Visszajöttek.

Amikor tavaly ősszel kiderült, hogy megszűnik a két országos kereskedelmi rádió, őszintén szólva én örültem neki. Örültem, mert valahol bíztam benne, hogy talán jön valami új, hogy talán jön valami más. Bíztam benne, hogy ha zeneileg nem is lesz jobb, mint a régi volt, de legalább nem botlik bele lépten-nyomon az ember, azokba a primkó arcokba, akik a korábbiakat fémjelezték.

Ezért is volt kicsit érthetetlen számomra, hogy nagyon sokan, még a radikális oldalon is könnyeket kezdtek hullatni az eltűnőfélben lévő műsorokért és a „rádiós sztárokért”, akik már hosszú évek óta nyomták a verbális környezetszennyezést. A közösségi oldalakon klubok alakultak, tüntetések szerveződtek, és naponta kaptam tiltakozó körleveleket, hogy mentsük meg a Slágert, vagy a Danubiust.

Igazából nem is értettem, hogy miért hiányzott Balázs, Jáksó és a két antimagyar tukkó Boros és Bochkor bárkinek is. Szerintem, már akkor megérte volna a tulajdonosváltás, ha ezek örökre eltűnnek a süllyesztőbe. Azonban ez itt Abszurdisztán, itt az utóbbi években úgy változik minden, hogy közben a mocsok mindig marad. Akkor meg pláne így van ez, ha vannak népek, akik ezt igénylik is.

És népek most is voltak, hisz amíg veréb van, lesz lószar is. Döbbenetes volt látni, hogy akik egykedvűen hallgattak akkor, amikor ártatlan embereket kardlapoztak, akiknek nem lépte át az ingerküszöbét az évek óta tartó kormányzati törvénytelenségek sora, azok most hirtelen kiugrottak a fotelokból és tiltakozásba kezdtek. A sok agymosott birka, még a piros szalagot is kötött az autójára, mert Bochkorék még erre is rá tudták venni őket. És közben sírtak. Siratták a Slágert, meg a Bumerángot, a valaha volt leggusztustalanabb rádióműsorok egyikét.

Én nem vagyok egy nagy rádióhallgató, éppen a fentebb felsorolt műsorvezetők miatt, de az ember óhatatlanul is belefut egy-egy műsorba, hisz a buszokon, vagy a kávézókban általában ezek az adók szólnak. Azonban még emlékszem arra az adásra, amikor magamtól utoljára hallgattam bele a két megélhetési bérbunkó reggeli agymenésébe.

Mondjuk, ez már elég régen volt, talán még abban az időben, amikor Kovács merjünkkicsiklenni László még itthon rontotta a levegőt. Ő volt a műsor vendége. A Laci bácsi. Így szólították a vén komcsit ezek a szerencsétlenek és olyan nyalás ment, hogy olyat még az ATV-n és ritkán lehet látni. Na, ez volt az utolsó szándékos belehallgatásom.

Persze most sokan mondhatják azt, hogy akkor miért mondok úgy véleményt valamiről, hogy azt nem is hallgatom. Ez akár igaz is lehetne, de nem hiszem, hogy azóta sokat változtak volna, legalábbis nekem a kényszerhallgatások során nem úgy tűnt.

Persze, hogy én mit szeretek, mit nem, annak az ügy szempontjából, igazából nincs is semmi jelentősége, annak azonban igen, hogy tegnapelőtt Bumeráng és vele az igénytelenség visszatért. A Neo szerződtette őket. Valószínűleg minden pénzt megérhetett nekik, hisz a műsorért képesek havi 11 millió forintot is kifizetni.

Így most már teljessé vált a kép. A nagy változásban végül mindenki maradt. Az agymosottak megnyugodhatnak. Itt van Jáksó, Balázs és itt van már Boros-Bochkor is.

Ez az egész cirkusz ismét pontos leképezése annak a mocsoknak, annak a mentalitásnak, amiben ma még élünk, amiben ma még élni kényszerülünk. Tökéletes képét adja vissza annak a patkányvilágnak, ami ma Magyarországon van. Az ilyen történetek is jól mutatják, hogy, nem lesz elég csak a politika világában tiszta vizet önteni a poharakba, az élet minden területén paradigmaváltásra van szükség.

Mint látszik, lesz dolog bőven.