Arvisura

Egy-egy konkrét hitrendszerről mindenkinek el kell döntenie saját maga számára, hogy azt választja-e magának, vagy sem, illetve hogy netán szélhámosságnak, szándékos megvezetésnek és visszaélésnek tartja-e. Olyan is van ám, tudjuk jól. Gondoljunk például a hitgyülis agyhalottakra és zombikra. És jusson eszünkbe, hogy milyen érzéseket vált ki a Hit Gyülekezete belőlünk, kívülállókból. Vitatkozni, egymást meggyőzni elég reménytelen. A hitviták parttalanok. A nemzeti oldalon helyenként, egyes régiókban elterjedt Arvisurával sem szabad vitatkozni. Aki ezt választja, úgyis ragaszkodni fog hozzá. Legfeljebb magától és önként mond le róla egy idő után.



Hitre márpedig szükség van. Nélkülözhetetlen az egyéni, egyszemélyes hit is, a közösséget összetartó közös hit is. Ahol nincs, ott fájó üresség keletkezik, és ebbe az ürességbe előbb-utóbb benyomul valami hit-szerűség. Ez egyfelől óriási erő, tiszteletre méltó és nagyon jó dolog, másfelől veszélyes. Hogy miért jó, az nyilvánvaló. Hogy miért veszélyes? A hit ellenőrizhetetlen, éppen attól hit. Márpedig akkor vissza lehet élni vele.

Egy-egy konkrét hitrendszerről mindenkinek el kell döntenie saját maga számára, hogy azt választja-e magának, vagy sem, illetve hogy netán szélhámosságnak, szándékos megvezetésnek és visszaélésnek tartja-e. Olyan is van ám, tudjuk jól. Gondoljunk például a hitgyülis agyhalottakra és zombikra. És jusson eszünkbe, hogy milyen érzéseket vált ki a Hit Gyülekezete belőlünk, kívülállókból.

Vitatkozni, egymást meggyőzni elég reménytelen. A hitviták parttalanok. A nemzeti oldalon helyenként, egyes régiókban elterjedt Arvisurával sem szabad vitatkozni. Aki ezt választja, úgyis ragaszkodni fog hozzá. Legfeljebb magától és önként mond le róla egy idő után.

Mi is az Arvisura?

A Wikipédia ezt írja róla:

Az Arvisurákat Paál Zoltán kohász írásaiból ismerjük; állítása szerint a mű, melynek tartalmát ő kinyilatkoztatás, illetve a kollektív tudattalannal való kapcsolata révén ismerte meg, a hun-magyar törzsek sok ezer éves történelmét és mítoszait foglalja magába. Az Arvisurák néven megismert szövegek első feljegyzője Paál Zoltán szerint Arvisura-Anyahita, a magyarok Nagyboldogasszonya volt, még az özönvíz előtt, a magyarok ősei által lakott csendes-óceáni (Ataiszon) - mely nem azonos a közismertebb Atlantisz szigetével. Az Arvisura-Anyahita és az őt követő "rovósámánok" által lejegyzett szöveg történeti létezésére nincsen elfogadott bizonyíték, így az Arvisurákra és tartalmukra vonatkozóan Paál Zoltán kohász közlése az egyetlen forrásunk.

Az Arvisura szó jelentése igazszólás, vagy igazat mondott szó. A szó eredetére nézve Paál Zoltán (Paál Zoltán 1998.) azt írja, hogy e szó egy sok ezer éve élt nagy tudású asszony, Ardvisura Anyhita neve után maradt fenn, aki bölcsességet, tanítást hagyott az akkor élt emberiségre. Az ő szellemi hagyatékának lett a neve az "Arvisurák"; a későbbi korokban az elnevezés rajtamaradt minden olyan szellemi és történelmi leiraton, amelyet az Anyahita által tanított törzsek írtak.

Ha valaki bővebb és alaposabb elemzésre kíváncsi, például itt találhat. Egy kis ízelítő:

A 4492. medvetoros évben (452) almavirágzás ünnepére az öregek tanácsa összehívta Ózd kegyhelyre a hun törzsszövetség Nagyszaláját. Biztonsági okokból és Nekese fősámánságára való tekintettel a tanácskozást Ózdon kellett tartani. A 4491. medvetoros évi bölénytor havának 5 napján meggyilkolt Buda emléke is útjában állott annak, hogy Budaváron tartsák a Nagyszalát. Dunna Aranyasszony előadta, hogy Buda feljegyzései szerint csak a következő év tavaszán, vagyis „ma” kellett volna megindulnia a nagy csatának. Ez a mostani év, mely a rómaiak számítása szerint a 452. esztendő, az Arvisúrák szerint a tigris éve, tehát győztes harcok esztendeje, de a múlt év a nyúlé volt, tehát csak eldöntetlen csaták esztendeje lehetett. Dunna asszony erélyes fellépésére Atilla elismerte, hogy a nagy csata legjobb tyumenje a Bakos vezéré volt. Ennek a legénysége a Kos jelében született fiatalokból állott. Utána az úz csákányosok és a rimalányok serege tűnt ki. Az életét is ezek mentették meg. Az Öregek tanácsa a balsiker miatt Nekesét csak annyival büntette, hogy Atilla haláláig nem hagyhatja el a törzsi székhely határait, de a sámánképzés továbbra is az övé maradt. A mozgó hadak fősámánjává Buda fiát, Aladárt jelölte ki, meghagyva neki, hogy minden fontosabb, esetben Nekese tanácsát kérje ki. Aladár Nekese lányát vette feleségül. Nekese dicséretet kapott azért, hogy Vasváron felépítette az úzok 24-karélyos kegyhelyét. Az előző ősszel Hangony és Gömör tárkányai az úz ácsok irányításával kivágták a Vasvár-hegyi bükkös erdőt, és égerfa alapokon felépítették a sámánképzés várát. Így Sajó-Ordosz, Ózd kegyhely és Vasvár gerendavára 5 éven keresztül a hun törzsszövetség szellemi központja lett. Az úzok ősi szokása szerint minden évben, Aba napján, Sajó-Ordosz szélén Abafalán tartották a hagyományos medvetort.

És így tovább sok-sok száz és ezer oldalon keresztül.

Nem akarom most elősorolni az ilyenkor szokásos dolgokat - azt, hogy semmiféle racionális megalapozottsága sincs, mindössze egyetlen ember állítólagos megvilágosodására alapul, hemzseg a valóban megbízhatóan ismert történelmi tényekkel szembeni ellentmondásoktól, sőt az önmagával szembeni ellentmondásoktól, és sok helyen nagyon átlátszóan az egyes valóban létező személyek, események és földrajzi nevek átgyúrásából építkezik.

Azt azonban ki kell mondanunk: Vagy-vagy!

Aki ebben hisz, az másban nem hihet. Ütközik a keresztény vallásokkal és az összes többi világnézettel, de még az általánosan elterjedt és sokszorosan megalapozott hagyományos magyar hitvilággal is. Ha ezt választottuk, akkor elvágjuk magunkat a nemzettársaink legnagyobb részétől, és közösségünk csakis a többi Arvisura-hívővel lehet.

Biztos, hogy jó választás?