Ezt még Eli Vízjel is megirigyelné

A minden hétre kell egy kis holokauszt irányelv jegyében a hétvégén Mesterházy Attilára került a sor, hogy valami mélyen megrendítőt, szívbe markolót és súlyos rettegésre okot adót mondjon a honi antiszemita állapotokról. Attilánk ennek tudatában szombaton reggel rápillantott a naptárra, majd néhány másodperc múlva elégedetten dőlt hátra a pártelnöki karosszékben, mivel örömmel fedezte fel, hogy augusztus negyedike jeles napként van megjelölve a Párt által minden évben kiadott, kis szegfűkkel díszített kalendáriumban. Ma van Raoul Wallenberg születésnapja – konstatálta és a fejében már fogalmazódott is az a nagyszerű gondolatsor, amely néhány órával később már mint sajtóközlemény öltött testet…


A minden hétre kell egy kis holokauszt irányelv jegyében a hétvégén Mesterházy Attilára került a sor, hogy valami mélyen megrendítőt, szívbe markolót és súlyos rettegésre okot adót mondjon a honi antiszemita állapotokról. Attilánk ennek tudatában szombaton reggel rápillantott a naptárra, majd néhány másodperc múlva elégedetten dőlt hátra a pártelnöki karosszékben, mivel örömmel fedezte fel, hogy augusztus negyedike jeles napként van megjelölve a Párt által minden évben kiadott, kis szegfűkkel díszített kalendáriumban. Ma van Raoul Wallenberg születésnapja – konstatálta és a fejében már fogalmazódott is az a nagyszerű gondolatsor, amely néhány órával később már mint sajtóközlemény öltött testet:

Wallenberg 100. születésnapjára

Disznólábakat akasztottak pár héttel ezelőtt a budapesti Wallenberg-szoborra. Meggyalázták és megbecstelenítették annak az embernek az emlékművét, aki magyar zsidók életét mentette hazánk német megszállása idején. Tiltakoztam, újra koszorúztam, ott voltam a szobránál, amikor úgy éreztük jópáran, véget kell vetni ennek a gyalázatnak.

A 100 éve született Raoul Wallenbergre emlekezünk ma. Arra a svéd diplomatára, aki a bevagonírozott zsidóknak is „életmentő papírokat” osztogatott élete kockáztatásával. Aki felmászott a vagonok tetejére, s onnan -, miközben golyózápor zúdult rá - próbálta bejuttatni a dokumentumokat a vagonba a halálra szánt embereknek.

Bátorsága és emberfeletti küldetéstudata örök mementó minden kor, minden nemzedék és minden nemzet fia számára, amit ápolnunk és hirdetnünk erkölcsi kötelesség.

A mai Magyarországon olyan antiszemita, uszító kijelentésekkel, tényekkel és eseményekkel szembesülünk, amelyek gyakorlatilag következmények nélkül és büntetlenül maradnak. Nemcsak szavakkal, hanem a törvény erejével és tettekkel kellene bizonyítaniuk a felelős kormányzásra felesküdött politkusoknak elkötelezettségüket, elszántságukat és tenniakarásukat az idegengyűlölet, a rasszizmus és zsidóellenes eszmék elleni küzdelemben. Addig amíg nem késő. Addig, amíg a mindennapossá vált atrocitások nem fordulnak végzetes tragédiákba.

Ebben közös a felelőssége azoknak, akik a demokráciát nem csak szavakban hirdetik, hanem küzdenek azért, hogy midennapi valósággá váljon és mindenki számára jogbiztonságot jelentsen. Hogy ne legyen kirekesztés, ne legyen diszkrimináció, megbélyegzés és jogtiprás. Ezért tartjuk fontosnak az emlékezést.

Tisztelettel adózunk a magyarokért hősi halált halt Wallenberg emlékének.


Mesterházy Attila
pártelnök - frakcióvezető

Nem kétséges, Mesterházy legújabb váladékozása új szintre emelte a holokauszt-ipar már eddig sem alacsony hazugságfaktorát. Mondhatnánk a szemünk előtt születik meg a legújabb legenda a most már rambói magasságokba emelkedő Wallenbergről, aki immár a vagonok tetején, golyózáporban ugrálva dugdossa be az életmentő dokumentumokat az Auswitzba induló vonatokba.

Azért ez nem gyenge, valljuk meg. Ezt még Eli Vízjel is megirigyelné, pedig aztán nála nagyobb holokamuiparost nem nagyon hord a hátán a Föld.

Nem tudom, hogy Mesterházy honnan szerzi a történelmi ismereteit, de ha egy pillanatra kivenné a fejét a zsidók seggéből, akkor elgondolkodhatna azon, hogy vajon mi értelme lett volna annak, hogy Wallenberg így, golyózápor közepette adja oda az ”életmentő papírokat”? És mindent félre téve, vajon kit érdekelt volna, mondjuk a birkenaui tábor előtt, ha egy-egy zsidó ezeket a papírokat lobogtatja?

Arról már nem is beszélve, hogy Wallenberg ténykedése idején az állandósult bombatámadások következtében a zsidókat már nem vasúton szállították, hanem gyalog meneteltették a nyugati határ felé. Azaz akkor már nem voltak zsidókkal teli vonatok, amiknek a tetején Wallenbergnek ugrándoznia kellett volna. Azonban Mesterházyt ez az apróság nem nagyon zavarja. De a kis szösszenetében valahogy megfeledkezett arról is említést tenni, hogy „a magyarokért hősi halált halt” svéd diplomatánál, amikor az oroszok Budapesten menekülés közben elfogták 15 kg aranyat és több kiló ékszert találtak elrejtve a kocsijának a tankjában. Wallenberg minden jel szerint teljesen ”önzetlenül”, mindössze némi aranyért és ékszerért árulta a Schutzpassokat a zsidóknak. Valószínűleg ezért nem törték magukat anno a svédek sem, hogy kiszabadítsák az oroszoktól.

De a történet itt még nem ért véget. Hétfőre valaki szólhatott Attilának, hogy ez a golyózáporos vakítás valahogy nem az igazi, hogy azért ez már messze túlmegy az idiotizmus határán. Vagy persze az is lehet, hogy Mesterházy magától döbbent rá arra, hogy picinyt túlzásba vitte a legendagyártást. De történt bárhogy is, hétfő délutánra a közlemény új formát nyert. Kimaradt belőle a vonaton ugrálás és az érintett bekezdés ma már így olvasható: „A 100 éve született Raoul Wallenbergre emlékezünk ma. Arra a svéd diplomatára, aki a bevagonírozott zsidóknak is "életmentő papírokat" osztogatott élete kockáztatásával.”

Azt hiszem annak idején sokan gondoltuk azt, hogy Mesterházy a bikicsunájt már képtelen lesz überelni. Tévedtünk.

Szép volt Attila. Te még hülyének is hülye vagy.