Tüntetés a Nemzeti Színház előtt

Este hattól körülbelül kétszázan tüntettünk Alföldi Róbert Nemzeti Színház éléről történő eltávolításáért. Mi a hidegben fagyoskodtunk, míg Alföldiék benn melegedtek. A hideg eső és a hó ellenére örömnek mondható, hogy ennyien részt vettünk ezen az eseményen. Talán mégiscsak többeknek fontos, hogy ki áll a nemzet színházának élén. Valószínűleg így gondolkodhattak a rendőrség vezetői is, mert a rendőri jelenlétről fokozottan gondoskodtak. Megközelítően minden egyes demonstrálóra jutott egy kékruhás. És még örülhettünk, hogy ezek még hazaiak és nem importáltak voltak.

Sokan talán azt hittük, hogy a kormányváltással olyan korszak következhet be, amikor nem kell majd tüntetnünk, de a helyzet úgy hozta, hogy újra az utcára „kényszerültünk”. Szegedi Csanád kijelentése tehát nem volt hiábavaló.

A parlamenti közegben politikusainknak nem sikerült elérni azon céljukat, hogy Alföldi Róbert, és a fideszes képviselők részt vegyenek a parlament kulturális és sajtó bizottsága tevékenységét ellenőrző albizottság csütörtöki ülésén. Mivel a tárgyalásnak még a lehetőségét sem adták meg, így hát egyetlen lehetőség maradt: újra az utcára kellett mennünk.

Arról már nem is beszélve, hogy azért, hogy Magyarországon egy közintézményben valóban megünnepelhetnék Erdély Romániához csatolását, nem csak az adott intézmény vezetője, hanem a kormány is felelős. Még mindig hazaárulók ülnek olyan vezető pozíciókban, amely ilyen döntések meghozatalára jogosítja őket. Szávay István, Pörzse Sándor és Novák Előd igen reálisan lefestették, hogy milyen botrányos, perverz, ízléstelen, keresztény- és nemzetgyalázó, nyíltan homoszexualitást, az aberrációt propagáló színdarabokat és kiállítást láthatunk manapság a Nemzetiben, amit Novák Előd szavaival ma már akár a „deviancia templomának” is nevezhetünk.

[nagyításért kattints a fotóra]

A Fidesz ugyanazt a kultúrpolitikát folytatja, mint amit elődei. Lassan 2011-t írunk, és a magyar kultúra rombolása változatlanul folytatódik. A média sem változott, hiszen a tévék és bulvárlapok továbbra is ontják a nemzetellenes, kritikán aluli műsorokat és cikkeket. Stohl András példája pedig szépen bizonyítja, hogy büntetlenül meg lehet úszni bármit.

Továbbra sincs Őstörténeti Intézetünk, és a nemzeti öntudatunk kiirtásán is nagy gonddal dolgoznak tovább. És most már a Magyar Tudományos Akadémián rendezett „Hétköznapi Nacionalizmus és Nemzeti Radikalizmus Konferencia” előadássorozatból - amit a kutatásokra szánt közpénzből finanszíroztak – azt is megtudhattuk, hogy messze mi vagyunk Kelet-Európa legidegengyűlölőbb nemzete, és hogy a magyar történelem nem más, mint kudarcok története.

Meddig hagyjuk még elveszni, sárba tiporni a magyar kultúrát, és hagyományainkat?

Múltunkat megpróbálják elvenni minden eszközzel, de mi ezt nem hagyhatjuk és ahogy Lenhardt Balázs üzente felszólalásában: addig nem nyugodhatunk meg, míg Nemzeti Színházunk tetején nem Árpád- sávos lobogót lenget a szél.