nem látunk.
Tényleg nem bántó szándékkal, csupán merő kíváncsiságból kérdezem, de mégis milyen legyen az ember az anyagi univerzumban, ha nem anyagias (arra már ki sem térve, hogy lévén maga is nagyobb részt anyag)?
Az most teljesen mindegy, hogy pénzért, vagy helyette ne adj Isten trombitarézért, cerkófmajomért, szárított mongúzheréért... stb. veszem a kenyeret a boltban, valamivel fizetni kell.
Vagy netán lenne olyan, vagy még inkább, volt valaha olyan, aki ellenszolgáltatásként csupa szív szeretetből adta másnak azt, amit ő maga kemény munkával, vérrel-verítékkel termelt meg?
A munkájáért mindenki méltó ellentételezést vár (teljesen jogosan), és nem lehet mindenki szent, vagy szerzetes, hogy erről nagylelkűen lemondjon azért, mert különben anyagiasnak bélyegzi valaki (ja, hogy ez zsidó lelkület? tessék, már várom is azokat a jótét szamaritánusokat, akik nekem ingyen hozzák az ételt, italt, anyám kínját, és ezért csak sosem múló hálámat várják cserébe).
Bizony, aki kínál, az általában éhes szájakat kénytelen betömni otthon (ha mást nem, akkor a sajátját), azokat pedig jóindulattal nem igen lehet jóllakatni...
Szép ez a romantikus bukolikával meghintett ősidilli képzet, miszerint volt az emberiségnek egy olyan korszaka, amikor mindenki a benne lakozó elemi jótól vezérelve, minden további nélkül tartotta el egymást, de bizony az ősember sem vadászott ingyér, ha lehet profánul fogalmazni. Az, hogy akkoriban nem ezüst félkrajcárral, meg svájci frank alapú hitellel fizettek az eredményért, nem jelenti, hogy bárki is kevésbé lett volna "anyagias"...
Na figyelj Gambit! Azt hiszem, mi nem ugyan abban a világban élünk, de megpróbálom elmagyarázni. Ha a mai naptól, a földműveléssel foglalkozó gazdák azt mondanák, hogy annyit termelek, amennyi nekem elég, szerinted mi történne? Azt hiszem rövid úton éhen halnál. Nincs itt semmiféle "ősidill", pusztán az van, hogy régen mindenki eltartotta saját magát, ma az emberek 80%-a abból él, hogy ellopja a másokét. Az arány nem tévedés. Az, hogy mit tekintesz lopásnak, attól függ, hogy van-e "beépített" igazság érzeted vagy nincs. Ha nincs, az jó, mert akkor az érték rendedet a környezeti minta alapján alakítod ki. Ha egy hasonló alkat olyan helyre születik, akkor pap lesz, ha másik helyre akkor pedig rablógyilkos. Mindkét esetben ő maga teljesen normálisnak érzi önmagát és a világot, hiszen mi más is lehetne belőle, mint amit a környezetében látott. Ha viszont van beépített igazság érzeted, akkor észreveheted azokat az irányvonalakat, amik nagyon rossz irányba viszik a társadalmat. Te otthon hány forintért cseréled ki a villanykörtét? Vagy a feleséged (ha van) mennyiért ad 1 tányér ebédet? Az a bizonyos "ősidill" az így működik. A közösségben mindenki beteszi az erejének és képességeinek megfelelő munkát és senki nem akar a másik rovására anyagi előnyökhöz jutni.
