Emerich Kertesz megélhetési holokamu-terjesztő végre megtette azt, amit mi már réges-rég vártunk tőle. Végre kimondta azokat a szavakat, amiket mi már annyiszor megtettünk helyette. Sokat kellett várnunk rá, de megérte.
Az európai kultúra terméke vagyok, dekadens, ha akarja, gyökértelen. Ne kössön engem Magyarországhoz – mondta a Die Welt című német lap riporterének a hét végén megjelent interjúban. [katt a linkre]
Nem kötünk Emerich. Soha eszünkbe sem jutott, hogy téged a magyar irodalom részének tekintsünk. Ezt csak az elv- és fajtársaid próbálták ránk erőszakolni, ami szerencsére a legnagyobb igyekezetük mellett sem nagyon sikerült.
Egy szűk körön kívül nem ismert téged a kutya sem azelőtt, hogy a holokamu lobbi nyomására silány írásodért megkaptad a Nobel-díjat. Ma már ugyan többen ismerik a neved, de ugyanúgy nem tartanak semmire, mint ahogy annak előtte.
De miért is tartana, bárki is annak? Műveid színvonala ma is ott van, ahol a hatvanas-hetvenes években, az irodalom harmadik-negyedik vonalában. Ha te szeretnéd is elfelejteni és kitörölni a történelemből, mi még emlékszünk 1967-re, amikor az új világdivatnak megfelelően abbahagytad a színpadi limonádék írását és elhatároztad, hogy akkor holokauszt-irodalmár leszel.
Gondolom, szeretnéd, de nehéz elfelejteni azt a keserves 13 évet is, amíg összehoztad a Sortalanságot. A művet, mellyel aztán bekopogtál a Magvető kiadó akkori teljhatalmú vezetőjéhez, a korábbi ávós és persze zsidó Kardos Györgyhöz.
Kardoshoz, aki személyesen vállalta a lektorálást, majd a mű elolvasása után csak annyit mondott: antiszemita fércmű. Aztán simán elhajtott. Nem hogy az olvasók, de a hazai zsidóság és a könyvkiadói garnitúrája, sőt maga a rendszer sem volt kíváncsi rád.
Végül aztán a konkurencia kiadta a regényt, de a kinyomtatott pár száz példány nagy része eladatlanul hevert évekig a boltok polcain és a raktárakban. Néha-néha előkerült egy-egy olyan példány, amit egy-egy felolvasó est előtt dedikáltál, ezeket azonban árusok mindig levették a polcról mondván, hogy „össze van firkálva”.
Mi sosem voltunk hasra esve attól a Nobel-díjtól, hisz mindenki tudja, hogy az nem a mű valódi értékének, hanem holomítosz éltetőjének járt. Most pedig akarva-akaratlanul elárultad magad, de legalább végre minden a helyére került.
Valóban gyökértelen vagy. Egy hazátlan áruló.
Az európai kultúra terméke vagyok, dekadens, ha akarja, gyökértelen. Ne kössön engem Magyarországhoz – mondta a Die Welt című német lap riporterének a hét végén megjelent interjúban. [katt a linkre]
Nem kötünk Emerich. Soha eszünkbe sem jutott, hogy téged a magyar irodalom részének tekintsünk. Ezt csak az elv- és fajtársaid próbálták ránk erőszakolni, ami szerencsére a legnagyobb igyekezetük mellett sem nagyon sikerült.
Egy szűk körön kívül nem ismert téged a kutya sem azelőtt, hogy a holokamu lobbi nyomására silány írásodért megkaptad a Nobel-díjat. Ma már ugyan többen ismerik a neved, de ugyanúgy nem tartanak semmire, mint ahogy annak előtte.
De miért is tartana, bárki is annak? Műveid színvonala ma is ott van, ahol a hatvanas-hetvenes években, az irodalom harmadik-negyedik vonalában. Ha te szeretnéd is elfelejteni és kitörölni a történelemből, mi még emlékszünk 1967-re, amikor az új világdivatnak megfelelően abbahagytad a színpadi limonádék írását és elhatároztad, hogy akkor holokauszt-irodalmár leszel.
Gondolom, szeretnéd, de nehéz elfelejteni azt a keserves 13 évet is, amíg összehoztad a Sortalanságot. A művet, mellyel aztán bekopogtál a Magvető kiadó akkori teljhatalmú vezetőjéhez, a korábbi ávós és persze zsidó Kardos Györgyhöz.
Kardoshoz, aki személyesen vállalta a lektorálást, majd a mű elolvasása után csak annyit mondott: antiszemita fércmű. Aztán simán elhajtott. Nem hogy az olvasók, de a hazai zsidóság és a könyvkiadói garnitúrája, sőt maga a rendszer sem volt kíváncsi rád.
Végül aztán a konkurencia kiadta a regényt, de a kinyomtatott pár száz példány nagy része eladatlanul hevert évekig a boltok polcain és a raktárakban. Néha-néha előkerült egy-egy olyan példány, amit egy-egy felolvasó est előtt dedikáltál, ezeket azonban árusok mindig levették a polcról mondván, hogy „össze van firkálva”.
Mi sosem voltunk hasra esve attól a Nobel-díjtól, hisz mindenki tudja, hogy az nem a mű valódi értékének, hanem holomítosz éltetőjének járt. Most pedig akarva-akaratlanul elárultad magad, de legalább végre minden a helyére került.
Valóban gyökértelen vagy. Egy hazátlan áruló.
8 kommentek:
Egy hazátlan áruló zsidó kérdés csak az, ha itt ilyen rosz miért nem mennek haza judeába vagy hazudnak??
Hazátlan áruló kommonista zsidó !
TÖRTÉNELEM HAMISITÓ ZSIDÓ MINT A TÖBBI,GYÖKERTELENEK AZÉRT GÁTLÁSTALAN MIND KIVÉTEL NINCS.IRÁNY IZRÁEL DÁVID !
Buzeráns zsidó !!
Van pofájuk szájukra venni az ORSZÁGOT szégyen érzet ismeretlen fogalom, úgy a zsidóknál mint a cigányoknál az ember jelzőt alklmazni-e népeknél tulzás!!
NEM volt zsidóírtás !! nem léteztek háláltáborok mind fikció. A DONI MAGYAROKRÓL SEM hallani semmit nem létezet? ha nem zsidókat sem írttot senki!! ÖRMÉNY népírtás mózes !! /stb / ??? KUSS !!
zsidónál aljasabbbb népet a FÖLD nem HORDOTT a háttán, mivel maga a zsidó a sátán!!!! írtása kötelező minden ISTEN félő népnek,közös összefogással!!
Ez egy igazi hülye, nem is érdemli, hogy Magyarországhoz kössük. Pedig büszke lehetne rá (igaz, méltó akkor sem).
Megjegyzés küldése
Kedves Kommentelők!
A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.
Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.
Köszönjük!
Radical Puzzle