Tényleg ennyire hülyék vagyunk?

Azt hiszem, azért azt bátran kijelenthetjük, hogy a hét elején történtek biztosan nem fognak bekerülni a radikális oldal aranykönyvébe. Ha visszanézünk az elmúlt évekre, szerintem ekkora politikai hibát még nem is nagyon követtünk el, mint amilyet kedden a parlamentben. Mert gondolom, az sokunk számára megdöbbentő és érthetetlen volt, hogy a jobbikos képviselők simán megszavazták azt a számvevőszéki és költségvetési bizottság által benyújtott módosító indítványt, miszerint a pártok állami támogatását emeljék fel 201 millió forinttal. [az indítványért katt a linkre]

Abba most nem mennék bele, hogy ez egyébként megint mekkora pofára esés a narancsködben tévelygőknek, hisz a pártámogatások 15 százalékos csökkentése még a nyáron végrehajtott első nemzeti akcióterv 21. pontjaként került nagy csinnadrattával, forradalmilag megszavazásra. Így aztán még árulkodóbb, hogy a mostani indítvány ötletgazdája Lázár János fideszes frakcióvezető volt: „Felvetettem, hogy mérlegeljük a pártok állami támogatásának növelését.”

Mérlegelték. Mivel az ötletet mindegyik párt támogatta, és a hiánycél értékelésük szerint a megemelt támogatás mellet is tarthatónak látszik, ezért aztán 312 igen (207 Fidesz, 34 MSZP, 34 Jobbik, 36 KDNP, 1 LMP), 0 nem, és 8 tartózkodás mellett a képviselők elfogadták a javaslatot. A nyolc tartózkodó mindegyike érdekes mód az elempé soraiból került ki. Azonban mielőtt valaki azt gondolná, hogy ezek milyen jó fejek, annak jelezném, hogy Schiffer a szavazás után a következőket nyilatkozta: „a párt képviselői tévedésből tartózkodtak, valójában támogatják a javaslatot”.

De most ne foglalkozzunk másokkal, amikor a mieink is totál hülyék voltak.

Abba a vitába szerintem kár belemenni, hogy szüksége van-e a radikális oldalnak plusz 40 millió forintra, mert az egyértelmű, hogy igen. Az sem lehet kérdés, hogy el lehet-e ezt a pénzt költeni értelmes dolgokra, hisz erre is csak egyértelmű igen lehet a válasz. És talán azt sem szentségtörés kimondani, hogy alapvetően nem ezen a 200 millión múlik az ország sorsa.

Viszont azon sok múlhat, hogy a történteket ilyen amatőr módon kezeltük. Azzal, hogy egyértelműen megszavaztuk az indítványt egyrészt szembe mentünk az általunk korábban hangoztatottakkal, másrészt pedig bőséges muníciót adtunk az ellenfeleink kezébe, arról már nem is beszélve, hogy az egésznek van egy morális oldala is. Mert addig, amíg gyerekek éheznek, családok fagyoskodnak egyszerűen pofátlanság egy ilyen előterjesztést megszavazni.

Ezzel mindössze csak annyit sikerült elérni, hogy ha kinyitjuk a lapokat, vagy az internetet, akkor ebben a témában mindenhol azt emelik ki, hogy a Jobbik is beállt a sorba, hogy nagyon gyorsan alkalmazkodott a régi pártok közpénzlenyúlási szokásaihoz, hogy ez a párt sem különb a többitől. Közben pedig az egésznek semmi, de semmi értelme nem volt, hisz a kétharmad ígyis-úgyis megszavazta volna az előterjesztést, ergo a többlettámogatást mindenképpen megkapta volna a Jobbik is.

Akkor meg mire volt jó ez az egész? Mire volt jó elbizonytalanítani egy csomó, már amúgy is kicsit értetlenül néző szimpatizánst? Miért nem lehetet nemet nyomni?

Nehezen tudom elképzelni, hogy ne lett volna valaki ott, aki átlátta volna ezt a helyzetet. Azt meg pláne nem, hogy nem jött rá senki arra, hogy ezzel sokat veszíthetünk, de többet semmiképp nem nyerhetünk.

Vagy tényleg előfordulhat az, hogy ennyire hülyék vagyunk?