Ha már anyagias vagy, talán úgy jobban megérted azt, hogy a rendszerben hol a csalás, ha azt az egyszerű fizikai törvényt vesszük alapul, hogy "Zárt rendszerek belső energiája állandó". Ez egészen pontosan azt jelenti a társadalomra vetítve, hogy az emberiségben, mint zárt rendszerben, vagy a földön mint szintén zárt rendszerben az elvégzett munka mennyisége akár állandónak is tekinthető régen és ma. A különbség, hogy ma sokan 100-ad, vagy 1000-ed rész munkát végeznek, mint azok, akiknek rá van szorítva a munkájára, mégis jobban bővelkedik az ún. anyagi javakban, mint azok akikre szüksége van. Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogyha mindenki az általa elvégzett munka mennyisége (és nem a típusa) után jutna az őt megillető javakhoz, nagyjából egyformán lenne "gazdag" mindenki. Igaz, ennek a szónak ebben az esetben ember és ember közötti különbségtételre nem lenne értelmezhető. Elgondolkodtál már azon, hogy miért is van az, hogy a legtöbb ember igénye olyan mint a harisnya? Minél többet pakolsz bele, annál nagyobbra nyúlik, de mivel nagyobbra nyúlt, még több fér bele. A kipukkadásig telhetetlenek, de csak azok, akiknek nem a saját munkájuk és idejük árán jutnak a vagyonukhoz, hanem úgy, hogy csalnak. Lehet, hogy csak a rendszerbe épített csalást használják ki, és észre sem veszik, hogy csalnak, mert nincs beépített igazság érzetük.
Én arra próbáltam rávilágítani már párszor, hogy a szaporodás a legjobb rosta, ami meghatározza, hogy egy-egy élőlény csoportban milyen tulajdonságok lesznek a meghatározóak. Persze tudom én, hogy ez az emberre nem vonatkoztatható, mert az ember, ellentétben az álltokkal, nem ivarosan szaporodik. Mivel az emberben nincs DNS, mint az állatokban, nem is számít, hogy milyen szülőktől származik, hiszen naponta előfordul, hogy szellemi fogyatékos szülőknek matematikai lángész gyerekük születik. Éppúgy mint az, hogy cingár, 40 kilós szülőknek lesz 2m-es, csupa izom az utóduk.
Én magam soha nem akartam milliomos lenni. Valahogyan soha nem vitt rá a lélek, hogy részt vegyek a csalásban.
Nézd meg, hogyan működik egy társas vállalkozás. 10, 20 100, 1000 ember dolgozik, de a munkájuknak csupán az a valódi célja, hogy a csúcson lévő alak egyel több szeretőt tarthasson, vagy vegyen magának egy szigetet, vagy más primitív baromság.
"Azt hiszem rövid úton éhen halnál." - Hála Istennek nem, mert ha kell, meg tudom termelni magamnak, ami kell. Még ha nem is ebből élek, vagyok olyan szerencsés, hogy nagyszüleim megtanítottak rá. De tény, hogy sokan valóban nem tudnának mit kezdeni a szituációval, ezt nem vitatom.
"ma az emberek 80%-a abból él, hogy ellopja a másokét" - Ez így elég meredek kijelentés. Tudtommal a többség azért fizet a piacon, nem csak elhordja a gazda orra elől a terményt (ha így lenne, a gazda miért vinné piacra a termékeit?). Valamit valamiért. Ilyen egyszerű. Ez régen is így működött. Plusz akkor sem mindenki kizárólag magát tartotta el, mindig volt igény olyasmire, amit maga nem tudott előállítani, így el kellett cserélnie valamiét, hogy hozzájusson.
"A közösségben mindenki beteszi az erejének és képességeinek megfelelő munkát és senki nem akar a másik rovására anyagi előnyökhöz jutni." - Utópia. Sajnos. Szép lenne, ha így lenne, de sosem volt így. Mindig volt olyan rétege a közösségnek, aki valamilyen előny (testi, szellemi... stb. fölény) révén nagyobb arányban részesült a szellemi, vagy anyagi javakból, mint amennyi munkát cserébe nyújtott (ez a természetben is megvan, lásd pl.: oroszlánok). Nem mondom, hogy ez, helyes, de így van.
"Ha már anyagias vagy" - Inkább pragmatikusnak nevezném magam, köszönöm.
"Lehet, hogy csak a rendszerbe épített csalást használják ki, és észre sem veszik, hogy csalnak, mert nincs beépített igazság érzetük." - A csalás elég tudatos cselekvési forma, tudat alatt nehéz elkövetni, de persze, ha úgy vesszük, hogy valakinek természetes, hogy ő kihasznál valamiféle kiskaput, vagy annak tűnő dolgot, akkor így is fölfoghatjuk. Mindenesetre az emberek túlnyomó többségét megvádolni ilyesmivel szintén elég merész.
Az tény, hogy az anyagi javak egyre kevesebb ember kezében összpontosulnak a világban, és az is, hogy ez jórészt koránt sem becsületes gazdasági manipulációk révén alakult így. Ennek viszont nem az az oka, hogy én, Gipsz Jakab mennyire vagyok anyagias. Ezt a globalizáció hozza magával.
Annyi történik csupán, hogy a nemzetállamok külön-külön kis társadalmi piramisai fölé képződik egy másik, internacionális piramis, melyet a multicégek és azok vezetői, ill. a különböző, szintén nemzetek feletti politikai, gazdasági csoportok alkotnak (sok-sok átfedéssel).
Ez a két rendszer ráadásul nem is különíthető el élesen egymástól, a "fölső" piramis ezerféleképpen gyűrűzik be az "alsó" piramisba, és legalább ennyiféleképp szivattyúzza ki belőle és rajta keresztül a tőkét, hihetetlen nagyságrendekben (tehát igen komoly horizontális és vertikális vetülete is van a problémának).
Magyarán, ha ne adj Isten nekem jobban is megy a szekér, nem én tehetek róla, hogy Kovács József műbútorasztalosnak már esetleg nem annyira. A struktúra ilyen, és ez nekem se jó, mert ha Kovács József műbútorasztalos kihal, akkor egy idő után jövök én, majd az anyagi/társadalmi helyzetét nézve fölöttem álló Szabó Izidor... stb., míg végül a koncentráció olyan mértéket nem ér el, melyet a rendszer nem tud tovább elviselni és bekövetkezik egy újabb világháború, ami ismét a javak újraosztását eredményezi (persze, ha közben nem pusztul el a világ...).
"Én arra próbáltam rávilágítani már párszor, hogy a szaporodás a legjobb rosta, ami meghatározza, hogy egy-egy élőlény csoportban milyen tulajdonságok lesznek a meghatározóak." - Nem vitatom ezt az álláspontot, én is így vélem, úgyhogy fölösleges ironizálni. Ettől függetlenül a biológia mellett a társadalmi struktúra is fontos egy közösség fennmaradása és életminősége (!) szempontjából. Normális struktúrának pedig azt tartom, melynek van ideológiai, metafizikai és fizikai megalapozottsága. A jelen demokráciáiban mindegyik pillér gyenge és biankó jellegű, ezért olyan könnyű rátelepedni, kiüresíteni és egyesek saját érdekeinek megfelelően átformálni.
Az utolsó bekezdésre reagálva annyit tudnék csak írni, egyfajta lezárásképp, hogy szerintem abban egyetértünk, hogy a mostani rendszer nem csak lehetőséget biztosít, de bátorít is arra, hogy az ember alantas ösztöneitől (leginkább a bírvágytól) vezérelten működjön. Viszont azt nem tagadhatjuk, hogy azért ilyen sikeres ez a fajta befolyásolás, mert az ilyen tulajdonságok mindig és mindenkor az emberi természet részeit képezték. Nem volt olyan ártatlan kor, ahol az ettől motivált, általad "csalásnak" nevezett jelenség ne működött volna, legfeljebb mások voltak a díszletei/eszközei/méretei. Minden korban mindenki arra vágyott, hogy neki több, jobb legyen, mint a másiknak, legfeljebb más-más mértékben került ez az aspektus a társadalomszervezés középpontjába (a jobbágy mindig földesúr akart lenni, a földesúr mindig király, a király pedig császár, vagy maga az Atyaúristen...).
Ez sajnos tény, nem felfogás kérdése.
A mai viszonyokkal az a fő baj, hogy jelenleg ezek a negatív aspektusok képezik a fő társadalmi (szét)szervezőerőt, így rákos daganatként önmaga ellenfordítva az amúgy természetes rendszert.
Úgy látom, azért annyira eltérő világban nem élünk. :-) A csalásról csak annyit még, hogy ha nem vagyunk kérlelhetetlenül szigorúak a megítélésben, akkor ez generációk alatt elvezet a jelen állapotokig. Minden generáció csak egy kicsi engedményt tesz, de 20-40 generáció váltás alatt ez elvezet idáig. Ez úgy függ össze a szaporodással, hogy a szaporodás joga (amit minden időben a nők határoznak meg alapvetően) már nagyon régóta az anyagi javak felhalmozásától és/vagy hazudozási képességtől függ. Nem csoda, hogy egyre kevesebb a becsületes/önzetlen ember. Az egészségről, a fizikai erőnlétről és állapotról ne is beszéljünk. Ez a legfőbb kiválasztódási tényező. A természet egyéb erői, betegségek, ragadozók, öröklött csökevények csak a már megszületettekből képes szelektálni. Az én meglátásom szerint előbb-utóbb eljön egy pont, ahonnan már csak lefelé vezet az út. Innen következik az a megállapításom, hogy a család szétverése nem most kezdődött, hanem már nagyon régen. Nézd meg a gorillákat. A legrátermettebb hím a jogosult a szaporodásra, igaz, neki a kötelessége megvédeni a családot. A vagyon nem lényeg. Mivel nincs nem is lehet örökölni és ezzel egy esetleg érdemtelent előnyökhöz juttatni. Én pusztán a lepusztultságunk eredeti okaira próbáltam rávilágítani és nem a következményeire.
Szebb jövőt!
Örömmel olvasom, hogy miután nem lehet mindenért a miniszterelnököt hibáztatni, se a cigányokat, de még a zsidókat sem, ezért (régi)új ellenségkép született: a NŐ!
2012. október 13. 8:38 Névtelen:
És mégis hol olvastad ezt az ordas baromságot?
Kedves névtelen! A NŐ az élet alapja. Ahogy a múltból haladunk a jelen felé, a NŐ egyre inkább csak a pillanatnyi hiúságát igyekszik kiszolgálni. A férfi ha NŐhöz akar jutni, kénytelen megfelelni a NŐ elvárásainak. Ez majd akkor fog változni, ha ha utánad fütyülnek a lányok és kapod a randevú ajánlatokat a lányoktól. Amikor te leszel az, aki válogat és nem a NŐ. Amíg azonban ez nem így van, addig a NŐ elvárásaihoz kell idomulnod ha férfi vagy. Elgondolkodtál már azon, hogy mitől lehet az, hogy egy melegszívű, becsületes, férfi első feleségének lenni ma minden nő számára megalázó helyzet, ám egy hamis, hazudozó és/vagy gazdag férfi harmadik, csütörtök délelőtti, letagadott kéjhézagjaként a nők 80%-a egész jól érzi magát? Mennyi lelkiismerete lehet egy olyan valakinek, aki csak arra vigyáz, hogy a TÖBBIEK meg ne tudják, hogy mennyire gennyes alak. Az ösztöneit (személyiségét) egy újszülött nem a nevelő, hanem a biológiai szüleitől örökli. Hallottad már azt a mondást, hogy : Nősülj meg. Vagy boldog leszel vagy filozófus. :-)
Ja, még egyet! A NŐ nem ellenség. A FÉRFI abban bűnös, hogy elfogadja ezeket az ostoba feltételeket. Megkapja érte mindkét fél a maga jutalmát. Azt a sz@rt, amibe egyre inkább kerül a világ.
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle