A szellemi géniusz

Kreatív újdonságokat hozó szellemi munkát végeztem – válaszolta Szűcs Era elvtársnő arra az újságírói kérdésre, hogy mégis milyen alapon vett fel a Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól kilenc hónap semmittevésre bruttó 5.850.000 forintot. Nem, nem írtam el a számot. Tényleg ennyi. 5 millió 850 ezer.

Ennyit utaltak át neki azért, mert 2009. szeptemberétől 2010 májusáig monitoringozta az elvtársak semmit nem érő Út a munkához című programját. Magyarul újságot olvasott, nézegette a netet, megnézte a híradásokat, és ha talált valamit a témával kapcsolatban, akkor azt feljegyezte és az eredményeket összesítette. Mi több, még néha elemezte is. Mindezt az első pár hónapban potom havi 900 ezer forintért, az utolsókban pedig már csak mindössze havi 450 ezerért.

Lássuk be. Azért enélkül nehezen ment volna. Szűcs sajtófigyelése nélkül egyszerűen összeomlott volna az a remekül működő rendszer, amit Elqró és Bajnai oly nagy erőfeszítések árán felépítettek nekünk. És ezt tudta pogácsás Era is, mert a munkát hatalmas nagy lendülettel végezte. Mondhatnánk éjt nappallá téve.
[a pogácsazabálós videóért katt IDE]

A kreatívkirálynő kiszámolta, hogy ő ezért a pénzért pontosan 1.000 órát dolgozott. Így az óradíja koszos 5.850 forint volt csak, ami egyszerűen ezért a munkáért nevetségesen kevés. „Egy szervizben 5.000 forintos órabérért dolgoznak, én 5.850-et kaptam - világította meg mindenki számára a tényállást, majd így folytatta: Először meg kell nézni, hogy mit végeztem, utána kell foglalkozni azzal, hogy jogos-e a fizetség. És hogy be is bizonyítsa, mi minden készült, közreadott egy fotót, amin a fáradságos újságolvasással és jegyzeteléssel megtöltött iratkötegek szerepelnek. [az eredeti hírért katt a linkre]

[Íme a munka. Öt dosszié, darabja 1 millió 170 ezer adóforintot ér. Szinte ingyen van.]

Ugye most már senkinek nincs kétsége afelől, hogy ez a pénz jogos. Sőt, jobban meggondolva megalázóan kevés. Egy ilyen magasan képzet kreatív- és szellemi géniuszt ennyiért megszerezni maga volt a főnyeremény, amiért még a vele szerződést kötő minisztert, Herczog Lászlót is külön jutalomba kéne részesíteni.

Gondoljunk bele.

Ha Szűcs elvtársnő kilenc hónap alatt 1.000 órát töltött el ezzel a munkával, akkor ez a tevékenység nagyjából heti 25, azaz napi 5 órát vett el a dolgos hétköznapjaiból. És emellett még országgyűlési képviselő is volt, meg ott voltak a bizottságok, a megyei jogú városok közgyűlése és persze a végén még ott volt a választási kampány is. Azonban ez utóbbiak mit sem számítottak. Ő csak sajtómegfigyelt rendületlenül. Jöhetett bármi, a napi öt óra újságolvasás megvolt. Meg kellett lennie. És ha netán elmaradt volna egy-egy óra, akkor azt a másik nap bepótolta. Ebben nem is szabad kételkednünk. Egy szocialista mindig igazat mond, és mindig tartja a szavát.

Szűcs elvtársnőre ez pedig kifejezetten igaz. Ezért aztán az ő híre messzire elért. A tehetségéről és pótolhatatlanságáról már nem csak a minisztériumban tudtak. Tudták ezt a Pártban is. Tudták, hogy egy ilyen szellemi lángoszlopot, mint Szűcs Era nem szabad veszni hagyni.

És nem is hagyták.

Elvtársnőnk ma is ott ül a parlamentben és képviseli a felvilágosult baloldali eszméket. Tagja a Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságnak, és elnöke az Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság hatáskörébe tartozó törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását vizsgáló albizottságnak. Most ezeken a helyeken kamatoztatja a tehetségét és a tapasztalatát. Mi pedig megnyugodhatunk. Minden és mindenki a helyén van. Már nincs szükségünk a sötétben fényre.
[a bizottságok adataiért katt a linkekre]

Sőt, még talán az is előfordulhat, hogy OV is meglátja a fényt, azt az erős szellemi kisugárzást, ami csak úgy árad az elvtársnőből és rögtön valamilyen fontos pozícióba helyezi. Mert azért valljuk meg: az elmúlt hetek narancsos kinevezési gyakorlatát nézve, ma már ez sem lenne nagyon meglepő…