Gyáva népnek nincs hazája


Nincs hiányérzetük? Mi nem történt Magyarországon hosszú évek óta?

Sztrájk.

Őszintén szólva nem is emlékszem, mikor volt sztrájk utoljára. Az előző ciklusban nemigen. Tehát legalább négy-öt éve. De alighanem még régebben történt az utolsó.

Mintha bizony minden rendben menne nélküle is...

Mint tudjuk, sztrájkból alapvetően kétféle van: politikai és bérsztrájk. Attól függően, hogy a résztvevői valamilyen politikai jellegű követeléssel szüntetik be a munkát, vagy pedig egyszerűen több fizetést akarnak. Az elsőt most hagyjuk, összpontosítsunk az egyszerű bérsztrájkra.

Indokolt lenne, nem? A magyar fizetések a legtöbb szakmában és foglalkozásban olyanok, hogy volna hová emelni őket. Nagy valószínűséggel forrás is lenne hozzá az ilyen-olyan munkaadók legnagyobb részénél. Csak ki kellene követelni. Maguktól, önként és dalolva a munkaadók nem szoktak érdemi emelést adni. Kényszeríteni kell őket. De hát ezt mindenki tudja.

Biztos, hogy mindenki tudja? Dehogy biztos.

Felvetődik a gyanú, hogy a dolgozók egy hányada – és egyre növekvő hányada – már egyáltalán nem is tudja, mi az a sztrájkolás.


Nyugat-Európában, ahol hozzánk képest remek bérek vannak, bezzeg tudták. Akkor tudták, amikor kiküzdötték maguknak a mostani rendes fizetéseiket és sok más munkavállalói jogukat és járandóságukat. Mert nem ingyen kapták, nem csak amúgy az ölükbe pottyant. Ki kellett állniuk érte.

Nálunk ez nem divat. Áhítozás van, sóhajtozás, halk méltatlankodás és bénult tétlenség. Tévénézés van helyette, internetes fórumokra irkálás, idiotikus hurrámaszop-hurráfidesz-hurrájobbik csápolás, hülyegyurcsány-hülyeorbán-hülyenácik köpködés, változásoknak a választásoktól várása, és a legtöbb ember azt hiszi, hogy érdemi javulás majd az ő közreműködése nélkül, pusztán csak a politikusoktól is várható. „Mit is tehetnék én, de hát ott vannak a politikusok, az ő dolguk”- ismerjük ezt az elkeserítően rövidlátó dumát. Sőt nemcsak duma, hanem szilárd meggyőződés a legtöbbek fejében...

Mástól várni, hogy majd kikaparják nekünk a gesztenyét – tipikus magyar hozzáállás.

Kifogás mindig van, ha arról van szó, hogy megideologizáljuk a tehetetlenségünket.

Kétségtelen, hogy a munkanélküli nem tud sztrájkolni. A közmunkás sem. A rendes állásban lévők egy része sem különösebben, mert nem olyan a munkaterülete. A klasszikus nagyüzemi munkásság gyakorlatilag megszűnt, márpedig náluk adva volt hozzá minden lehetőség. A mai világban nehezebb. Leginkább olyanok eszköze maradt, mint például a vasutasok vagy más közlekedésiek. De a többiek is megtehetnék azt, hogy felcsatlakoznak a már megindult sztrájkokhoz. Ám minden ilyesmitől reménytelenül messze vagyunk. Nyoma sincs.

Kérem, a ”rendszerváltás” óta Magyarországon egyetlen általános sztrájk sem volt. Ágazatiak még csak-csak, legalábbis a kilencvenes években, de azok is megszűntek. Általános sztrájk pedig soha!
Hát nem azt üzeni ez a nagytőkének, a gazdaság irányítóinak és a politikának, hogy a jónép elfogadott mindent, belenyugodott, és nem is kell itt változtatni semmin? És hogy a munkajövedelmek jelenlegi szintjét a társadalom elfogadta? De bizony azt üzeni.

Még rosszabb az a tapasztalat, hogy amikor még voltak ágazati sztrájkok, a többi ágazat munkavállalói nemhogy általános sztrájkká növelték volna, nemhogy legalább a szolidaritásukat fejezték volna ki, hanem egyenesen szidalmazták őket. „Mit akarnak ezek?! Nekem sem több a fizetésem!”- hangzott el milliószor minden ilyen alkalommal a többiektől. Ez sajnos lesújtó hozzáállás.

Nem vitás, hogy a sztrájkhoz bátorság kell. Tudván tudjuk, hogy a munkavállalók az egzisztenciájukkal és a megélhetésükkel játszanak olyankor. Sokan csakugyan repülnek is az állásukból. Főleg a szervezők, a kezdeményezők. Meg lehet érteni azokat, akik félnek. De ha mindenki fél, akkor ne csodálkozzunk, hogy ott tartunk, ahol. Aki már odáig eljutott, hogy külföldre megy dolgozni, vállalja a földönfutói életet, az már nem gyáva. Az a sok százezer ember már bebizonyította, hogy cselekvőkész. Csak hát sajnos nem idehaza, hanem elment innen. Nagy szükség lenne – lett volna – rájuk idehaza ebből a szempontból is.

Ahogy a dolgok haladnak lefelé, előbb vagy utóbb eljutunk arra a szintre, hogy mégis rákényszerülnek a sztrájkra és egyéb határozott fellépésre azok, akik jelenleg nem mernek. Amíg ez be nem következik, érdemi javulásra szerintem nem lehet számítani a munkavállalók fizetésében és helyzetében, hiszen mitől is változna. Remélem, vezetők is akadnak hozzá. Mert egyelőre nincsenek. Akikről némelyek azt képzelik, hogy azok vezetők, sajnos nem azok.

7 kommentek:

Taas írta...

Anno volt a Parlament előtt valami sztrájkocska pár napig, amikor az egészségügyi dolgozók (de talán nem is csak ők) béremelés követeltek. Ez kb. a 40e Ft minimálbér idejében történt. Sztrájkoltak, sztrájkoltak, aztán a miniszter úr is vette a fáradságot, kiállt eléjük, és halál nyugodtan elmondta, hogy lehet itt még óbégatni, követelőzgetni, dolgozni sem muszáj már visszamenni, akad a határon túli magyarok között szép számmal pl. jól képzett ápolónő, aki kevesebb bérért is szívesen elvégzi ezt a munkát.... Ugye, ugye! Jól be lehet fogni az emberek száját, és milyen ügyesen! Mindjárt több legyet egy csapásra, az oszd meg és uralkodj elvet is felhasználva! Meg is lett az eredménye!

Névtelen írta...

Nem kell az embereket szapulni!
Amikor Magyarországon a "rendszerváltás" nevű bohózat zajlott, az volt az első, hogy a szocialista (azaz eleve nem érdekképviseletre épült) szakszervezeteket (is) könyörtelenül szétverte a hatalom. Utána leépítették a munkásosztályt - nagyon egyszerűen és hatásosan tették! Megszűntették a munkahelyeket! Felszámolták a nagyüzemeket és a kicsiket, szép akkurátusan. Beözönlöttek a multik, amihez a kormány olyan munka"törvénykönyvet" kreált, ami a multik érdekeit védi és nem a magyar nemzetét! A munkásnak nincs joga!
Most akkor ki sztrájkoljon? Szakszervezet nincs, munkásosztály nincs, bányászok, stb nincsenek. Az "oszdd meg és uralkodj" elv valósult meg. Kicsiny csoportocskák önállóan negyedórás "figyelmeztető" sztrájkocskákat mernek szervezni, amihez nem hogy országos csatlakozás nincs, de egyenest elszigetelt - a hatalom gyorsan elkezd ellene médiakampányt folytatni és izolálni, valamint megfélemlíteni. Alig van munkahely! Ki meri ezt a "nesze semmi, fogd meg jól" alapon működő munkácskáját kockáztatni, elszigetelten, miközben videófilmet készít róla a demokratikus "rend"őrség?
Újra kell épülni a szakszervezeteknek. Országos egység kell, anélkül ez elveszett játék és még csak nem is próbálkozás!

Quedra írta...

A magam részéről egy komolyabb sztrájkra emlékszem, ami a taxisblokád volt, valamikor a rendszerváltás környékén. (Persze... azóta arról is lehetett mindenfélét hallani.) De akkoriban tényleg volt kis fejetlenség, meg "megállt az élet" kis időre. Ha jól emlékszem pár forintos benzináremelés váltotta ki. Vagy legalábbis ezt kommunikálták a jónép felé.
Azóta meg valahogy...
Amit a fentebb emlegetett ágazati munkabeszüntetésekből látott az átlag hunpolgár, az... hát... időnként kicsit kevesebb busz/vonat jött. Meg volt morgás, egyetértés, anyázás, ilyenek.
Esetleg, néha kis félsávos útlezárással egybekötött forgalomlassító figyelemfelhívás pár mezőgazdasági, vagy szállítmányozási járművel. Némi éhség-, meg békemenet.
Amivel jól nem foglalkozott akkor se, meg azóta se senki.

Viszont. A magosan ücsörgő srácok a taxisblokád óta (egy ideig biztosan) kínosan ügyeltek az ilyen galiba elkerülésére. Úgyértem, még törvényt is hoztak, hogy úgy lehet sztrájkolni, hogy... blabla... A hunpolgár meg elhitte.
És idomult.
Mert a magyar egy roppant türelmes fajzat. (Egyesek szerint persze, birka, meg gyökér, meg gyáva, meg... stb. De ez -is- nézőpont kérdése.)

S ahogy egy ismerősöm mondotta pár napja: A fizetés egy igen nehéz valami lehet, ha huszonéve annyi hozzáértő erős ember nem bírja megmozdítani se, nemhogy megemelni.

ProliProfil írta...

A cikk írója elfelejt egy nagyon fontos szempontot a sztrájk hiányolása közben.
o.v. (okkal írtam kisbetűvel) első 2/3-os tevékenysége a Munka Törvénykönyvének kiherélésére irányult. Lényege : a munkavállalót, akkor és úgy rughatják ki a munkaadók, ahogyan csak eszükbe jut. Indok sem kell.
Addig sem volt egy komoly megerőltetés a munkaadók számára a nekik nem tetsző munkavállalók eltávolítása, de némi problémát okozhatott, ha nem kellő alaposággal tették.
o.v.(megint csak nem véletlen a kisbetű) a szaudi "befektetők"-nek, úgy reklámozta Magyarországot egy alkalommal, hogy "rugalmas" a Munka Törvénykönyve, az európai szempontból is minőségi magyar munkavállalók kirúgása nem jelent problémát. Van helyettük a kapunál száz más.
Mit tettek a magyar munkavállalók ? Megválasztották megint ezt a cioncsicskát újból.
Ezek után elvárható a sztrájk ?
Nem valószinű, hogy egy kis sétálásért, kiabálásért kockáztatja bárki is a pusztulástól éppen megmentő éhbérét...
Meg, hát az agyuk is, - mondjuk ki szalonképesen, - jelentősen átprogramozott már.

Pál Ernőné írta...

az un.vagyonváltás első lépései közé tartozott a szakszervezetek szétverése/nem mintha működö szervezetek lettek volna/Most a szétverést bevégezték azzal,hogy a vezetőket megfizették.Talán a pedagógusoknál látok némi szakszervezeti tevékenységet.Pedig kellene erős szakszervezet,kellene erős civilmozgalom/nem az Orbánt ajnározó civil összefogásra gondolok./E kettő nélkül nincs esély
a mutyikon kívüli emberek érdekeinek érvényesíttetésére.

Névtelen írta...

Miért hiányoznak a harcos, a dinamikus gének a magyar populációból?
Elfogytak!
1526, 1848, 1914, 1919,1920,1945-, 1956, és jelenleg is tart;
1989-2006-... kivándorlás, népességfogyás, országleépülés.
Megmaradt a megalkuvó, a gyáva, a túlélő gén!
Tehát túléljük...!?

Névtelen írta...

A cikk írójának figyelmébe ajánlom az aktuális M.T. tanulmányozását. Gyakorló mozdonyvezetőként anno, több eredményes sztrájban vettem részt. De a "nemzeti" 2/3 tett róla, hogy törvényesen ne lehessen sztrájkot kezdeményezni a közszolgáltatásban. Amennyiben sztrájkot kezdeményeznénk, a bíróság dönt róla, hogy jogszerű-e, vagy sem. Amenyiben jogszerűnek minősíti a "független" bíróság, jöhet a sztrájk... Ami kb. annyi jelentőséggel bír, mint egy átlagos hétköznap a MÁV-nál, /pl. kábel lopás, biztosítóberendezés hiba, meghibásodott mozdony, stb./ miatt kimarad 1-2 vonat, illetve a már fel sem tűnő késések.
Van még kérdés?

Megjegyzés küldése

Kedves Kommentelők!

A könnyebb és legfőképp az értelmesebb kommunikáció biztosítása érdekében, szeretnénk mindenkit arra kérni, hogy a hozzászólásaitokat valamilyen névvel tegyétek meg.

Ez a "Profil kijelölése mint:" legördülő menüben a "Név/URL-cím" lehetőséget választva, majd a név beírása után az URL sort üresen hagyva, végül a "Tovább" gombra kattintva egész egyszerűen megtehető.

Köszönjük!

Radical Puzzle

 
látogató számláló