Kedden reggel Drazsé szokatlanul korán ébredt. Nem tudta, hogy miért, de valahogy olyan furcsa érzés tört rá. Egy darabig csak bámulta a plafont, majd a körmét próbálta rágcsálni, de ez még mindig nem ment neki, mivel elől, az alsó és a felső fogsorát még soha az életben nem tudta összeérinteni. Kicsit még próbálkozott, de az a felkavaró érzés csak nem akart múlni.
Nem bírt az ágyban maradni. Felkelt és az ablakhoz sétált.
A város most kezdett ébredezni, még nem volt nagy forgalom az utcán. Unottan a munkába siető embereket nézte, amikor a sarkon feltűnt egy alak. Drazsé nem akart hinni a szemének. A férfi kabátját szétfújta a reggeli szél és azonnal feltűnt, hogy fekete nadrágot, fehér inget és fekete mellényt visel. Próbálta összehúzni, de a kezében lévő hangszertoktól ez nem nagyon sikerült.
Ez? Ez, meg hogy meri? Azonnal a telefonért nyúlt és tárcsázta az alagsorban posztoló házirendőr csapatot. Hát maguk meg? Mégis mit csinálnak ott lent? Vágó, Tinesz! Maguk a legjobb embereim, hogyhogy nem látják, hogy egy gárdista-féle alak mászkál az utcán? Azonnal intézkedjenek! Tessék? Nem, nem kell azonosító! Kapják el és kész. A törvény, az törvény!
A férfi éppen át akart menni az út túloldalára, amikor a három tagbaszakadt kékruhás hátulról rátámadt és a földre vitte. A rutinos kezek épp hogy csak megbilincselték, amikor már fel is tűnt a sarkon a szirénázó rendőrautó. Rohadék náci! – üvöltötte bele Vágó tíz centiről a férfi arcába, majd egy gyors és kegyetlen mozdulattal eltörte a férfi ujját.
Az intézkedés következtében hangszertok a földre zuhant és most ott hevert az aszfalton. Tinesz, amíg a többiek betuszkolták a férfit a rendőrautóba, páros lábbal a tokra ugrott. A benne lévő Stradivari recsegve tört darabokra. Majd, mint aki jól végezte dolgát, bedobta az egészet konténerbe.
Ez a nap is jól kezdődik – húzta mosolyra száját Drazsé és vissza engedte a függönyt az ablak elé. Kéne tartanom egy sajtótájékoztatót. Elmondom, hogy egy gárdista meg akart merényelni és csak a biztonsági szolgálat éberségén múlott, hogy nem lett nagyobb baj. Gyorsan az íróasztalhoz lépett. Nézzük csak, mikorra is fér bele mára ez a kis médiaügy.
Fellapozta a noteszát. A mai nap üres volt. Egyetlen bejegyzés sem volt a lapokon. Megdöbbent és azonnal rájött, hogy mi volt az a furcsa érzés, ami ébresztette. Nem merte kimondani. Lassan ízlelgette a szavakat. Aztán mégis sikerült. Amit rám bíztak, azt mindent megcsináltam. Egyelőre végeztem.
A felismeréstől kicsit meglepődve lehuppant a fotelba. Agyában gondolatok cikáztak. Az elmúlt évek történései hirtelen egyszerre törtek elő. 2004. Pénzügyminisztérium. Hogy kibasztam a népekkel. Emlékszem már akkor sem tudtuk tartani a költségvetési hiánycélt. De én megoldottam. Később utaltattam csak vissza az áfa-visszatérítéseket. Simán tudtunk hozni 200-300 milliárdot. Mondjuk egy csomó kisvállalkozó becsődőlt, de hát ez ki a francot érdekelt. Lényeg, hogy a multik megkapták.
Most tavasszal pedig majdnem sikerült bemószerolni a rohadék hírtévéseket is. Meg voltam róla győződve, hogy a kocsijukba becsempészett drog üggyel bebuktatom őket. Jó is lett volna, ha a Petőfi, az NNI-től nem bassza el. Így ez sajnos nem jött be, meg a Magyarok Nyilai sem. Pedig az is milyen szépen indult. Mondjuk azokkal is mi a f@sz lesz, nem tudom. Semmit nem tudunk rájuk bizonyítani, de legalább bent tartjuk őket. Addig se derítenek ki semmi újat rólunk. A sukorói ügyet is ezek miatt buktuk el, vagy legalábbis halasztottuk el. Szarládák.
De amit a legjobban szerettem az a gárdások voltak. Mindent betiltottam nekik. Azt hitték, hogy majd kiokoskodják, hogy hogy lehet. Hahaha. Most már kész az új törvény is, amiben annak is alávágunk, aki együtt mer velük mutatkozni, még a magánterültre való tiltást is belerakattam, meg a …
Az álmodozásból a telefon csengése riasztotta fel. Gordon volt az. Tibikém, lenne egy kérdésem. Nagyon befürödtem ezzel a Veressel. Olyan hülye, mint a segg. Hónapok óta mondom neki, hogy tanuljon meg rendesen angolul, de esélye nincs rá. Még a nevét se tudja kiejteni rendesen. Így mégse küldhetem ki az Európai Beruházási Bankhoz Londonba. Arra gondoltam, hogy neked lenne-e kedved? Amit lehetett már mindent megoldottál a rendőrségnél, a folyó ügyek meg már maguktól is befejeződnek. Beszéltem Itzhzakkal is. Nagyon nagyra értékeli a munkádat. Ő is támogat.
Drazsé elmosolyodott. Végül is. Akár rá is érhetek. Rendben. Úgyis akartam tartani egy sajtótájékoztatót, de akkor majd ezt jelentem be. Mármint azt, hogy továbbállok, mert gondolom a londoni ügy még egyelőre nem publikus.
Két óra múlva, már minden le volt szervezve. A fotósok tolongtak, a vakuk készenlétben. Drazsé a kulisszák mögül nézte őket, miközben a körmét próbálta tépkedni. Ha nem megy rágással, majd megoldom tépéssel – fogalmazta meg a nagy alapigazságot magában. Aztán a mikrofonhoz lépett:
Nagyon sok munkával, energiát, pénzt és időt nem kímélve az elmúlt években sikerült Magyarországon az igazságszolgáltatást és a rendvédelmi munkát a lehető legjobb szintre emelni. A kinevezésemkor világos programmal láttam az általam vállalt jogalkotási és rendészeti munkához, melynek nagy részét az elmúlt 22 hónapban munkatársaimmal elvégeztem. A következő időszak pedig sokkal inkább…
Nem bírt az ágyban maradni. Felkelt és az ablakhoz sétált.
A város most kezdett ébredezni, még nem volt nagy forgalom az utcán. Unottan a munkába siető embereket nézte, amikor a sarkon feltűnt egy alak. Drazsé nem akart hinni a szemének. A férfi kabátját szétfújta a reggeli szél és azonnal feltűnt, hogy fekete nadrágot, fehér inget és fekete mellényt visel. Próbálta összehúzni, de a kezében lévő hangszertoktól ez nem nagyon sikerült.
Ez? Ez, meg hogy meri? Azonnal a telefonért nyúlt és tárcsázta az alagsorban posztoló házirendőr csapatot. Hát maguk meg? Mégis mit csinálnak ott lent? Vágó, Tinesz! Maguk a legjobb embereim, hogyhogy nem látják, hogy egy gárdista-féle alak mászkál az utcán? Azonnal intézkedjenek! Tessék? Nem, nem kell azonosító! Kapják el és kész. A törvény, az törvény!
A férfi éppen át akart menni az út túloldalára, amikor a három tagbaszakadt kékruhás hátulról rátámadt és a földre vitte. A rutinos kezek épp hogy csak megbilincselték, amikor már fel is tűnt a sarkon a szirénázó rendőrautó. Rohadék náci! – üvöltötte bele Vágó tíz centiről a férfi arcába, majd egy gyors és kegyetlen mozdulattal eltörte a férfi ujját.
Az intézkedés következtében hangszertok a földre zuhant és most ott hevert az aszfalton. Tinesz, amíg a többiek betuszkolták a férfit a rendőrautóba, páros lábbal a tokra ugrott. A benne lévő Stradivari recsegve tört darabokra. Majd, mint aki jól végezte dolgát, bedobta az egészet konténerbe.
