Az elvtársak bebizonyították…


Az elmúlt hetek öntudatos baloldali megnyilvánulásait elnézve mára már minden kétséget kizáróan kijelenthető, és egyre inkább tényként fogadható el az, hogy a szocialisták körül mentálisan valami nagyon nincs rendben. A Párt prominens alakjait hallgatva, a szimpatizánsaik tekintetében elmerülve, mondjuk azért ez már eddig is sejthető volt, de az utóbbi néhány nap történéseit figyelembe véve mára egyértelműen bizonyságot nyert, az elvtársak bebizonyították, hogy az agyhalál után is van élet.

Aki esetleg személyesen is szeretne meggyőződni erről, aki személyesen is tanúja szeretne lenni ennek a páratlan jelenségnek, az a következő két hétben valamikor ballagjon ki a Kossuth térre és nézze meg őket. Az agyhalottakat, akik reggel fél kilenctől sötétedésig őrséget állnak a tér északi parkolójának kapujában, ezzel biztosítva azt, hogy nehogy valaki elvigye a helyéről Károlyi Mihály szobrát.

A őrség tagjai, a fáradtságot és a kimerültséget elkerülendő folyamatosan váltják egymást. Egész nap kerületi és országgyűlési képviselők, aktivisták, szimpatizánsok védik a szobrot. És természetesen aggódnak. Nagyon. Nagyon, nagyon.

Molnár Zsolt, az agyhalottak budapesti szervezetének elnöke hétfői sajtótájékoztatóján elmondta: „Károlyi Mihály sokat tett az újkori magyar demokráciáért, a munkavállalói jogokért. Köztársasági elnöksége idején vezették be a demokratikus választási törvényt, a sajtó- és gyülekezési szabadságot, ezért elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kormány egy presztízsberuházás kapcsán szembemenjen ezekkel az értékekkel.”

És hogy még véletlenül se legyen kétségünk afelől, hogy az agyhalál testületileg, mondhatnánk en bloc érinti az elvtársakat, a kamerák elé lépett Horváth ”ingyenbusz” Csaba, aki az állhatatos szoborőrzés közepette, nagy lendülettel belemondta a mikrofonokba: „A köztársaság eszméjét se hat ökörrel, se lánctalpas tankokkal nem tudják innen elvonni. A demokráciát lehet ideig-óráig korlátozni, lehet bizonyos keretek közé szorítani, de a szabadságvágy olyan akarat, amely hosszú távon nem hagyja magát.”

Beszéde közben hallani lehetett, ahogy a szoborőrség egyik tagja, kicsit távolabb beszélgetésbe elegyedik egy járókelővel: „Károlyi sokat tett a köztársaságért, mert akkor még volt köztársaság, most meg nincs. Mindennap sötétedésig vagyunk kint, bár a Fidesz-kormány alatt korábban sötétedik…”

Horváth elvtárs pedig elégedett félmosollyal az arcán folytatta: „a Fidesz meg akarja szüntetni az egyenjogúságot szavataló demokratikus intézményeket, és az első magyar köztársasági elnökhöz köthető vívmányokat. Károlyi Mihály erős szociális érzelmű, demokrata ember volt, aki hibái ellenére minden tettével igazolta szándékai tisztességességét, és kiérdemelte, hogy méltó helyet kapjon az ország főterén.” Aztán apró hatásszünet tartott, majd egy kis könnycseppet a szeme sarkában elmorzsolva elsírta a legnagyobb bánatát: „naponta aggódhatunk, hogy melyik éjszaka lesz, amikor majd jön a nagy sötét fekete autó, amire felpakolják és elszállítják Károlyi Mihály-szobrát.”

Ha nem lett volna ott annyi újságíró, talán még maga Károlyi Mihály is felnyerített volna ennyi baromság hallatán.

Aztán belesúgta volna Horváth Csaba fülébe: Vedd már elő azt a nyilatkozatomat, amit még ’18 novemberének első napjaiban mondtam. Vagy ha hirtelen nem találod, akkor itt van, olvasd fel!

„Minél kisebb lesz az ország, annál nagyobbra növök én. Mikor ellenzéki vezér voltam, megvolt egész Magyarország, amikor miniszterelnök lettem, elszakadt Horvátország és Szlavónia; öt megye marad, amire köztársasági elnök leszek, és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből fog állani az ország, mire király leszek.”

Persze azért ne essünk túlzásokba. Károlyi, ha tudott volna, se szólt volna egy szót sem, hisz pontosan ugyanolyan senkiházi volt, mint azok, akik most magukat e vörös hazaáruló szellemi örökösének nevezik. Pontosan úgy árulta a hazát, ahogy manapság a honi baloldal teszi, pontosan úgy taszította az idegenek karmai közé a nemzetet, ahogy most a magukat felvilágosult demokratának nevezők tenni szeretnék. Nincs különbség.

Károlyi Mihály szobra egyelőre még a téren áll.

Az elvtársak a kerítés előtt felváltva őrzik a kijáratot, rettegve várva a Horváth Csaba által megjövendölt nagy sötét fekete autót. Pedig ezt a szánalmas performanszot elnézve először nem annak kéne jönnie, hanem egy fehérnek, kis piros kereszttel díszítve. Annak, aminek az oldalán néhány éve még az OPNI felirat volt olvasható...

3 kommentek:

Freca írta...

Az igazi probléma nem az, hogy egyes ócska karrieristák ilyen baromkodást adnak elő politika gyanánt.
Hanem az, hogy vevő és igény van rá.

Kutyus írta...

Nem a köztársaságot féltik ezek, hanem a tanácsköztársaságot szeretnék visszahozni, a kunbélásat.

hcsaba írta...

"Nézzük szépen sorjában az eseményeket: október 27-én IV. Károly, József főherceget Budapestre küldi, mint homo regiust, és az ő javaslatára kinevezi Wekerle Sándor helyett Hadik Jánost miniszterelnökké. Csak két napig miniszterelnök, majd a gyenge IV. Károly – saját sírját megásva – október 31-én a hazaáruló Károlyi Mihályt teszi miniszterelnökké.
Október 22-e óta létezik már egy Nemzeti Tanács, mely a Károlyi palotában alakul meg, majd később átteszi székhelyét a közelben lévő Asztória Szálló négy szobájába, ahonnan különböző árfolyamú (mind a Galilei Körhöz tartozó) felbérelt szónokokkal uszítják a népet. Van, akinek 50 koronát adnak, van, akinek 500-at, de olyan is akad, aki 4000-et kap aszerint, hogy ez a gengszter társaság mit ítél jónak.
Az őszirózsás forradalmat valójában kétszáz gazember szervezte meg, melyet nagyon könnyű lett volna megakadályozni, ha az akkori katonai vezetőségnek – Lugosits tábornoknak – a gyenge IV. Károly nem tiltja meg az erőszak alkalmazását.
Az erőszakmentesség sokszor nemzetellenes dolog! Ebben az esetben a gyengeség, a szelídség egyenlő volt a biztos vereséggel.
Október 31-én a Lehel úti raktárból szerzett fegyverekkel felfegyvereznek bizonyos katonaszökevényeket, és tulajdonképpen ellenállás nélkül játszódik le ez a forradalomnak nem nevezhető csőcselék lázadás, melyet joggal nevezett Tormay Cécile Bujdosó könyvében patkánylázadásnak.
  Az elvesztett nagy háború, vagyis az első világháború következményeként Magyarországnak 1918. november 3-án Padovában egy nagyon kedvező fegyverszüneti egyezményt kínálnak fel. Ha Károlyi ezt elfogadta volna, akkor az országcsonkítás csak Fiúméra korlátozódik. 
De Károlyi azt állította, hogy ez a fegyverszünet az Osztrák-Magyar Monarchiának szól. Mivel Magyarország független lesz, ezért külön is kössenek vele fegyverszünetet.
Kierőszakolta, hogy néhány illusztris szabadkőműves személlyel kiutazzon Belgrádba, ahol Franchet d’Esperay tábornok diktálta a feltételeket.
 
(Tormay Cécile hiteles adatok alapján így ír a történtekről:
Történelmi tények alapján Tormay Cécile így ír az eseményről: Franchet d’Esperay Szalonikiből érkezett repülőgépen Belgrádba a találkozásra. Díszbe öltözött, mellére tűzte összes kitüntetéseit és így fogadta azokat, akikről úgy vélte, hogy Magyarország küldöttei. Károlyi Mihály és társai sporttáskával, térdnadrágban és gamásliban jelentek meg, mintha futballmeccsre mentek volna. A tábornok meglepetve nézte végig a társaságot. Rideg és lenéző lett. Kezet nem adott senkinek, összefonta mellén a karját…Miután pedig átvette a Magyarországot vádoló memorandumot, amelynek Jászi volt a szerzője, a lámpa fénykörébe állította a küldöttséget és figyelmesen megnézte egyiket a másik után. – „Vous étes Juif?” – „És maguk is zsidók?” … A katona Tanács képviselőjének, Csernyák századosnak kérdőn mutatott a gallérjára melyről hiányzott a rangjelzés – és bólintás helyett gőgösen hátralökte a fejét, sarkon fordult és és otthagyta őket. Elment ebédelni tisztjeivel, anélkül, hogy meghívta volna a küldöttséget, pedig az asztala számukra is terítve volt…)
 
Ennek a tárgyalásnak eredményeként Magyarország megkapta – Linder Béla aláírásával – azokat a fegyverszüneti feltételeket melyek lényegében később a trianoni békéhez vezettek.
Ez a Linder Béla – aki pár napig volt csak hadügyminiszter – november 3-án kijelentette, hogy nem akar többé katonát látni. Lefegyverezte a hadsereget, és így az ország területére szabadon özönlöttek be a csehek és a románok. Ilyen gaztett korábban a magyar történelemben ismeretlen és elképzelhetetlen volt."forrás:Tolnai Világtörténelem

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló