A tegnapi nappal lezárult egy négyéves korszak. Ez idő alatt szinte a nulláról sikerült felépíteni azt a nemzeti radikális oldalt, ami ma már a politika minden szintjén, az EU-ban, a magyar parlamentben és a helyi önkormányzatokban is képviseli azokat az érdekeket és értékeket, amiket mi, ezen az oldalon lévők a magunkénak vallunk.
Mindannyian tudjuk, nem volt könnyű idáig az út. Ellenszélben, csapdák és alattomos támadások közepette kellett lavírozni, míg eljutottunk oda, ahol most tartunk. Az elmúlt másfél év pedig kifejezetten egy őrült rohanás volt. Kampányok és választások érték egymást, sokszor arra sem volt idő, hogy a sorokat rendezzük, hogy minden szempontból átgondolt döntéseket hozzunk.
Az eredményeket is ennek fényében kell értékelnünk, és a következtetéseket is ennek figyelembevételével kell levonnunk. Ha csak a száraz tényeket nézzük, akkor azt hiszem, az egyértelmű, hogy az elmúlt években véghez vitteket óriási sikerként értékelhetjük, hisz a radikálisok ma már ott vannak mindenhol, ahol a döntések születnek. Azonban nem szabad megfeledkeznünk a hibákról, a téves döntésekről, a ki nem beszélt feszültségekről sem, mert azért valljuk meg, ezekből is akadt bőven.
Tegnapig folyamatos harc volt, ahol nem volt helye kibeszélésnek, nem volt helye a belső problémák feszegetésének, de most egy nyugodtabb időszak következik, ahol már ezeket a kérdéseket nem odázhatjuk el.
A parlamenti választások óta egyre nyilvánvalóbb, hogy a Jobbik bővülése, a tagság növekedése nem minden esetben a minőség növekedését jelentette. Sokkal inkább hígulás volt, vidéken jobbára oda nem illő arcokkal, a nagyobb településeken pedig karrieristák tömegével. Ez igazán most látszott, az önkormányzati választások idején.
Sajnos ki kell mondanunk, hogy a helyi jobbikos jelöltek egy része egyszerűen vállalhatatlan volt, a helyi programok - már ha egyátalán volt ilyen - pedig teljesen dilettáns anyagokban merültek ki. Aztán említhetnénk még a szervezettség, a média hiányát, a pártban és a szimpatizánsok körében folyó vitát a visszafogottabb, szalonképesebb vagy a harcos, radikálisabb hangnemről. És még lehetne folytatni a sort, amit majd az elkövetkezőkben mindenképpen tisztázni kell.
Mától új idők jönnek. A Jobbikban el kell kezdődnie egy tisztulási folyamatnak és egy hosszú távú építkezésnek, hogy négy év múlva, a követező megmérettetésen igazi eséllyel vehessük fel a versenyt. De nem ülhetünk ölbe tett kézzel mi sem, akik ezt a radikális értékrendet magunkénak valljuk. Tévedésben van az, aki azt hiszi, hogy a Jobbik, mint párt, mivel már ott van mindenütt, majd megold minden gondunkat, hogy nekünk innentől már semmi tennivalónk sincs, csak várni az eredményeket. A mindennapok harcait nekünk kell megvívni, a meggyújtott tűzet, nekünk kell táplálni, mert ezt más nem fogja megtenni helyettünk.
És ne feledjük a legfontosabbat sem: a remény és a cél, hogy Magyarország egyszer tényleg a magyaroké legyen csak addig él, amíg mi életben tartjuk.
Mindannyian tudjuk, nem volt könnyű idáig az út. Ellenszélben, csapdák és alattomos támadások közepette kellett lavírozni, míg eljutottunk oda, ahol most tartunk. Az elmúlt másfél év pedig kifejezetten egy őrült rohanás volt. Kampányok és választások érték egymást, sokszor arra sem volt idő, hogy a sorokat rendezzük, hogy minden szempontból átgondolt döntéseket hozzunk.
Az eredményeket is ennek fényében kell értékelnünk, és a következtetéseket is ennek figyelembevételével kell levonnunk. Ha csak a száraz tényeket nézzük, akkor azt hiszem, az egyértelmű, hogy az elmúlt években véghez vitteket óriási sikerként értékelhetjük, hisz a radikálisok ma már ott vannak mindenhol, ahol a döntések születnek. Azonban nem szabad megfeledkeznünk a hibákról, a téves döntésekről, a ki nem beszélt feszültségekről sem, mert azért valljuk meg, ezekből is akadt bőven.
Tegnapig folyamatos harc volt, ahol nem volt helye kibeszélésnek, nem volt helye a belső problémák feszegetésének, de most egy nyugodtabb időszak következik, ahol már ezeket a kérdéseket nem odázhatjuk el.
A parlamenti választások óta egyre nyilvánvalóbb, hogy a Jobbik bővülése, a tagság növekedése nem minden esetben a minőség növekedését jelentette. Sokkal inkább hígulás volt, vidéken jobbára oda nem illő arcokkal, a nagyobb településeken pedig karrieristák tömegével. Ez igazán most látszott, az önkormányzati választások idején.
Sajnos ki kell mondanunk, hogy a helyi jobbikos jelöltek egy része egyszerűen vállalhatatlan volt, a helyi programok - már ha egyátalán volt ilyen - pedig teljesen dilettáns anyagokban merültek ki. Aztán említhetnénk még a szervezettség, a média hiányát, a pártban és a szimpatizánsok körében folyó vitát a visszafogottabb, szalonképesebb vagy a harcos, radikálisabb hangnemről. És még lehetne folytatni a sort, amit majd az elkövetkezőkben mindenképpen tisztázni kell.
Mától új idők jönnek. A Jobbikban el kell kezdődnie egy tisztulási folyamatnak és egy hosszú távú építkezésnek, hogy négy év múlva, a követező megmérettetésen igazi eséllyel vehessük fel a versenyt. De nem ülhetünk ölbe tett kézzel mi sem, akik ezt a radikális értékrendet magunkénak valljuk. Tévedésben van az, aki azt hiszi, hogy a Jobbik, mint párt, mivel már ott van mindenütt, majd megold minden gondunkat, hogy nekünk innentől már semmi tennivalónk sincs, csak várni az eredményeket. A mindennapok harcait nekünk kell megvívni, a meggyújtott tűzet, nekünk kell táplálni, mert ezt más nem fogja megtenni helyettünk.
És ne feledjük a legfontosabbat sem: a remény és a cél, hogy Magyarország egyszer tényleg a magyaroké legyen csak addig él, amíg mi életben tartjuk.
7 kommentek:
Igen,egy korszak véget ért.Soha nem lesz ébredés,a magyarok többsége sötét mint állat-Legyünk őszinték,ahol ennyien szavaznak egy hazaáruló bolsevik pártra arra az országra mit lehet mondani?A cionisták keresztbe lenyelnek minket,ilyen 8 év után után stabil és viszonylag erős a bázisuk!Itt mit nem lehet megcsinálni,ez a kérdés..............legalább mi ne magyarázzuk azt ami szar!
Úristen ! Mekkorát csalódtam Benned!Gaabeebe!!
Te, most menstruálsz, vagy milyen tisztulási folyamatról beszélsz???Te melyik oldalon is vagy?
Csakhogy tisztázzuk. Kár, h. kommentekre nem mersz
válaszolni!!! Igy suttyomban könnyű osztani az észt!Te viszont tök jól lavíroztál. Ugye tudod, h. most 2 nyelvre lesz szükséged!!!!
Boldog vagy??? Ne aggódj, elmúlik.
Én egyetértek Gaabeebeevel, a Jobbiknak most tényleg az egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy a hátországát rendbe rakja kicsit (rendezze a sorokat, médiát építsen és beágyazódjon - ez nem lesz olyan könnyű, mint amilyennek tűnik, hiszen sok képviselőnek még nincs tapasztalata). És igen, a problémákat meg kell beszélni, tisztázni kell, kinek mi a szerepe, feladata és a legfontosabb, hogy ki meddig mehet el.
Sem a túl pesszimista véleményeknek nincs most létjogosultsága (igen, ezt én mondom, a legnagyobb pesszimista), se az olyan vak pártosságnak, ami nem ismeri el, hogy igenis vannak hibák a Jobbikon belül.
A jelen viszonyokhoz képest a Jobbik nagyszerű eredményt ért el (ahogy az várható volt, főleg keleten, de a nyugati megyékben is szép számban ott lesznek a közgyűlésekben). Azt számon kérni, hogy a semmiből jőve nem tudott azonnal megverni egy hatvan éves beágyazottsággal rendelkező pártot nevetséges és irreális.
Viszont ha a belső konfliktusokat és hiányosságokat nem rendezi, nem építkezik kicsit a saját portáján is, akkor négy év múlva még az LMP is le fogja nyomni, mint a bélyeget. Ezt pedig senki sem szeretné.
Én is Gabeebee álláspontját osztom, tökéletesen igaza van. Olyan gyors volt a tempó, hogy nem volt idő minőségellenőrzésre. Ezt az ellenőrzést majd az idő véghezviszi (az idő, amiből igencsak kevés áll rendelkezésünkre, de szerencsére a mézesbödön környékén felgyorsulnak az események). A nemzeti oldalon belüli szakadás veszélye nagyonis valós, nemcsak nálunk, hanem szerte a nyugati világban. Tisztába kell tenni a dolgokat, nehogy a megosztottság végezzen be egy soha vissza nem térő lehetőséget. A vitákat rendezni kell, úgy, hogy minden fél megnyugodjon, megtalálja a helyét és együtt evezzünk a nagy közös csónakban. Különben elvesztünk. Én pl. abszolút nem vagyok vallásos, de ha az lesz a legkisebb gondom, hogy néhányan hitetlennek neveznek, már boldog leszek. Először a közös célt kell elérni, onnantól pedig el lehet kezdeni a további lehetőségekről, a különféle irányvonalakról vitázni. NE SZAKADJUNK SZÉT! Most ez a legfontosabb. Ez a győzelem nem a csata vége. Ez csak a kezdete.
Az ügyünket nem szívvel-lélekkel szolgáló, közénk nem illő Jobbikosok pedig jobb, ha eszükbevésik Toroczkai László szavait, melyek valahogy eképpen hangzottak, még az áprilisi választások előtt: annak a jobbikosnak, amelyik nem tesz eleget a feladatának és visszaél a bizalmunkkal, keze-lába el lesz törve. Toroczkai pedig nem szokott a levegőbe beszélni... :-)
A Jobbik egyik legerősebb biztosítéka a mögöttük álló társadalmi réteg, amely nem a birkatürelemről híres.
Beebeega tébolyult kitörése a bátorságról igencsak ellentmondásos, mivel a neve egyáltalán nem ismerős. Vagyunk itt már néhányan, akik ha csak névről is, ismerősök vagyunk már szinte egymásnak. Őt sosem láttam.
Kár, hogy nem tudja, hogy egy blog készítőjét nem tudja átverni álnévvel, mivel az IP-címek is láthatóak. :-) Bárki is vagy, Beebeega, ez nem jött be.
Egyébként érdekes az is, hogy mindenféle észérv nélkül produkálta a kitörését. Elfelejtette közölni, hogy MIÉRT gondolja azt, amit.
Nos, azt hiszem, a szelekció nálunk is működik. :-) Nem az ellenvéleménnyel van probléma, én sem rejtem véka alá, ha más véleményen vagyok. A közlés formájával van probléma, és azzal, hogy ha már senki más nem, legalább mi álljunk ki harcolni nyílt sisakkal.
mig a világban zsidóuralom van addig sajnos mi országos szinten nem sokat érhetünk el és még müködik a "csordaszellem" is. Sok a hezitáló és egy csomóan nem látják át a következményeket sem. Nem vigasztaláslént irom, de elégedett vagyok legalább azzal, hogy "minden kilóméterkőnél" ott vagyunk egy két fővel.Most már csak arra kell vigyáznunk, hogy ne járjunk úgy mint a MIÉP,hogy a vezetőink elárulnak minket és leszalámizzák a Jobbikot.
Szerintem itt nem a vezetővel van a baj,hanem az alvezetőkkel.Azokkal akik a mézesbödön körül döngicsélnek.Nekik kellene nagyon odafigyelni a tagságra.Egy csomó emeszempés mosta már át magát jobb színekbe.Vannak vidékek,ahol elképesztően ostoba,buta,közönséges emberek kerültek be a gárdisták köreibe.És egyáltalán nem mindegy,hogy kik állnak a "minden kilóméterőnél".
Éppen ideje volt már ennek a cikknek,jó téma,aktuális a probléma felvetése.
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle