A héten minden valószínűséggel a honi népesség száma tízmillió alá csökkent, pedig a kutatások szerint Magyarország az egész világon élen jár a gyerekek értékét tekintve. Érdekes mód nálunk gondolják a legtöbben azt, hogy gyerek nélkül nem élet az élet, viszont ehhez képest a legrosszabbak között vagyunk a születések számát illetően. Ma Magyarországon a tervezett gyermekek száma 2-2,2 körül mozog, míg a teljes termékenységi arány csupán 1,3 körül ingadozik.
Hasonló érdekességeket találunk, ha a házasság kérdését feszegetjük. A megkérdezettek 80 százaléka a házasságot tartja a legjobb és legideálisabb kapcsolati formának, azonban mégsem házasodunk. Az ezirányú mutatók olyan alacsonyak, hogy ennél alacsonyabbak már nagyon nem is lehetnek. 2009-ben mindössze 36 ezren kötöttek csak házasságot.
Ha pedig a két fenti adatot összefüggésében vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy a házasságkötések csökkenése nagyban befolyásolja a gyerekszámot. Minden kutatási adat azt bizonyítja, hogy ha a házasságkötések száma nem csökkent volna ilyen arányban, akkor a termékenységgel sem lenne ekkora probléma. A házasok egyértelműen több gyereket vállalnak, mint azok, akik élettársi kapcsolatban élnek. Az egyik ilyen jellegű kutatás szerint a házasok 84 százalékánál öt éven belül születik gyerek, azoknál viszont, akik nem házasodnak össze, ez az arány csupán 50 százalék.
Mindemellett a házasságkötés életkora is kitolódott, és nagyon megnőtt a tolerancia az élettársi kapcsolatok iránt. 1991-ben a megkérdezettek 21 százaléka mondta azt, hogy nincs abban semmi rossz, ha egy fiatal pár házasság nélkül él együtt. Mára ez felment 75 százalékra. Ezzel párhuzamosan pedig későbbi életkorra tolódott a szülővé válás is. Míg 1990-ben az első alkalommal szülő nők több mint háromnegyede 25 év alatti volt, ma ez az arány már alig éri el az egynegyedet.
Egyre több kutató úgy látja, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, Magyarországnak az évszázad közepére meg kell barátkoznia a nyolc és fél millió körüli lakosságszámmal.
Eddig az adatok és a számok, de nézzük, hogy mi van ezek mögött.
Ahhoz, hogy egy társadalom, hogy egy nép lélekszáma szinten tudjon maradni a népesedéskutatók szerint átlag 2,11 gyermekszülés szükséges, mert csak ebben az esetben biztosított a populációban a két szülő, az idő előtt elhalálozottak és a nem szaporodóképes egyének pótlása.
Ha ez a termékenységi mutató 1,9-re csökken, akkor a folyamat elér egy kritikus pontot, de a trend még megfordítható. Ha azonban a szülőképes korú női népességre jutó születések átlaga 1,3-ra csökken, akkor az adott népesség száz év alatt kevesebb, mint egynegyedére zsugorodhat és ami még rosszabb, a folyamat nem, vagy csak nagyon hosszú idő alatt fordítható meg. Ha pedig az érték 1,3 alá esik a népesség gyors ütemmű fogyása következik be és belátható időn belül bekövetkezhet az adott nép teljes eltűnése.
Ezek a folyamtok elvileg minden honi döntéshozó előtt ismertek, de mint látszik, mégsem történik semmi sem. Pedig az idő sürget, hisz azért azt nem szabad elfelejteni, hogy az állami intézkedések és a népesség alakulása közötti összefüggés korántsem egyszerű, az egyátalán nem egyenes arányossági kérdés. A potenciális szülők nem úgy működnek, az egyik oldalon bedobáljuk a támogatást meg az adókedvezményt, a másik oldalon meg rögtön potyognak is ki a gyerekek. Itt hosszú évekre, egyes tanulmányok szerint akár két évtizedre is szükség lehet ahhoz, hogy a közhangulat megváltozzon, hogy az eredmények valóban látszódjanak.
Ma már egyértelműen látszik, hogy egy szakadék felé száguldunk, de ennek ellenére nem tűnik úgy, mintha bárki is be akarná húzni a féket, vagy legalább arrébb akarná tekerni a kormányt. A magyar népesség mindamellett, hogy csökken, alapvető szerkezeti átalakuláson megy keresztül. Ma már egyre kevésbé hallgatható el, hogy ugyan a termékenységi arány 1,3 körül mozog, de a fehér népességé jóval ez alatt van, míg a cigányok ezen mutatója 3-3,3 közé tehető.
Nem kell népességkutatónak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: cirka ötven év múlva a cigányok többségbe kerülnek. A mi gyerekeink gyerekei, fehér emberként már a kisebbséget fogják jelenteni ebben az országban.
Ahhoz, hogy ez mégse legyen így, holnaptól minden fehér embernek négy gyereket kéne vállalnia. De mitől tennék ezt meg? Mitől változna meg a világ, az emberek szemlélete egyik napról a másikra? Minek kéne történni ahhoz, hogy azok a fiatalok, akik korábban házasságról és gyerekekről álmodoztak, mire odaérnek, hogy megvalósítsák ezt, ne döntsenek másként?
Azt hiszem, az bátran kijelenthető, hogy ez nem csak pénzről, támogatásról és hasonlókról szól. Itt sokkal mélyebb és sokkal súlyosabb problémák vannak. Radikális társadalmi szemléletváltásra lenne szükség, de azt erőszakkal, vagy olyan kezdeményezésekkel, mint a legutóbb a köztudatba bedobott gyermektelenségi adóval szerintem, nem lehet elérni.
Nem kérdés, nagyon nagy bajban vagyunk, de őszintén szólva igazából elképzelni se tudom, hogy hirtelen mitől változna meg a folyamatok iránya.
Hasonló érdekességeket találunk, ha a házasság kérdését feszegetjük. A megkérdezettek 80 százaléka a házasságot tartja a legjobb és legideálisabb kapcsolati formának, azonban mégsem házasodunk. Az ezirányú mutatók olyan alacsonyak, hogy ennél alacsonyabbak már nagyon nem is lehetnek. 2009-ben mindössze 36 ezren kötöttek csak házasságot.
Ha pedig a két fenti adatot összefüggésében vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy a házasságkötések csökkenése nagyban befolyásolja a gyerekszámot. Minden kutatási adat azt bizonyítja, hogy ha a házasságkötések száma nem csökkent volna ilyen arányban, akkor a termékenységgel sem lenne ekkora probléma. A házasok egyértelműen több gyereket vállalnak, mint azok, akik élettársi kapcsolatban élnek. Az egyik ilyen jellegű kutatás szerint a házasok 84 százalékánál öt éven belül születik gyerek, azoknál viszont, akik nem házasodnak össze, ez az arány csupán 50 százalék.
Mindemellett a házasságkötés életkora is kitolódott, és nagyon megnőtt a tolerancia az élettársi kapcsolatok iránt. 1991-ben a megkérdezettek 21 százaléka mondta azt, hogy nincs abban semmi rossz, ha egy fiatal pár házasság nélkül él együtt. Mára ez felment 75 százalékra. Ezzel párhuzamosan pedig későbbi életkorra tolódott a szülővé válás is. Míg 1990-ben az első alkalommal szülő nők több mint háromnegyede 25 év alatti volt, ma ez az arány már alig éri el az egynegyedet.
Egyre több kutató úgy látja, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, Magyarországnak az évszázad közepére meg kell barátkoznia a nyolc és fél millió körüli lakosságszámmal.
Eddig az adatok és a számok, de nézzük, hogy mi van ezek mögött.
Ahhoz, hogy egy társadalom, hogy egy nép lélekszáma szinten tudjon maradni a népesedéskutatók szerint átlag 2,11 gyermekszülés szükséges, mert csak ebben az esetben biztosított a populációban a két szülő, az idő előtt elhalálozottak és a nem szaporodóképes egyének pótlása.
Ha ez a termékenységi mutató 1,9-re csökken, akkor a folyamat elér egy kritikus pontot, de a trend még megfordítható. Ha azonban a szülőképes korú női népességre jutó születések átlaga 1,3-ra csökken, akkor az adott népesség száz év alatt kevesebb, mint egynegyedére zsugorodhat és ami még rosszabb, a folyamat nem, vagy csak nagyon hosszú idő alatt fordítható meg. Ha pedig az érték 1,3 alá esik a népesség gyors ütemmű fogyása következik be és belátható időn belül bekövetkezhet az adott nép teljes eltűnése.
Ezek a folyamtok elvileg minden honi döntéshozó előtt ismertek, de mint látszik, mégsem történik semmi sem. Pedig az idő sürget, hisz azért azt nem szabad elfelejteni, hogy az állami intézkedések és a népesség alakulása közötti összefüggés korántsem egyszerű, az egyátalán nem egyenes arányossági kérdés. A potenciális szülők nem úgy működnek, az egyik oldalon bedobáljuk a támogatást meg az adókedvezményt, a másik oldalon meg rögtön potyognak is ki a gyerekek. Itt hosszú évekre, egyes tanulmányok szerint akár két évtizedre is szükség lehet ahhoz, hogy a közhangulat megváltozzon, hogy az eredmények valóban látszódjanak.
Ma már egyértelműen látszik, hogy egy szakadék felé száguldunk, de ennek ellenére nem tűnik úgy, mintha bárki is be akarná húzni a féket, vagy legalább arrébb akarná tekerni a kormányt. A magyar népesség mindamellett, hogy csökken, alapvető szerkezeti átalakuláson megy keresztül. Ma már egyre kevésbé hallgatható el, hogy ugyan a termékenységi arány 1,3 körül mozog, de a fehér népességé jóval ez alatt van, míg a cigányok ezen mutatója 3-3,3 közé tehető.
Nem kell népességkutatónak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: cirka ötven év múlva a cigányok többségbe kerülnek. A mi gyerekeink gyerekei, fehér emberként már a kisebbséget fogják jelenteni ebben az országban.
Ahhoz, hogy ez mégse legyen így, holnaptól minden fehér embernek négy gyereket kéne vállalnia. De mitől tennék ezt meg? Mitől változna meg a világ, az emberek szemlélete egyik napról a másikra? Minek kéne történni ahhoz, hogy azok a fiatalok, akik korábban házasságról és gyerekekről álmodoztak, mire odaérnek, hogy megvalósítsák ezt, ne döntsenek másként?
Azt hiszem, az bátran kijelenthető, hogy ez nem csak pénzről, támogatásról és hasonlókról szól. Itt sokkal mélyebb és sokkal súlyosabb problémák vannak. Radikális társadalmi szemléletváltásra lenne szükség, de azt erőszakkal, vagy olyan kezdeményezésekkel, mint a legutóbb a köztudatba bedobott gyermektelenségi adóval szerintem, nem lehet elérni.
Nem kérdés, nagyon nagy bajban vagyunk, de őszintén szólva igazából elképzelni se tudom, hogy hirtelen mitől változna meg a folyamatok iránya.
6 kommentek:
"nem tűnik úgy, mintha bárki is be akarná húzni a féket, vagy legalább arrébb akarná tekerni a kormányt" - Azért ezt így meredek kijelenteni...
"Minek kéne történni ahhoz, hogy azok a fiatalok, akik korábban házasságról és gyerekekről álmodoztak, mire odaérnek, hogy megvalósítsák ezt, ne döntsenek másként?" - Ez nem ideológiai kérdés. Itt elsősorban kőkemény anyagi okok húzódnak meg, és csupán másodsorban (de azért nem túlságosan elmaradva) a liberális nemzetrontás (ezt most nem részletezném, úgyis tudjuk miről van szó). Amíg anyagilag nem fogja megérni gyereket vállalni, mert az ember már magát is alig tudja eltartani, addig nem teremtődik meg a tendencia megfordításának alapja. Ahhoz, hogy a szándékok megváltozhassanak, előbb a lehetőségeknek kell kibővülnie. Hiába akarok én házasodni, tucatszám gyereket vállalni, ha egy nyamvadt albérletet nem tudok munka mellett, szülői támogatás nélkül fönntartani... Így eleve meg sem fordul a fejemben, hogy a leendő családomat ilyen körülmények közé kényszerítsem.
A cigányok ezért is vannak előnyösebb helyzetben. Egyrészt számukra az állam nem teszi kérdésessé, hogy megéri-e számolatlanul a világra szarni a kölyköket, vagy sem. Másrészt annyira igénytelenek, hogy nem okoz nekik az enyémhez hasonló dilemmát, ha emberalatti körülmények közé születik a gyerek, esetleg harmincan nyomorognak egy kétszer kétlépéses lyukban.
Míg én nem vagyok hajlandó rendezett anyagi háttér nélkül családot alapítani, addig ezek akár az árokpartra is leellenek, csak jöjjön a pénz (és jön is, míg tőlem pl. elvenné a gyereket a gyámügy, ha olyan körülmények közt tartanám, ahogy a kokerók). Amíg az állam a magyar családok esetében bünteti a gyermekvállalást (azzal, hogy a dolgozó embernek nemcsak a saját családját, az egyre több nyugdíjast, de még ezeket az élősködő tetveket is el kell tartania), addig itt nem fog változni semmi.
Az aktív dolgozó réteg egyre szűkül és egyre szélesebb inaktív rétegeket kell eltartania, következésképpen egyre több teher rakódik egyre kevesebb ember vállára. Akik ráadásul ugyanazok, akik életkorukból adódóan a gyermekvállalás arányait kéne, hogy fellendítsék. Ez egy ördögi kör, ami addig marad így, ameddig valaki meg nem próbál kitörni belőle valamelyik ponton (pl. a Jobbik a cigánykérdés területén, ami persze csak részprobléma, de hozhatná magával a többi felszámolását is).
Én is azt mondanám, hogy anyagi okok húzódnak a dolog mögött. Hiába az a légyszarnyi kis támogatás, attól még nem lesz pénze egy párnak felnevelni akár egyetlen gyereket is, orvoshoz vinni, iskoláztatni, játékokkal elhalmozni, nyaralni vinni legalább ötévente egyszer, mindezt amellett, hogy minimum napi 8 órát dolgozzanak mindketten, mert különben végük.
Lenne egy rendkívül egyszerű megoldás: a cigányoknak adott segélyeket erre fordítani. A cigányok segélyek nélkül hanyatlásnak indulnának, képtelenek lennének életbenmaradni a gazdatest nélkül. Az egészséges társadalom előtt pedig nem az jelenne meg, hogy hánymilliós kölcsönből tudnak összedobni egy szűkös kis esküvőt, és melyik omladozó iskolába irassák a gyerekeiket, ahol amúgyis túlkoros cigányok garázdálkodnak, hanem az, hogy boldog életet és jövőt tudnak biztosítani a gyermekeiknek.
Legyünk őszinték: ma az egészséges társadalom egyik napról a másikra él. Egy egyedül élő ember sem tudhatja, mit hoz a holnap, lesz-e még munkája, lakása. Ezt mindenki látja, nem csoda hát, hogy ilyen körülmények között nem mernek megházasodni és gyermeket vállalni, mert tudják, hogy még a saját maguk jövője fölött is egyetlen hajszálon csüng a guillotine, és család, gyermekek mellett ez a hajszál hatványozottan vékonyodni fog. És nem is csak maguk miatt aggódnak ekkor már, hanem a párjuk és a gyermekeik miatt is. Ezt pedig, valljuk be, mi sem kockáztatnánk.
A megoldás szerintem a cigányok segélyezésére és túltenyésztésére szánt irózatos összegek átcsoportosítása lenne erre a területre. Két legyet ütnénk egy csapásra.
A cigányok túlszaporodása nagyonis valós és ijesztő probléma. Nem hagyhatjuk, hogy fölénk kerekedjenek. NEM HAGYHATJUK. Ezt megakadályozni vagy így, vagy úgy, kötelességünk. Van még néhány évtized, sokminden változhat (és a tendenciákat kielemezve változni is fog), de ha mégsem változna semmi, a katasztrófa küszöbén a nép a kezébe fogja venni a dolgot.
Ha mégsem, akkor megérdemeljük a pusztulást.
Én is azt mondanám, hogy anyagi okok húzódnak a dolog mögött. Hiába az a légyszarnyi kis támogatás, attól még nem lesz pénze egy párnak felnevelni akár egyetlen gyereket is, orvoshoz vinni, iskoláztatni, játékokkal elhalmozni, nyaralni vinni legalább ötévente egyszer, mindezt amellett, hogy minimum napi 8 órát dolgozzanak mindketten, mert különben végük.
Lenne egy rendkívül egyszerű megoldás: a cigányoknak adott segélyeket erre fordítani. A cigányok segélyek nélkül hanyatlásnak indulnának, képtelenek lennének életbenmaradni a gazdatest nélkül. Az egészséges társadalom előtt pedig nem az jelenne meg, hogy hánymilliós kölcsönből tudnak összedobni egy szűkös kis esküvőt, és melyik omladozó iskolába irassák a gyerekeiket, ahol amúgyis túlkoros cigányok garázdálkodnak, hanem az, hogy boldog életet és jövőt tudnak biztosítani a gyermekeiknek.
Legyünk őszinték: ma az egészséges társadalom egyik napról a másikra él. Egy egyedül élő ember sem tudhatja, mit hoz a holnap, lesz-e még munkája, lakása. Ezt mindenki látja, nem csoda hát, hogy ilyen körülmények között nem mernek megházasodni és gyermeket vállalni, mert tudják, hogy még a saját maguk jövője fölött is egyetlen hajszálon csüng a guillotine, és család, gyermekek mellett ez a hajszál hatványozottan vékonyodni fog. És nem is csak maguk miatt aggódnak ekkor már, hanem a párjuk és a gyermekeik miatt is. Ezt pedig, valljuk be, mi sem kockáztatnánk.
A megoldás szerintem a cigányok segélyezésére és túltenyésztésére szánt irózatos összegek átcsoportosítása lenne erre a területre. Két legyet ütnénk egy csapásra.
A cigányok túlszaporodása nagyonis valós és ijesztő probléma. Nem hagyhatjuk, hogy fölénk kerekedjenek. NEM HAGYHATJUK. Ezt megakadályozni vagy így, vagy úgy, kötelességünk. Van még néhány évtized, sokminden változhat (és a tendenciákat kielemezve változni is fog), de ha mégsem változna semmi, a katasztrófa küszöbén a nép a kezébe fogja venni a dolgot.
Ha mégsem, akkor megérdemeljük a pusztulást.
Nincs az az erős, modern hadsereg, mely jobban megvédene egy országot a kipusztulástól, mint az adott ország szülőképes nőinek szülési hajlandósága.
Mivel ezen hajlandóság az ország népesedéspolitikáján múlik főleg, ezért ennek pozitív irányban tartása az ország MINDEN POLITIKUSÁNAK FELELŐSSÉGE!!!
Én is azt mondanám, hogy anyagi okok húzódnak a dolog mögött. Hiába az a légyszarnyi kis támogatás, attól még nem lesz pénze egy párnak felnevelni akár egyetlen gyereket is, orvoshoz vinni, iskoláztatni, játékokkal elhalmozni, nyaralni vinni legalább ötévente egyszer, mindezt amellett, hogy minimum napi 8 órát dolgozzanak mindketten, mert különben végük.
Lenne egy rendkívül egyszerű megoldás: a cigányoknak adott segélyeket erre fordítani. A cigányok segélyek nélkül hanyatlásnak indulnának, képtelenek lennének életbenmaradni a gazdatest nélkül. Az egészséges társadalom előtt pedig nem az jelenne meg, hogy hánymilliós kölcsönből tudnak összedobni egy szűkös kis esküvőt, és melyik omladozó iskolába irassák a gyerekeiket, ahol amúgyis túlkoros cigányok garázdálkodnak, hanem az, hogy boldog életet és jövőt tudnak biztosítani a gyermekeiknek.
Legyünk őszinték: ma az egészséges társadalom egyik napról a másikra él. Egy egyedül élő ember sem tudhatja, mit hoz a holnap, lesz-e még munkája, lakása. Ezt mindenki látja, nem csoda hát, hogy ilyen körülmények között nem mernek megházasodni és gyermeket vállalni, mert tudják, hogy még a saját maguk jövője fölött is egyetlen hajszálon csüng a guillotine, és család, gyermekek mellett ez a hajszál hatványozottan vékonyodni fog. És nem is csak maguk miatt aggódnak ekkor már, hanem a párjuk és a gyermekeik miatt is. Ezt pedig, valljuk be, mi sem kockáztatnánk.
A megoldás szerintem a cigányok segélyezésére és túltenyésztésére szánt irózatos összegek átcsoportosítása lenne erre a területre. Két legyet ütnénk egy csapásra.
A cigányok túlszaporodása nagyonis valós és ijesztő probléma. Nem hagyhatjuk, hogy fölénk kerekedjenek. NEM HAGYHATJUK. Ezt megakadályozni vagy így, vagy úgy, kötelességünk. Van még néhány évtized, sokminden változhat (és a tendenciákat kielemezve változni is fog), de ha mégsem változna semmi, a katasztrófa küszöbén a nép a kezébe fogja venni a dolgot.
Ha mégsem, akkor megérdemeljük a pusztulást.
Egy kitűnő cigányos riport (ami ugyan nem tartozik szorosan a témához, de roppant tanulságos): http://vastagbor.blog.hu/2010/10/01/kali_sandornak_kuldenenk_egy_feszekrakot_sok_szeretettel
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle