Vérlázító

Az elmúlt években már sok vérlázító történetet megértünk ebben az országban, de amit az ajkai katasztrófa kapcsán művel a tragédiát okozó cég vezetősége az azt hiszem, szinte példa nélküli. Az a pofátlanság, az a pökhendi stílus, amit a MAL Zrt tulajdonosi köre megenged magának, nyomdafestéket is tűrő hangon egyszerűen kommentálhatatlan. Azonban ami még ennél is felháborítóbb, hogy ezzel a magatartással nincsenek egyedül. Az, hogy az olyan hírportálok, mint az Origó a Megúszták a felelősök az ajkainál 30-szor durvább iszapömlést című írásukkal már elkezdték a felelősök kimosdatását még hagyján, de hogy a Magyar Tudományos Akadémia is beálljon ebbe a sorba, az már túl megy minden határon. [a cikkért katt a linkre]

Az MTA szakemberei szerint ugyanis a mindent beterítő vörösiszap „nem mérgező, de a benne levő maradék nátronlúgtartalom miatt veszélyes anyag. A veszélyes jelleget a feldolgozás során belekerülő nátrium-hidroxid (nátronlúg) okozza”. Azonban emiatt nem kell aggódni, mert „azonnali bő vizes lemosással a károsodás az esetek döntő többségében elkerülhető. A bőrre került vörösiszaptól nem kell megijedni, alapos és gyors lemosás elégséges a következmények elkerülésére.”

Nem, nem hülyéskedek. A fenti mondatok szó szerinti idézetek az MTA honlapjának azon bejegyzéséből, ahol a vörösiszap szennyezés hatásait taglalják az érdeklődőknek. A szakértés azonban itt nem áll meg, ugyanis néhány sorral lejjebb arra a kérdésre, hogy Hogyan távolítható el a vörösiszap-szennyeződés a lakóházak külső és belső falairól, a padlóról? következő olvasható:

„Nagy nyomású, bő vizes lemosással a szennyeződés nagy részben eltávolítható. Megjegyzendő, hogy az épületek vakolata és belső festése is legtöbb esetben lúgos anyagokat tartalmaz, ezeket a vörödiszap nem károsítja. Túlságosan átnedvesedett vakolatot, illetve festést esetenként el kell távolítani; ennek megítéléséhez szakértői véleményt kell kérni. Savas anyagokkal nem szabad lemosni, mert kárt tesznek a falakban és a vakolatokban. A piros színt a vas-oxid okozza, ennek az eltávolítása maradéktalanul elég nehéz (a rozsdához hasonlóan „megfog mindent"), így a festés valószínűleg nem kerülhető el. Azonban ez a maradék rozsdás elszíneződés nem jelent semmilyen veszélyt. Kitakarítás után a visszaköltözés biztonságos.”

Nem akarom ideidézni a teljes 33 pontos bejegyzést, aki kíváncsi rá ITT megnézheti, de még egyet, a hozzáértés szemléltetésére mégis:

„A vörösiszap fő alkotója a vas, amely szintén nehézfém, de ez az egészségre nem káros. Egyéb, különösen veszélyes nehézfémeket (kadmium, higany) nem tartalmaz. Tartalmaz ugyanakkor ún. ritkafémeket, de ezek összkoncentrációja a vörösiszapban nem nagyobb, mint 0,3%. Tartalmaz továbbá vanádiumot (0,1%) és titánt (2,7%). Ezen alkotók egy része olyan kémiai kötésben van, amely megakadályozza, hogy közönséges körülmények között kioldódjanak. Összefoglalva az mondható, hogy a vörösiszap nem tartalmaz az egészségügyi határértéket meghaladó mennyiségű kioldható nehézfémet.”

Én nem értek nagyon a kémiához, de talán nem is kell érteni ahhoz, hogy lássuk: szinte az egész periódusos rendszer megtalálható a kiömlött anyagban. Az érintett települések örök időre alkalmatlanná váltak az ottélésre, kihalt a Marcal folyó teljes növény- és állatvilága, és jelenleg is emberek sokasága küzd azért, hogy a Rába és a Duna élővilágát meg tudják menteni. És mindezek ellenére a tudományosnak mondott akadémia képes kijelenteni olyanokat, hogy nincs semmi baj, hogy kicsit magasnyomásúval leveretik a házak falát és mehet tovább az élet, mintha mi sem történt volna.

Aki ilyet le mer írni, azért az leugorhatna kicsit megmártózni az iszapba bizonyítván, hogy az értekezésének minden sora milyen helytálló. De úgy tűnik, hogy az íróasztal mellől nem látszik a világ, vagy talán csak az van, hogy az elvtársak által odaültetett „szakemberek” próbálják menteni a menthetőt. De ezt nem úszhatják meg, ezért valakinek vállalnia kell a felelősséget. OV és Pintér Sanya megnyilatkozásai ugyan efelé mutatnak, bár az azért kicsit más megvilágításba helyezi az ügyet, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda csak ismeretlen tettes ellen folytat nyomozást.

Vajon hogy lehet az, hogy a MAL Zrt vezetőit eddig csak tanúként hallgatták ki?

Pontosan tudható, hogy nem természeti katasztrófa, hanem emberi mulasztás okozta a tragédiát. Pontosan tudható, hogy melyik cégről van szó. És pontosan tudható, hogy annak Bakonyi Árpád és fia, Bakonyi Zoltán 30 százalékban, Tolnay Lajos 40 százalékban a tulajdonosa. Ezen nincs mit színezni, ezen nincs mit vizsgálni. Akkor meg miért vannak még szabadlábon?

Tolnay Lajos, Bakonyi Zoltán és Bakonyi Árpád

A Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai meddig várnak még?

Mert azért azt ne feledjük, hogy a fentebb említett urak a leggazdagabbak közül kerülnek ki. Bakonyi Árpád a 28. leggazdagabb magyar a maga 16,5 milliárd forintos vagyonával, míg Tolnay 23 milliárdja ugyanezen ranglistán a 21. helyet jelenti.

Vajon mire megy ki a játék?

Az NNYI addig fog várni a letartóztatással és a vagyonzárolással, amíg minden érték kiszerveződik a felelősök mögül?



Kapcsolódó írásunk: Újabb katasztrófa fenyeget? [+fotók]
[katt a linkre]