OV Elqró nyomdokain

Gondolom, még sokan emlékeznek OV azon ígéretére, mely szerint a kormány megalakulását követő két héten belül, mindenki számára érezhető közbiztonsági fordulat jön létre az országban. „Kettő hét alatt fogunk rendet tenni az ország olyan pontjain, amelyek ma még reménytelennek tűnnek" – mondta még április 13-án, a választások első fordulóját követő nemzetközi sajtótájékoztatón.

Az azóta eltelt időszakban meglett a narancsos kétharmad, megalakult a kormány és időközben letelt az a bizonyos kettő hét is. Az ígéretből pedig pontosan az lett, amit már akkor is sokan sejtettek, amikor a bejelentés megtörtént. Egészen pontosan semmi. Az érintett települések polgármesterei nem tudnak beszámolni semmi előrelépésről, a többségük csak annyit mondott, hogy állandó rendőr még nincs náluk, csak egyeztetések voltak a szolgálati lakásokról.

A bűnözéssel leginkább sújtott kelet-magyarországi települések semmit nem éreznek a nagy javulásból, az életük semmivel sem vált biztonságosabbá, mint annak előtte és a híradásokban se lett rövidebb a bűncselekményekről szóló hírek sora. Persze azért valljuk meg, igazából nincs ebben semmi meglepő. Aki kicsit is józanul gondolkodik, az pontosan tudja, hogy 14 nap alatt képtelenség rendet tenni ott, ahol a bűnözés hosszú évek óta teljesen elfogadott életformává vált.

Azonban történetben talán nem is az eredmény, pontosabban nem is az eredménytelenség elszomorító, hanem az, hogy OV milyen dilettáns módon akarta megoldani a problémát. Vajon mire alapozta azt, hogyha odavezényel Borsodba a készenléti rendőrség állományából 600 rendőrt, akkor attól egycsapásra megváltozik minden? Honnan vette, hogy a szükséges helyismerettel egyátalán nem rendelkező rendőrök, majd képesek lesznek néhány nap alatt átlátni és megoldani az ottani problémákat?

Vajon milyen szakmai indokok voltak azok, amelyek alátámasztották ennek a megoldásnak a helyességét?

Talán nem nagy bátorság kijelenteni, hogy ilyenek valószínűleg egyátalán nem voltak, és az egész nem más, mint sima parasztvakítás. Arról már nem is beszélve, hogy mi van a többi megyével? Az ország számos pontján, mégha nem is annyira durva a helyzet, mint Borsodban, de azért már bőven átlépi az elviselhetőség határát. Ezekre a helyekre majd honnan és legfőképp kiket fognak átvezényelni?

Magyarországon az elmúlt években arról szóltak a hírek, hogy a rendőrség olyan komoly létszámhiánnyal küzd, hogy az már szinte veszélyezteti a közbiztonság fenntartását. Ahhoz, hogy a helyzet javuljon, illetve ahhoz, hogy a kormány ígéretének megfelelően minden településre jusson rendőr, egyik napról a másikra 3.500 embert kéne felvenni az állományba. Ez pedig képtelenség.

És tegyük hozzá gyorsan azt is, hogy ahonnan azt a 600 embert elvezényelték, ott gondolom előbb-utóbb hiányozni fognak. Ráadásul milyen munkát várhatunk el olyan emberektől, akik valószínűleg maguktól sohasem kérték volna, hogy a borsodi térségben szolgáljanak, akiknek a családja és a gyerekei több száz kilométerre vannak a mostani szolgálati helyüktől? Vajon hányan lesznek, akik hosszabbtávon nem tudják, vagy nem akarják vállalni majd így a munkát?

„Teljesen nyilvánvaló volt, hogy amit mondunk: az nem igaz!" Gondolom, mindenkinek ismerősen hangzanak ezek a szavak. Alig telt el két hét és már elmondható, hogy ez ugyanúgy igaz a mostani kormányra, mint anno az Elqró vezette kabinetre. OV-ról sok minden elmondható, de egy biztos: nem hülye. Pontosan tudta, hogy ez a kijelentése egyszerűen tarthatatlan. Mégis elmondta. Nem egyszer, nem kétszer. Kampányt csinált belőle. Pedig erre semmi épeszű magyarázat nincs, hisz a kétharmad nem ezen múlott. Akkor meg minek?

És végül, azért egyet ne feledjünk. Két hét alatt rendet tenni, vagy legalábbis jelentősen javítani a közbiztonság helyzetén, minden szerénytelenség nélkül kijelenthető, hogy csak egyedül nekünk, radikálisoknak sikerült volna. Mi, a Magyar Gárdával együttműködve azonnal, szervezetten meg tudtuk volna kezdeni a rendrakást, azonnal tudtunk volna biztosítani az utcai jelenlétet. Nem lett volna gond a létszám hiány, a helyismeret és nem lett volna gond a tenni akarás sem.

A Gárda és az abból kialakuló csendőrség minden további nélkül képes lett volna gyorsan, szemmel látható eredményeket elérni. A Gárda, amelyről OV éppen a napokban jelentette ki, hogy nincs szükség rá, amelynek hivatásos tagjait volt mersze dezertőrnek minősíteni. Pedig lehetne ez másképp is. Lehetne ezt mindenki megelégedésére törvényileg úgy szabályozni, hogy az egy jól működő rendszer legyen. Az egész csak szándék kérdése.

Azonban sajnos erre ma nincs semmi esély, mert úgy látszik OV eldöntötte, Elqró nyomdokain halad tovább.