Száznyolcvan kilométer, néha több, mégis mindig eljövök – ez régi P. Mobil nóta, pontosabban ez a sora járt tegnapelőtt végig a fejemben, ahogy éjszaka autóztam hazafelé a tüntetés után. Persze a távolságtól eltekintve kicsit sántít a hasonlat, hisz az én esetemben cél nem Miskolc volt, hanem Budapest, és nem is keletre megyek, hanem délről jövök, de ez a lényegen egyátalán nem változat: Mi ott voltunk most is.
Sajnos azonban ma már nem túl sokan vannak így ezzel, és ami legszomorúbb, hogy ott a nagyvárosban még kevesebben gondolkodnak így. Toroczkai Lacinak teljesen igaza volt, amikor arról beszélt, hogy mi, akik ott voltunk, szinte már arcról ismerjük egymást. És ebből sajnos egy még szomorúbb felismerés is adódik. A megjelent 1000-1200 ember közel fele vidéki volt, akik vették a fáradságot és felutaztak, hogy ott legyenek, hogy kiálljanak ezért az ügyért.
Ilyenkor azért joggal feltehetjük a kérdést. Vajon hol voltak a helyiek? Egy kétmilliós nagyvárosban, ahol az ország ötöde él, ahol kis túlzással csak annyit kéne tenni, hogy lemegy az ember az utcára, ott hogy lehet az, hogy nem érdekel pár száz embernél többet ez az esemény?
Ennyire elhiszik arrafelé, hogy minden rendben van? Ennyire agymosottakká váltak volna az ott élők? Ennyire nem látják át, hogy a Budaházy-történet ma már jóval többről szól, mint egy ember sorsáról?
Mégis miért hiszik azt sokan, hogy az áprilisi választásokkal megoldódott minden? Miért hiszik azt, hogy azzal, hogy a Jobbikot bejuttattuk a parlamentbe, onnantól már nincs semmi teendő?
Hol vagyunk még azoktól a céloktól, amiket kitűztünk magunk elé?
Abból, hogy bent vagyunk az ország házában, még egyátalán nem következik az, hogy az utcai politizálást fel kéne adnunk. És ez a tény nem jelenti azt sem, hogy fontos célok érdekében ne kéne hallatnunk a hangunkat, egyrészt üzenve a másik oldalnak, hogy mi mindig éberek vagyunk, másrészt üzenve a mieinknek, hogy egy pillanatra se feledjék el, hogy honnan jöttek…
És legfőképp, hogy merre menjenek…
A monoton autópályán vezetve, csak néztem, ahogy futnak fák. Zenéhez sem volt kedvem, csak hallgattam a motorzúgást és közben az este egy-egy pillanata jutott az eszembe. Krisztina harcossága, Tamás kitartása, a meghurcoltak tekintete... Pősze újabb árulása... Aztán Gyuri nagyobbik lánya, akitől Krisztina megkérdezte, hogy szeretne-e mondani valamit. Csak egy mondatot mondott: Apa jöjjön haza!…
Nehéz ügyek ezek…
De mégis menni kell tovább. Ha ellenszélben, akkor úgy, ha kevesebb emberrel a hátunk mögött, akkor úgy. Ha most kisebb lánggal égve, akkor úgy, ha csak a tüzet őrizve, akkor úgy, de nem adjuk, nem adhatjuk fel…
Az eseményről készült mozgóképes beszámolónk ITT.
Sajnos azonban ma már nem túl sokan vannak így ezzel, és ami legszomorúbb, hogy ott a nagyvárosban még kevesebben gondolkodnak így. Toroczkai Lacinak teljesen igaza volt, amikor arról beszélt, hogy mi, akik ott voltunk, szinte már arcról ismerjük egymást. És ebből sajnos egy még szomorúbb felismerés is adódik. A megjelent 1000-1200 ember közel fele vidéki volt, akik vették a fáradságot és felutaztak, hogy ott legyenek, hogy kiálljanak ezért az ügyért.
Ilyenkor azért joggal feltehetjük a kérdést. Vajon hol voltak a helyiek? Egy kétmilliós nagyvárosban, ahol az ország ötöde él, ahol kis túlzással csak annyit kéne tenni, hogy lemegy az ember az utcára, ott hogy lehet az, hogy nem érdekel pár száz embernél többet ez az esemény?
Ennyire elhiszik arrafelé, hogy minden rendben van? Ennyire agymosottakká váltak volna az ott élők? Ennyire nem látják át, hogy a Budaházy-történet ma már jóval többről szól, mint egy ember sorsáról?
Mégis miért hiszik azt sokan, hogy az áprilisi választásokkal megoldódott minden? Miért hiszik azt, hogy azzal, hogy a Jobbikot bejuttattuk a parlamentbe, onnantól már nincs semmi teendő?
Hol vagyunk még azoktól a céloktól, amiket kitűztünk magunk elé?
Abból, hogy bent vagyunk az ország házában, még egyátalán nem következik az, hogy az utcai politizálást fel kéne adnunk. És ez a tény nem jelenti azt sem, hogy fontos célok érdekében ne kéne hallatnunk a hangunkat, egyrészt üzenve a másik oldalnak, hogy mi mindig éberek vagyunk, másrészt üzenve a mieinknek, hogy egy pillanatra se feledjék el, hogy honnan jöttek…
És legfőképp, hogy merre menjenek…
A monoton autópályán vezetve, csak néztem, ahogy futnak fák. Zenéhez sem volt kedvem, csak hallgattam a motorzúgást és közben az este egy-egy pillanata jutott az eszembe. Krisztina harcossága, Tamás kitartása, a meghurcoltak tekintete... Pősze újabb árulása... Aztán Gyuri nagyobbik lánya, akitől Krisztina megkérdezte, hogy szeretne-e mondani valamit. Csak egy mondatot mondott: Apa jöjjön haza!…
Nehéz ügyek ezek…
De mégis menni kell tovább. Ha ellenszélben, akkor úgy, ha kevesebb emberrel a hátunk mögött, akkor úgy. Ha most kisebb lánggal égve, akkor úgy, ha csak a tüzet őrizve, akkor úgy, de nem adjuk, nem adhatjuk fel…
Az eseményről készült mozgóképes beszámolónk ITT.
10 kommentek:
Budapest már régen vörös rongyokba öltözött.
Már ideje volna újra tetemre hivni.
Van úgy, hogy nagyon fél valamitől az ember, ami napról-napra közeledik, de még tehet ellene valamit. Ilyen félelem lehetett Orbánban, a parlamenti választások előtt a Jobbik feltételezhetően jó szereplése miatt.
Kampánya is a Jobbik lejáratásáról, média elhallgatásáról, és a Jobbikot való mocskolásról szólt, semmi egyébről. A médiákban való szereplésre minden egyéb induló párt bőven kapott lehetőséget. Csak a Jobbik nem.
Az MSZP által képviselt rendszer demokratikus és alkotmányos forradalommal történt megdöntésén örvendezik a likudos ember, a médiáknak legalábbis ezt kell közvetíteni a nép felé, de ez csak álca. Gyurcsány, Orbán meg a többi volt kollégiumi tag, a húsz év alatt felépítették a most is a saját embereikkel működtetett mutyirendszerüket, ami a cionista hatalmak kiszolgálásán, és a közpénzek, uniós, IMF-es pénzek eltulajdonításán alapszik. A forradalmi megkönnyebbülés annak tulajdonítható, hogy egyelőre sikerült a Jobbikot csalással, megtévesztéssel annyira visszaszorítani, hogy megkaparinthatták a 2/3-os virtuális többséget. Orbán ezt a félelem utáni hatalmas megkönnyebbülést tartja forradalmi tettnek, csak éppen a volt rendszer legyőzésének hazudja, holott ugyanaz a mutyirendszer maradt, aminek a még jobban történő megerősítésén munkálkodik.
Amíg az ügyet nem tudjuk sikerre vinni a Parlamentben, addig nemcsak helye van az utcai politizálásnak, hanem egyenesen szükségszerű.
"Pősze újabb árulása..." - Már megint mi történt? Valamiről nagyon lemaradtam.
Pest-Buda a középkor óta német nyelvű városok voltak (Pestnek még a neve is német). Azt, hogy ez ma nem így van, egyértelműen a kommunistáknak köszönhetjük, hiszen ők nem tűrtek semmiféle nemzetiségi és kisebbségi törekvést.
Buda német neve Ofen,és ezt nem a komcsiknak köszönhetjük.
Hogy miért hívták Budát kályhának, sőt Óbudát őskályhának, azt nem tudom.
Sőt, arra sem találtam sehol magyarázatot, hogy Pestet miért hívják Pestnek, ami a németből lefordítva pestist jelent.
Ha már nap, mint nap mindenki átírhatja a történelmet és teóriákat gyárthat, akkor én is megengedek magamnak ehhez egy elméletet: elképzelhető, hogy a középkori pestisjárványok idején Ofenból, amely akkor még a jelentősebb település volt, Pestre evakuálták a betegeket???
Az Ofen nevet valóban nem a komcsiknak köszönhetjük. De azt igen, hogy Budapest magyar nyelvű város lett.
Pest neve,szláv, jelentése kemence!!!semmi köze a pestishez,már 1241-ben is Pest volt ,mikor Batu kán mongoljai PEST alá értek,és elpusztitották azt!!!
Feco0220! - Ha képes vagy rá, hogy a Jobbikon kívűl más kategóriában gondolkodni, akkor jusson eszedbe, hogy egy ilyen rasszista-antiszemita pártot mint a Jobbik már régen fel is oszlathatták volna... A Jobbik Magyarországért Mozgalom nyílt ellensége a jelenlegi demokratikus berendezkedésű Európának - de különösebb veszélyt (éppen a jelentéktelensége okán) még nem jelent. Ettől függetlenül érthetetlen számomra, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció (vagy akár most a Fidesz) miért számolja fel őket.
Köcsögbur,ezt a baromságot,hány helyen adod még elő????
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle