Váratlan fordulat

„Ez az első, náci háborús bűnös elleni per a magyar demokrácia történetében. Ezért ez a per a magyar társadalom számára is nagyon fontos, része a gyógyulási folyamatnak” – mondta Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ vezetője még május első napjaiban, a Képíró-per kezdetén.

A pökhendi nyilatkozat akkor sokakat hosszas kurvaanyázásra serkelt, de a többség szerintem a jogos felháborodás mellett azért magában elkönyvelte, hogy akármennyire is igazságtalan és bizonyítatlan is a vád, a zsidók ezt az ügyet mindenáron le fogják tuszkolni a magyar társadalom torkán.

A megélhetési nácivadászok pedig mindent meg is tettek azért, hogy a per a végére majd minden szempontból az ő elvárásaiknak megfelelően alakuljon. A sajtón és a politikai csatornákon keresztül végig nyomás alatt tartották részvevőket, előkapartak minden fellelhető anyagot és demonstrálva az ügy jelentőségét, a tárgyalásokon is szinte minden alkalommal a lehető legmagasabb szinten képviseltették magukat.

Akik figyelték az elmúlt hetekben a híreket, azoknak az sem volt igazán jó ómen, hogy a per bírói tanácsának elnökeként az a Varga Béla működött közre, aki néhány napja úgy gondolta, hogy hazaárulás vádja ide, államellenes cselekmények oda, Szilvásy Györgynek nem kell előzetes letartóztatásba vonulnia.

A nem túl biztató előjelek után, ezért aztán valljuk meg őszintén, hogy sokunknak nem kis meglepetést okozott az ítélethirdetés napja. Tegnap ugyanis egy olyan ítélet született, amit nem vártunk, amiről korábban azt hittük, hogy az ügy minden megalapozatlansága és az eljárás minden aljassága ellenére sem fog bekövetkezni. Nem hittük, hogy ma Magyarországon lesz egy olyan bíróság, aki szembe mer szállni a cionista nyomulással, azt meg pláne nem hittük, hogy majd pont Varga Béla lesz az, aki kimondja: „A Fővárosi Bíróság első fokon Dr. Képíró Sándor, volt csendőrszázados vádlottat, az ellene emelet a Btk. 165. szakasz szerinti háborús bűntett vádja alól felmenti.”

Győzött az igazság – mondhatnánk kicsit megnyugodva, de azért ne feledjük azt sem, hogy ez csak az elsőfokú ítélet volt, zsidók pedig azonnal bejelentették, hogy az ügyészség fellebbezni fog a döntés ellen. „Képíró Sándor továbbra is a háborús bűnösökről vezetett listánk első helyén szerepel. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy az ítéletet megváltoztassuk, és gondoskodjunk arról, hogy Képíró a börtönben fejezze be az életét, ne pedig békében és nyugalomban, mint amire a mai ítélet feljogosítaná.” – adta meg az alaphangot a továbbiakhoz Zuroff a bírósági ítélet kihirdetése után.

Így az egész gazemberség biztosan tovább folytatódik majd a tárgyalóteremben, végleg megkeserítve egy szerencsétlen öregember utolsó napjait. De ezért az elrabolt időért majd senki nem fogja viselni a felelősséget. Az élet végén megérdemelt, de a tőle most ellopott nyugalmas napokat, akár mi is lesz másodfokon majd az ítélet, már senki nem fogja visszaadni Képíró Sándornak és a családjának.

Efraim Zuroff csak azért, hogy bizonyítsa a Wiesenthal Központ szükségességét, csak azért, hogy az erre fogékony közegekben magát továbbra is az igazság bajnokaként tudja mutogatni, átgázol mindenen. Át a józan észen, az emberségen, a tisztességen. Nem érdekli, hogy nincsenek bizonyítékok, nem érdekli semmi, csak a saját aljas kis ”igazsága”.

Aztán ha a dolgok mégsem úgy alakulnak, ahogy a cionista söpredék elvárná, akkor azonnal beindul a gyalázkodás, a mocskolódás, a kollektív bűnbakkeresés. Ana Frenkel, a Wiesenthal Központ újvidéki irodájának képviselője a bíróság döntése után már ki is terjesztette vádjait a magyarság egészére, és úgy vélekedett, hogy az ítéletben „nincsen semmi váratlan egy olyan társadalom részéről, amely még nem érett meg arra, hogy szembenézzen a múltjával”.

Azt hiszem, ez az a szint, ahová már nem érdemes követni őket. Ezt már felesleges cáfolgatni, ezen gondolatok aljasságára már értelmetlen bármit is válaszolni.

Ugye, ha azt mondom, hogy a cionista zsidók mindennél ocsmányabbak, és csak azért teremtette őket az Isten, hogy tudjuk milyennek nem szabad lenni, akkor ugye nem állok nagyon messze a valóságtól?