Ezen még Slota is megdöbbent

Vajon bele lehet lépni kétszer ugyanabba a folyóba? Vagy a helyzethez igazodva és pontosabban fogalmazva, vajon be lehet lépni kétszer ugyanabba a sz@rba?

Mármint a felvidéki magyaroknak.

Ez talán a legfőbb kérdés a jövő márciusban esedékes előrehozott felvidéki parlamenti választások kapcsán. Ugyan a kampány még nem indult be, de már jönnek a hírek a formálódó szövetségekről. A hírek, amik azért valljuk meg, finoman szólva is érdekesek. Azt nem mondanám, hogy döbbenetesek, mint ahogy Jan Slota fogalmazott az eset kapcsán, mert Bela Bugar árulásán már nem lehet megdöbbenni, de azért ez a legújabb Most-féle húzás, azért mondjuk úgy, sokatmondóan árulkodó. De talán a helyzetre a gyomorforgató is egészen találó kifejezés lehet. [a hírért katt a linkre]

Történt ugyanis a múlt héten, hogy a Híd nevű, magyaros köntösbe bujtatott álszent gyülekezet úgy döntött, hogy felkéri Andrej Hrnčiart, a Matica Slovenská alelnökét arra, hogy a választások során induljon a párt listáján.

Nem, ez nem tévedés. Bugar tényleg egy magyargyűlölő szervezet meghatározó tagjáról gondolja úgy, hogy az majd megalkuvás nélkül fogja képviselni a magyar érdekeket. „Hiányoznak a személyiségek a politikában” – magyarázta Hrnčiar jelölését, majd így folytatta: „Húsz éves politikai ténykedésem után elegendő számomra, ha valakivel találkozom és belenézek a szemébe. Meggyőződésem, hogy Hrnčiar úr stabil tagja lesz a képviselői klubunknak”.

Efelől nincs kétségünk. Azt hiszem, ez bátran kijelenthető. Hrnčiar pontosan bele fog illeni abba az álszent képbe, abba a kész átverés show-ba, amit Bugar prezentál a felvidéki magyarok számára. És az sem lehet kétséges, hogy Hrnčiar majd pontosan meg fogja jeleníteni azt a tipikus tót frusztrált világképet is, ami lényegében nem szól és soha nem is szólt másról, mint a magyaroktól való félelemről, a magyarok tagadásáról, és annak a hazugságnak a kényszeres bizonygatásából, hogy a szlovák műállamnak igenis van létjogosultsága.

A legutóbbi voksolás során a „nagy, békés együttélés” szlogenje sajnos rengeteg magyart megtévesztett, pedig már akkor is jól látszott, hogy a Most-Híd nevű bizniszpártnak semmi, de semmi köze nincs a magyar érdekekhez, hogy igazából az nem más, mint egy szlovák párt törekvése a felvidéki magyarság teljes beolvasztására és eltüntetésére.

De talán most már arrafelé is többeknek felnyílik a szeme, talán már sokan rádöbbentek azóta arra, hogy attól, hogy valaki magára ragasztja a magyar címkét, még nem válik azzá, hogy a Most-Híd a legenyhébb megfogalmazás szerint is kollaborál a tótokkal és a jól fizető pozíciókból magasról tesz arra, hogy mit gondolnak, hogy mit várnának el tőle a magyar választók.

Az elmúlt hónapok közéleti történései után talán a felvidéki magyarokban is felmerül az a kérdés, hogy végülis kinek használt Bugar a felvidéki magyarságot megosztó politikája? Vajon milyen eredményeket ért el az elmúlt hónapokban a Most a felvidéki magyarság számára?

De túl nagy illúzióink a felvidéki ébredéssel kapcsolatban azért ne legyenek, mivel a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a felvidéki magyarság jól érzékelhető módon elindult egy olyan úton, ahonnan nem is tudom, hogy lesz-e valaha visszaút. A Bugar-féle hazaárulóknak sikerült a körükben egy olyan szemléletmódot meghonosítani, ami minden ízében ellentmond az összmagyar érdekeknek.

Persze felébredni sohasem késő, de azért valljuk meg: tovább aludni, azért mégis sokkal egyszerűbb.

Vajon tényleg megtörténhet az, hogy ott a Felvidéken a magyarok majd betolnak egy ordas tót nacionalistát parlamentbe csak azért, mert az a Most listáján szerepel?