Miért nem veszitek észre, hogy hiába minden nyáladzás?

Mint ahogy az várható volt, Eli Vízjel levele, melyben a magyarországi náciveszélyre hivatkozva lemondott a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjéről, lavinát indított el, mind a honi, mind a külföldi liberált észosztók körében. A vén szélhámos nagy elhatárolódgatásának nyilvánosságra kerülése óta nem telt el úgy nap, hogy a kitüntetés visszaadása témaként ne jelent volna meg a címlapokon valamilyen nagy és természetesen sötét jövőt sejtető okoskodás kiindulópontjaként. Nem kétséges Vízjel komoly muníciót adott azoknak, akik az ország gyalázásában érdekeltek. Azonban az azóta eltelt napok történéseinek fényében ma már az is jól látható, hogy Vízjel lépése csak a kezdet volt abban az újabb lejárató kampányban, ami most indult el Magyarország ellen…



Mint ahogy az várható volt, Eli Vízjel levele, melyben a magyarországi náciveszélyre hivatkozva lemondott a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjéről, lavinát indított el, mind a honi, mind a külföldi liberált észosztók körében. A vén szélhámos nagy elhatárolódgatásának nyilvánosságra kerülése óta nem telt el úgy nap, hogy a kitüntetés visszaadása témaként ne jelent volna meg a címlapokon valamilyen nagy és természetesen sötét jövőt sejtető okoskodás kiindulópontjaként. Nem kétséges Vízjel komoly muníciót adott azoknak, akik az ország gyalázásában érdekeltek. Azonban az azóta eltelt napok történéseinek fényében ma már az is jól látható, hogy Vízjel lépése csak a kezdet volt abban az újabb lejárató kampányban, ami most indult el Magyarország ellen.

A megélhetési rettegők még ki sem ajvékolhatták magukat kedvükre, még ki sem évezhették a Vízjel gerjesztette gyalázkodási lehetőségek minden cseppjét, amikor a magyar kormány már meg is kapta az újabb cionista számon kérő irományt, amit az Egyesült Államok kongresszusának ötven tagja Orbán Viktornak címezve fogalmazott meg.

A washingtoni képviselők, akik a szilárd amerikai-magyar kapcsolatok erőteljes támogatóinak mondják magukat, levelükben létfontosságúnak nevezték, hogy a magyar vezetők emeljenek szót az antiszemitizmus és a fanatizmus minden formájával szemben. Az irományban külön bekezdésben tették szóvá, hogy a magyar kormány miért tűri el azt, hogy Morvai Krisztina „tetves, mocskos gyilkosoknak” nevezze az izraeli zsidókat. Továbbá gondot okozott számukra az is, hogy a Jobbik EP-képviselője figyelmeztetni merte a magyar metélteket, mondván „a magukfajták ideje lejárt”.

Az amerikaiak levele aztán felemlegeti még azt a súlyos problémát is, hogy a magyar radikálisok nem átallottak beterjeszteni egy olyan törvénytervezetet a parlamentben, amely perverziónak minősíti a homoszexualitást, és börtönbüntetéssel sújtaná annak „terjesztőit”. A levél aláírói végül megállapítják, hogy ilyen álláspontoknak „nincs helyük a civilizált közbeszédben, s nem maradhatnak szó nélkül, különösen az amerikai külügyminisztérium és a Rágalmazásellenes Liga azon jelentéseinek fényében, amelyek szerint erősödik az antiszemita közbeszéd Magyarországon.”

Mondjuk, azért az mindentől függetlenül érdekelne, hogy az ötven amerikai, nagyon felvilágosult észosztó közül, vajon hányan lennének képesek arra, hogy a térképen megtalálják Magyarországot? De ne ragadjunk le ennél az apróságnál, mert nem az ő lépéseik az érdekesek, hisz ők csak teszik a dolgukat. Sokkal fontosabb kérdés az, hogy a magyar diplomácia majd miként reagál ezekre az ügyekre. Sokkal fontosabb kérdés az, hogy a magyar diplomácia vajon rájön-e arra, hogy nem érdemes egy jottányit sem engedni, hogy nem érdemes egy kicsiny gesztust sem tenni, mert ha ezeknek a kezedet nyújtod, akkor letépik a karodat és végül még ez sem lesz elég.

Hogy ez mennyire így van, azt pontosan mutatja a Vízjel-ügy utóélete és az a szánalmas, Kövér László által írt válaszlevél is, amelyben az Országgyűlés elnöke azt magyarázgatja, hogy nekünk, magyaroknak engedtessék már meg, hogy megadjuk a végtisztességet az egyik legjelentősebb, és eddig méltánytalanul elhallgattatott írónknak.

Gondolom már sokakban felmerült a kérdés, hogy vajon Kövér egyátalán miért írt személyesen bármit is Vízjel provokációjára? A magyar házelnök a diplomáciai előírásokat figyelembe véve az amerikai képviselőház és a szenátus elnökével van egy szinten. Ebből és más szempontból is Vízjel egy senki. Így aztán elég lett volna, ha valamelyik beosztott írt volna egy választ, melyben közli Vízjellel, hogy hol adhatja vissza a kitüntetést. De Kövér és a narancsos kormányzat úgy gondolta, hogy nekik le kell ereszkedni Vízjel szintjére és meg kell magyarázniuk, be kell bizonyítaniuk, hogy ők mindenben megfelelnek a cionisták elvárásainak. Azt pedig, hogy ezt mennyire értékelték Vízjel barátai, mi sem jelzi jobban, mint az a legújabb levél, ami tegnap érkezett Kövér címére Jeruzsálemből:

Fölháborodással értesültem arról a megdöbbentő hírről, hogy ön részt vett Nyirő József nácibarát író emlékére szervezett rendezvényen. Ön úgy döntött, hogy részt vesz ezen a megemlékezésen, és ezzel nyíltan szolidaritást vállalt egy olyan személlyel, akinek a pártja, a magyar kormány keretein belül, együttműködött a német náci gyilkosokkal a zsidó nép megsemmisítésére irányuló programjuk megvalósításában.

Bárki, aki ilyen eseményen részt vesz, nem lehetséges, hogy részese legyen annak a rendezvénynek, amelyen Raoul Wallenberg emlékének tisztelgünk, aki az emberiesség fáklyájaként zsidókat mentett, és aki szimbóluma a náci Németország és kollaboránsaik elleni küzdelemnek, akik egyikével Ön azonosságot vállalt és aki felé tiszteletét fejezte ki.

Ezért ezúton értesítem, hogy jelenléte nemkívánatos Jeruzsálemben, a Knesszet által szervezett Wallenberg-emlékkonferencián.

Reuven Rivlin
A Knesszet elnöke

Igen, jól érti mindenki. Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke nemkívánatos személy lett Izraelben.

Vajon mikor döbbennek rá végre a narancsosok, de legfőképp a narancsos szimpatizánsok, hogy ezeknek nem érdemes semmilyen gesztust sem tenni? Hogy hiába a sok nyalás, a megalázkodás? Hogy hiába Áder térden csúszása, hogy hiába minden nyáladzás, a zsidók köpnek ránk.

Vajon minek kell még megtörténnie, hogy a zsidó provokációkra itthon méltó válasz szülessen?

Vajon mikor mondja már ki végre valaki a legfelsőbb szinten is, hogy mi is köpünk rátok?




Kapcsolódó írásunk: Felbecsülhetetlen veszteség