Ez a nap is jól kezdődik – húzta mosolyra száját Drazsé és vissza engedte a függönyt az ablak elé. Kéne tartanom egy sajtótájékoztatót. Elmondom, hogy egy gárdista meg akart merényelni és csak a biztonsági szolgálat éberségén múlott, hogy nem lett nagyobb baj. Gyorsan az íróasztalhoz lépett. Nézzük csak, mikorra is fér bele mára ez a kis médiaügy.
Fellapozta a noteszát. A mai nap üres volt. Egyetlen bejegyzés sem volt a lapokon. Megdöbbent és azonnal rájött, hogy mi volt az a furcsa érzés, ami ébresztette. Nem merte kimondani. Lassan ízlelgette a szavakat. Aztán mégis sikerült. Amit rám bíztak, azt mindent megcsináltam. Egyelőre végeztem.
A felismeréstől kicsit meglepődve lehuppant a fotelba. Agyában gondolatok cikáztak. Az elmúlt évek történései hirtelen egyszerre törtek elő. 2004. Pénzügyminisztérium. Hogy kibasztam a népekkel. Emlékszem már akkor sem tudtuk tartani a költségvetési hiánycélt. De én megoldottam. Később utaltattam csak vissza az áfa-visszatérítéseket. Simán tudtunk hozni 200-300 milliárdot. Mondjuk egy csomó kisvállalkozó becsődőlt, de hát ez ki a francot érdekelt. Lényeg, hogy a multik megkapták.
Most tavasszal pedig majdnem sikerült bemószerolni a rohadék hírtévéseket is. Meg voltam róla győződve, hogy a kocsijukba becsempészett drog üggyel bebuktatom őket. Jó is lett volna, ha a Petőfi, az NNI-től nem bassza el. Így ez sajnos nem jött be, meg a Magyarok Nyilai sem. Pedig az is milyen szépen indult. Mondjuk azokkal is mi a f@sz lesz, nem tudom. Semmit nem tudunk rájuk bizonyítani, de legalább bent tartjuk őket. Addig se derítenek ki semmi újat rólunk. A sukorói ügyet is ezek miatt buktuk el, vagy legalábbis halasztottuk el. Szarládák.
De amit a legjobban szerettem az a gárdások voltak. Mindent betiltottam nekik. Azt hitték, hogy majd kiokoskodják, hogy hogy lehet. Hahaha. Most már kész az új törvény is, amiben annak is alávágunk, aki együtt mer velük mutatkozni, még a magánterültre való tiltást is belerakattam, meg a …
Az álmodozásból a telefon csengése riasztotta fel. Gordon volt az. Tibikém, lenne egy kérdésem. Nagyon befürödtem ezzel a Veressel. Olyan hülye, mint a segg. Hónapok óta mondom neki, hogy tanuljon meg rendesen angolul, de esélye nincs rá. Még a nevét se tudja kiejteni rendesen. Így mégse küldhetem ki az Európai Beruházási Bankhoz Londonba. Arra gondoltam, hogy neked lenne-e kedved? Amit lehetett már mindent megoldottál a rendőrségnél, a folyó ügyek meg már maguktól is befejeződnek. Beszéltem Itzhzakkal is. Nagyon nagyra értékeli a munkádat. Ő is támogat.
Drazsé elmosolyodott. Végül is. Akár rá is érhetek. Rendben. Úgyis akartam tartani egy sajtótájékoztatót, de akkor majd ezt jelentem be. Mármint azt, hogy továbbállok, mert gondolom a londoni ügy még egyelőre nem publikus.
Két óra múlva, már minden le volt szervezve. A fotósok tolongtak, a vakuk készenlétben. Drazsé a kulisszák mögül nézte őket, miközben a körmét próbálta tépkedni. Ha nem megy rágással, majd megoldom tépéssel – fogalmazta meg a nagy alapigazságot magában. Aztán a mikrofonhoz lépett:
Nagyon sok munkával, energiát, pénzt és időt nem kímélve az elmúlt években sikerült Magyarországon az igazságszolgáltatást és a rendvédelmi munkát a lehető legjobb szintre emelni. A kinevezésemkor világos programmal láttam az általam vállalt jogalkotási és rendészeti munkához, melynek nagy részét az elmúlt 22 hónapban munkatársaimmal elvégeztem. A következő időszak pedig sokkal inkább…
0 kommentek:
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle